Gyönyörű napos délután volt. Az erdő megtörte a nap sugarait, amelyek teljesen körbe ölelték a tábort. Madarak dalolása, csicsergése töltötte be a teret, a nyár illata már érződött a levegőben, amelynek apró szemcséi a bőr alá kúsztak, és boldogság cseppeket ejtett az emberek lelkén. Minden csodás színekben pompázott, a gyakorlati pálya zsivajgott a katonáktól, akiknek testén gyöngyöződött a verejték, amit a kitartó munkák árán értek el.

Ahogy kinéztem az ablakon, a nap sugarai a szemembe sütöttek, aminek különösen örültem. Szerettem a tavaszt, a nyarat, a simogató szellőt, ahogy megcsapja arcomat és teljesen bódulttá tesz. Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint ha a testem egy plusz löketet kapna, és minden sikerem, elért célom gondolata energiával villanyozna fel.

Így hát a rövidnadrágomat, a topomat magamra véve - ami terepmintás- indultam ki az udvarra, és vártam, hogy az adrenalin löket, amit magamba szívtam, átvegye a testem fölött az irányítást, és meg mutathassam ennek az Aaron gyereknek, hogyan is kell ezt csinálni.

Minden egyes perccel, ahogy közelebb értem a csapathoz, egyre csak zúgott bennem a mutatni akarás. Nem akartam, hogy azt higgyék csak a szám nagy, így minden erőmet össze szedve álltam be a sorba és vártam Adam bácsi parancsát.

Amikor látta, hogy én is megérkeztem, egy óvatos pillantást küldött felém, és láttam a szemén, hogy örül a jelenlétemnek.

- Úgy gondolom itt az ideje annak, hogy megtudjátok miért is vagytok itt - nézett körbe a csapaton, tekintete tekintélyparancsoló volt. - így hát bemelegítésnek 30 kör futással kezdünk. - utálja, ha valaki lemarad vagy esetleg már a 10. körnél kimerül, de szerencsémre ez nem vall rám. Nagyon kitartó vagyok, soha nem adom fel, még akkor sem, ha tudom, hogy talán az utolsó cérnaszál erőmet kell bevetnem.

Aaron tekintetét kerestem, amit hamar meg is találtam, ugyanis egy levakarhatatlan vigyor ült ki a képére. Gondolatban biztos úgy volt vele, hogy hamar bedobom a törülközőt, de pechére nem az a fajta vagyok. Amikor utolért, elég közel került hozzám, körülbelül a 15. körnél tarthattunk és mi vezettük a sort.

- Fogadjunk, hogy nem fog menni a 20. kör.

- Fogadjunk, hogy hamarabb kidőlsz, mint én. - kacsintottam, és begyorsítottam. Már vagy 10 méter volt közöttünk, amikor hátra néztem, és teljesen meg volt döbbenve, de benne volt a verseny szellem és ő is szedni kezdte a lábát.

Nagy nehezen, de utolért, a többiek majd nem egy fél pályányival le voltak maradva.

- Ne hogy azt hidd, hogy van esélyed. - lihegett.

- Azt majd meglátjuk. - röhögtem. Miért ilyen felvágós minden pasi? Azért mert lány vagyok, tudhatok annyit, mint ők. Sőt, lehet még többet is.

A 30. kör után megálltam Adam előtt. Amikor látta, hogy elsőként értem be, egy elégedett pillantást küldött felém. Már megszokta, hogy mindig a maximumot nyújtom, és ez most sem volt másképp. Aaron lihegve ért utol, szerintem nem számított erre a teljesítményemre.  A dagadt srác még mindig a köröket rótta, teljesen le volt maradva.

- Mi van fiam? Nem bírja a dagadt segged? - üvöltötte mellettem Adam. A srác már teljesen a halálán volt, eléggé megviselhette ez a 30 kör.

Amikor beért a srác, Adam nem hagyta szó nélkül, és az egész szituáció elég viccesre sikeredett. A nagybátyám egy lépésre állt tőle.

- Mond csak, fiam! El mondanád nekem, hogy a fenébe sikerült ide bejutnod?

- Nem tudom, Uram! - be volt szarva.

- Na látod, ezt én se! Ha rajtam múlna páros lábbal rúgnálak innen ki, ugyanis undorító, hogy 30 kört nem tudsz lefutni. - szemét össze húzta, próbálta megfélemlíteni. És ez be is vált, mert a kölyök szája már a sírás határán állt. De ez még nem volt minden.- mond csak! Hogy lehet az, hogy az egy szem lány képes volt lefutni a köröket, lihegés, fuldoklás és nyáladzás nélkül?

- Nem tudom, Uram.

- Hát ez az! Semmit nem tudsz katona! - láttam, hogy Adamnek nagyon nehéz magát türtőztetnie, ezért inkább ott hagyta azt a szerencsétlent és vissza fordult hozzánk. - irány a gyakorló pálya. - mutatott a pálya felé, és mindenki futó lépésben tette meg a távot. Aaron megint mellém került.

- Most csak szerencséd volt. - köpte a szavakat, amiből rendesen érződött a gúny és a beképzeltség.

- Tudod, nem nevezném a tudásomat szerencsének. Inkább ezt adottságnak hívnám. - válaszul csak egy lenéző pillantást kaptam, de nem is vártam mást.

Amikor a pályára értünk, Adamet vártuk, hogy oda érjen és adja ki a parancsot. A dagadt srác utólag jött, a levegővétel még mindig nehezen ment neki. Így jár, aki nem figyel magára oda rendesen.

A szemem sarkából láttam, hogy Aaron valamit súg a mellette lévőnek, aki röhögni kezd, és erőteljesen bólint, majd rám emelve fejét, kacsint egyet. Hányok tőle.

- Nos! A csapatot két felé osztom. Az egyik fele megy a kúszófolyosóhoz, vagyis lapos kúszásban  át kell haladni a drótháló érintése nélkül. A másik fele palánkhoz, vagyis lendületből történő lábtámasz a palánk közepén, majd kézzel megfogva a felső szélét támaszba húzódzkodás és a lábak átlendítésével áthaladás. Ha mindenki megcsinálta 3-szor, utána csere. - fejezte be a palánk illetve a kúszófolyosó felé való mutogatást, és két csoportba osztott minket, de sajnos nem kerültünk egy csapatba Aaronnal. Úgy voltam vele, hogy akkor ez már veszett ügy, de Aaron előre lépett, majd tisztelegve felszólalt.

- Uram? - Adam meglepődött, de várta, hogy mondja mit akar. - szeretnék a másik csapatban kezdeni!

- Miért is? - lepődött meg Adam. Nem sokan váltanak csapatot a beosztás után, ráadásként nem szoktak vitába szállni, miután ki lett osztva a feladat.

- Mert először a karomat szeretném edzeni a palánkon. - 'jó duma', vihogtam magamban. Kíváncsi vagyok a nagybátyám válaszára. Eléggé elgondolkozhatott, de a végén bele ment.

- Rendben van! Nem szokott ilyen előfordulni, de legyen. Viszont, aki végig ment a pályán, utána 100 fekvőtámasz, majd ha az is kész van, mehet még 2 kör ugyanebből. - a fejével jelezte, hogy lehet kezdeni. Úgy gondoltam, hogy én leszek az első, de valaki megsimogatta a hátamat. Egy vicsorító csávó állt mellettem, az, akivel Aaron beszélt.

- Mit akarsz? - kérdeztem lekezelően. A keze egyre lentebb vándorolt, nem is értem, hogy Adam miért nem vette ezt észre. Miután megbizonyosodtam, hogy éppen telefonál és nem figyel, egyből értettem mindent. Mert egyébként ilyenkor beszélgetni se lehet. Sőt, egyenesen tilos. És a csávókám keze, egyre lejjebb vándorolt, lassan a seggemnél járt.

- Csak gondoltam nézzük együtt, ahogy Aaron megmutatja neked, hogyan is kell végre hajtani a feladatot. - rosszul voltam tőle. Annyira lekezelő és arrogáns volt az egész megjelenése, hogy egyszerűen beleépítettem volna az arcát a betonba.

- Egy kicsit arrébb mehetnél, mert zavar a jelenléted. - erre csak egy gúnyos kacajt kaptam, és bele markolt a seggembe, ami rohadtul fájt.

- Vigyázz kicsim mit mondasz, mert megütheted a bokádat. - kacsintott, majd két lépéssel arrébb állt. Most komolyan fenyegetőzött? Mi a szart képzel ez magáról?

Aaron eközben a palánk elé állt, és egy laza mozdulattal felhúzta magát, majd át is szökkent. Nem nézett rám, csak miközben a palánk elé álltam, a fekvőtámaszból rám pillantott és kacsintott. Beképzelt majom.

Amikor éppen húztam volna fel magam, egy hangos sikkantás közepette huppantam a földre, ugyanis valaki egy erőteljeset ütött a seggemre. De nem kézzel, hanem egy faággal, ami rohadtul csípett. Mindenki röhögni kezdett, volt aki csak segítőkészen rohant oda hozzám. Viszont amikor megláttam, hogy ki volt, egyből elöntött a düh.

- Te fattyú. - indultam meg a srác elé, aki hangosan röhögött, mint egy disznó.

- Mondtam, hogy vigyázz mit mondasz. - ahogy ezt kimondta, azzal a lendülettel behúztam neki egyet ököllel. Minden erőmet, dühömet bele adtam, és a csuklóm ezek hallatán meg is roppant.

Idegességemben nem hallottam a többiek röhögését, vagy susmogását, csak két dolog jutott el a tudatomig. Az egyik Adam, a másik Aaron hangja.

- Basszus Holy!

- Greg, te balfasz, mondtam, hogy ezt ne.