Sziasztok drágáim! Úgy gondoltam még ma jövök a résszel, meg a szereplőkkel, ugyanis édesanyám ma ünnepli a születésnapját, ami holnap lesz megtartva buli formában, ráadásul vasárnap meg nekem lesz születésnapom, és nem hinném, hogy a hétvégén tudnék nektek új résszel jönni, ezért ezt még ma megejtem! És kíváncsi leszek a véleményetekre a szereplőkkel kapcsolatban, mert még mindig nem találok olyan képeket, amik nagyon passzolnának az én elképzelésemhez, de mindegyikhez fűzök 1-2 dolgot.

SZEREPLŐK

Sam: Még mindig nincs róla jó fotó az egész internet hálózaton, de ez az a kép, amin az arcformája talán kicsit hasonlít. És persze én sem így képzelem el, de ez még elviselhető.

Skott: Na szerintem ez egész jó, de persze ezt nektek kell eldönteni.

Adam: Ez teljesen rendben van. Ez a kép tényleg úgy néz ki, ahogy szerintem ki kell néznie.

Aaron: Róla sincs, sajnálom. De ezzel nincs gond szerintem.

Holy: Mindenki tudja, hogy Holy hosszú, szőke hajú. Viszont én utálom azokat a porcelán babákat, akiket fel szoktak ide tenni, hogy így képzelik el a csajt. Én, tudjátok hogyan képzelem el? Emilia Clarke személyében. Aki nem ismeri, ő egy igen híres színésznő, aki a Trónok harcában (szőke), és a Me before you című filmben szerepel. (Mielőtt megismertelek) Ő nekem tökéletes erre a szerepre.

Több szereplőnek nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, így csak a főszereplők lettek bemutatva. Kicsit rövidebb lesz ez a rész, mert a következő már csak az utolső rész, és a végén az epilógus.  Na de most már kezdődjön.

Aaron

- Szóval azt mondod, hogy eljegyezték. - döbbentem le. Nem igazán tudtam feldolgozni a hallottakat. Bár valahogy nem is lepődtem meg, hiszen azért már 5 év eltelt. Nem várhat rám örökké, nem várhatom el tőle, hogy ölbe tett kézzel, élete végéig egyedül maradjon.

- Aaron. Nem akarom, hogy feladd. Harcolj érte! El sem hiszed mennyit szenvedett miattad. Évekig várt rád. 

- Komolyan mondod? - az utolsó mondat kicsit letaglózott.

- Persze. Greg lett a legjobb barátja. Egyedül csak ő tudta benne tartani a lelket. 

- De, ugye nem volt semmi közöttük? - az, hogy Greg tartotta benne a lelket, félek, kicsit mást is jelenthet.

- Nem, soha. Holy, mindig is téged szeretett, és tudom, hogy ez most is így van. A mostani csávó csak egy menekülési útvonal volt neki. Kellett valaki, aki mellette van, és támogatja. De tudom, hogy ez a srác nem hozzá való. Ezért kellesz te. Úgy hogy kérlek, szerezd vissza. - Adam kétségbe esett arca világított rá, hogy igaza van. Vissza kell szereznem. Nem akarom még egyszer ezt a hibát elkövetni. 

- Adam? Megtennél nekem egy szívességet? 

- Persze. - jelentette ki izgatottan.

- Hívd most fel Holy-t, hogy azonnal jöjjön ide. Legyen az indok, hogy esetleg az anyja beteg. Én addig elszaladok Sam-hez, beszélek vele.

- Rendben. - bólintott, majd a telefonon keresni kezdte Holy számát.

- De ne mondj rólam egy szót se. Ha véletlenül mégis rólam kérdezne, akkor még mindig nem tudsz semmit. - Adam tárcsázta Holy számát, én meg elszaladtam megkeresni a leendő anyósomat, hogy lezsírozzam vele a dolgot.

Holy

Már este 6 körül járt az idő, amikor Tommal a kedvenc sorozatunkat néztük, egy kis kínait eszegetve közben. A kanapén ülve terpeszkedtem rajta, lábainkat össze kulcsoltuk, úgy néztük a műsort.

- Megyek, hozok egy kis kólát. - majd el is tűnt a konyhában. Éppen hogy vissza tértem a sorozathoz, csörögni kezdett a telefonom. Nagy nehezen előszedtem a szekrényen lévő táskámból, majd Adam nevét írta ki a kijelző.

- Szia Adam, mi újság? - szóltam bele boldogan a telefonba, de Adam hangja már nem volt olyan biztató. 

- Holy, haza kell jönnöd, anyád rosszul van.

- Tessék? - visítottam egyet a telefonba.

- Igen. Nem akartunk apáddal hívni, de anyád ragaszkodott hozzá. Nem rég vitték be a kórházba, de azt akarja, hogy egyedül gyere. Azt ne kérdezd miért. - nagyon rémült volt, soha nem hallottam még ilyennek korábban.

- Rendben, de azt mondjad, hogy mi az Isten történt! - remegni kezdtem, de addigra már Tom is vissza jött, kezében a kólákkal, amit azonnal letett, és oda lépett mellém.

- Nem tudok semmit. Annyit tudok, hogy lebénult a bal oldala, apád találta meg reggel, az orvosok most vizsgálják. - Egyből sírni kezdtem, ahogy ezt meghallottam.

- Rendben, máris indulok. - és rányomtam a telefont.

- Mi történt? - kérdezte Tom, de én egyből kikerültem, és pakolni kezdtem.

- Anyámat kórházba szállították, haza kell hozzá mennem.

- Veled megyek. - jelentette ki, majd ő is pakolni akart, de én nem hagytam.

- Most nem jöhetsz velem. Egyedül kell mennem. Ha szükségem lesz valamire, szólok. - fogtam meg a kezét, közben a szemébe néztem.

- Biztos? - bizonyosodott meg arról, hogy tényleg itthon kell maradnia.

- Igen. - mosolyogtam egy aprót, ami egyáltalán nem volt igaz.

Nem voltam boldog. Hiányzott valami az életemből, amit itt nem kaptam meg soha. Szeretem Tomot, de van valami, ami hiányzik belőle. Boldogtalan vagyok a családom nélkül, és..nélküle.

- Mikor jössz haza? - érdeklődött. 

- Amint tudok. - zártam be a bőröndömet, és szedtem össze a kisebb holmikat a kézi táskámba. 

És igazából nem akarok hamar vissza jönni. Reggel felhívom a termet, hogy egy darabig szabadságon leszek, vannak bent emberek bőven, majd ők viszik tovább az én embereimet. Minden egyes szabit kiveszek. Szükségem van az otthoniakra.

- Rendben drágám, de amint tudsz, hívj. - húzott magához közel, majd megcsókolt, amit most egyáltalán nem élveztem. Szükségem volt egy kis levegőre. - nem tudom mikorra érsz haza, de jövőhéten mennem kell egy megbeszélésre, úgyhogy nem leszek itthon.

- Persze, megértem. Menj csak. - megértem..na persze. Biztos vagyok benne, hogy valami cafkához megy. 

- Szeretlek. - mondta. Rá néztem, de nem viszonoztam.

Megyek, anya.