Ahha. Szóval szivatás lesz. És én erről miért nem tudok? Vagy talán elfelejtettek szólni? Kész röhej. És ezek után mit csináljak? Szóljak az apámnak? Ugyan. Nem érek el vele semmit. Hiszen ez itt a katonaság, itt semmi nem könnyű. Nem könnyű túl élni se. Meg ha tényleg szólnék apának, azt hinnék, hogy apuci kedvence vagyok, és abból semmi jó nem származna. Még a végén tényleg meg lennék bélyegezve. Azt meg nem akarom.
Ott ültem, vártam. Megpróbáltam feldolgozni a hallottakat, és mérlegelni. Egyrészt itt vagyok a táborban fél órája, és rájöttem, hogy eddig egy klassz hely. Másrészt kiakarnak velem cseszni, amiről én nem is tudtam. Apának nem szólhatok, ezekkel a srácokkal viszont nem akarok találkozni. Vagyis egyenlőre nem. Fel kell térképeznem a terepet, meg kell tudnom, kivel kell vigyáznom.

Megvártam, amíg elvonul a 'csorda', majd visszasiettem a szobába. Rony épp edzett, fekvőtámaszt nyomott, amint hallottam, 150-nél járt. Nem semmi ez a srác. Izmos testére csak úgy tapadt a fekete, izompóló, viszont egy csepp verejték se volt rajta. Tud valamit ez a pali. Amikor beléptem a szobába, nem állt le, folytatta tovább. Leültem az ágyra, lassan pakoltam ki a cuccaimat, de titkon voltak nálam csajos cuccok is, viszont próbáltam olyan helyet keresni, ahol senki nem találhatja meg. Míg a szobatársam nyomta a fekvőket, gyorsan a kis neszeszeremet a matracom alá dugtam az anyámtól kapott pénzzel együtt.
-Mindened meg van haver?- kérdezte, miközben átállt felülésekre.
-Jaja, minden. - mondtam határozottan. Próbáltam felvenni a férfias vonalamat, ami eddig eléggé bevált. Nem gyanakodtak, nem volt gyanús a viselkedésem, ami az előnyömre tett szert.
-Úgy hallom Roger hadnagy az apád. Nem semmi. -jelentette ki hirtelen, amitől kicsit görcsbe rándult a gyomrom, mert kicsit féltem, hogy mennyit tud rólam és a családomról.
-Mi..miért?- kérdeztem. Kicsit bátortalan lettem, nem akartam, hogy kérdezősködjenek.
-Mert az az ember nem semmi. Mint egy hóhér. Ha csak belenézel a szemébe, még azt is elfelejted melyik nemhez tartozol. -ezen nagyot kellett röhögnöm, mert az én apám ilyen ördögi lenne? Ugyan már. Mint egy rendes, normális szülő. Bár ha itt tényleg ilyen, komolyan mondom fejbe lövöm magam. Na jó,nem.
Még beszélgettünk egy kicsit, és amint említettem kiderítettem, hogy kik azok a személyek, akikkel vigyáznom kellene. Említett néhány nevet, de kettőt külön kihangsúlyozott. Adam és Skott. Hmm.. Ha tényleg komolyan fogják venni a szivatást, mint ahogy Rony mondta, akkor oda kell rájuk figyelnem.
-..de tényleg figyelj oda mit mondasz. Nem kispályások.- ahaa, értem én. De először is azt tudjam meg, mégis hogy néz ki ez a híres menő páros.

Este olyan 11 körül kilestem a folyosó végére, hogy mindenki megfürdött-e már, ugyanis nincs női zuhanyozó, így muszáj vagyok a rendes férfi zuhanyt használni. Rony beszunyált elég hamar, azt mondta ne maradjak fent sokáig, mert nem fogok tudni reggel időben felkelni. Annyi baj legyen.
Szerencsém volt, mert úgy láttam, hogy már sötét van, és nincs kint senki. Viszont már elmúlt 10 óra, és állítólag már nem lehetne kimenni sehova sem, de fürödni csak kellene. Bár katonaságban senki nem érzi a test szagot, annyi gyakorlaton megy keresztül az ember. Előhalásztam egy hosszú pólót, meg egy nadrágot, mert bugyiban csak nem aludhatok, és kiosontam a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót, bár szerintem ez szabály ellenes, de nem érdekel. Levetkőztem, és beálltam a meleg zuhany alá. Nagyon jólesett felfrissülni, a hajamat is kimostam valami virág illatú samponnal, hátha nem veszik észre. A kócos, vizes hajam a szemembe lógott, komolyan mondom így még jobban hasonlítottam a bátyámra. Nagyon hiányzott, főleg mikor egyedül vagyok, és a gondolataimba temetkezek. Mindig, újra és újra lejátszódik a fejemben a katasztrófa, ami miatt teljesen magamba zuhanok. Nem tudom kontrollálni az érzéseimet, és félek, hogy a többiek előtt simán elsírom magamat. Nem vagyok az a sírós fajta, de előfordul néha. Mutatom a komoly, határozott arcomat, viszont ritkán több-kevesebb sikerrel nem jön össze.
Egy kis idő múlva, amikor úgy gondolom, hogy végeztem, és jöhet a csendbeli visszaosonás, valaki lenyomja a kilincset. Vagyis beakar jönni. Bassza meg. Mit fogok most mondani? Hogy talán férfias dolgokat műveltem idebent? Vagy..vagy mi?
Lassú léptekkel megközelítettem az ajtót és óvatosan kinyitottam azt.
Atya..Úr..Isten! Ez nem lehet igaz! Egy szexisten állt előttem. Mi a..? Ilyen emberek is léteznek?
Szexi barna haj. Gesztenye barna szem. Izmos, kidolgozott kocka has. Nagy bicepsz, és 3 tetoválás. Mi ez, ha nem egy görög Isten?! Ráadásul még félmesztelenül állt előttem terepmintás nadrágban, dögcédulával a nyakában.
Majd nem másfél fejjel volt magasabb nálam. Én a kis esetlen, törékeny testalkatommal és nyomi kinézetemmel elbújhatok mellette. A gesztenye barna szeme csak úgy méregetett, gondolom nem tudta hova tenni az egész szituációt. Vagy egyből kiszúrta volna, hogy nő vagyok? Az nem lehet. Eddig mások is bevették, akkor ő se lehet különb.
- Megtennéd, hogy arrébb állsz? - nézett rám lesújtóan azokkal a gyönyörű szemekkel. Várjunk. Emlékeztetnem kell magamat, hogy miért is vagyok itt. Hidegen hagy ez a csávó. Főleg, hogy milyen bunkó.
Viszont velem nem fog így beszélni, az egyszer biztos.
-Talán valami nem tetszik? Várd ki a sorodat!- néztem rá olyan csúnyán, amennyire csak tudtam, és felvedtem a bunkó stílusomat.
Annyira megilletődött, hogy majd nem elkapott a röhögőgörcs. Gondolom nem volt hozzá szokva, hogy valaki visszapofázik neki. De megszívta, mert velem pórul jár.
-Mit mondtál? -izmai megrándultak, a nyaki erei kidudorodtak. Ha nem fogom be a számat, abból baj lesz. Viszont tanulja meg, hogy velem nem beszélhet így.
-Jól hallottad. Ha valami nem tetszik, akkor el lehet innen húzni. Gyökér.- ez volt az utolsó csepp. Elkapta a pólóm nyakát és neki vágott az ajtónak. Villámokat szórt a szeme, és egyre erősebben szorította a nyakamat.
-Nem tudod kivel beszélsz öcsi. Jól válogasd meg a szavaidat. De nem baj. Nemsokára megtudod.- ezzel elengedett, majd kilötött az ajtón, és folytatta.- szerintem lesz még dolgunk egymással.
-Alig várom.- mondtam ezt olyan gúnyosan, hogy saját magamtól megijedtem. Bár nagyon kreatív vagyok a válaszomat látva. Ennyit tudtam kinyögni? Gyalázatos.
Visszasiettem volna a szobámba, ha nem állítanak meg.
-Hát maga meg merre járt? - kérdezte az egyik járőröző katona.
-Hát..csak fürdeni.- eléggé furcsa szemekkel nézett rám, de csak bólintott, majd annyival elengedett, hogy legközelebb időben végezzem el az ilyesmiket.
A szobában csak rá vetettem magamat az ágyra, és néztem a plafont. Rony horkolása mindenen túl tett. Volt időm gondolkodni a holnapon, hogy beszélnem kell apával, és meg kell terveznem a bosszút az ellen a gyökér ellen. Mert velem senki nem beszélhet így. Pláne egy ilyen 'istencsászár', vagyis na. Egy ilyen semmirekellő alak.
Lassan elnyomott az álom, és egy olyan világba csöppentem, ahova egyáltalán nem akartam.
*-Sam! Sam kelj fel! Nem teheted ezt velem. Muszáj életben maradnod! Hallod!- a vér lassan terült szét körülöttem, nem tudtam mit csináljak. 6-szor hasba szúrta. Hiába ütöttem le, nem voltam elég gyors.
Egy hang ütötte meg a fülemet.
-Meg vagy! Ribanc!- elkapott. Leterített a földre, alkoholtól bűzlő lehellete csak úgy súrolta az arcomat, amitől rám jött a hányinger. Lassan kezdte tapogatni testem minden egyes pontját. Ellenkeztem. Megütött. Nem egyszer. Senki nem volt ott, hogy segítsen. Üvölteni akartam, de egy hang se jött ki a torkomon.
-Hiába ellenkezel. Már az enyém vagy.- és ekkor elkezdte lehúzni a nadrágját.
Sam! Segíts!*
És itt riadtam fel, zihálva, nem kaptam levegőt. Úgy éreztem, hogy majd meghalok a kíntól és a fájdalomtól. Utáltam aludni. Mindig gyötör a bűntudat. Hogy az én hibám. Hogy nem tudtam rajta időben segíteni. A kezeim között vérzett el.
Ráadásul mindig ezt álmodtam. Hogy elcsesztem és mia..MI A FRANC? Miért fekszek a tábor kellős közepén egy hálózsákban, egy nagy szemetes konténer mellett??
És ki gondolta volna. A kuka mögül elő léptek az egyenruhás 'szemetek' a kezükben egy fényképezőgéppel. Ne! Csak azt ne! És találjátok ki kinél volt a gép? Hát a mi kis fürdős istenünknél.
-Mosolyogj újonckám.-vigyorgott, majd kattant a fényképezőgép.
-Ezt még megbánod te mocsok.- sziszegtem a fogaim között. Erre csak röhögtek a többiek.
-Alig várom Kócos..