Holy:

Amint a kocsi beért a tábor területére, minden készen állt arra, hogy fogadjuk vendégeinket. Apa vigyázban állt, nézte az egymás után leszálló fiatalokat.
Mindegyikük kezében egy hatalmas zöld színű zsák volt, amiben a cuccaikat hozták.

Egyesével szálltak le a kocsikról, és  egyből apa előtt sorakoztak fel.
Mindenki tudta hogyan kell viselkedni, egytől-egyig.

Egyre jobban izgultam, mert ez az első alkalom, hogy továbbképzést tart a táborunk és az ilyenektől anyáék mindig elzárkóztak arra hivatkozva, hogy gyerek létemre nem zavarhatja meg semmi a nyugodt, kiegyensúlyozott fejlődésemet. Jézusom, milyen gondolatok keringtek anyáék fejében!

- Üdvözlöm Önöket! Skott Wayne parancsnok vagyok, én leszek a maguk vezetője! - eszméltem fel apám határozott, mély hangjára. - bizonyára tudják, hogy miért vannak itt! Tulajdonképpen profi katonát faragunk magukból, amelyben segítőm és gyakorlat oktatóm, lányom lesz, Holy! - mondta apa felém fordulva, amitől egyből elpirultam. Hihetetlen, hogy csak így bemutatott egy rakat pasinak. Az összes szempár felém fordult, és nagyon sok gúnyos pillantást kaptam tőlük, ami elég rosszul esett.

Néhányan fel is mordultak, röhögtek, ami nagyon idegesítő volt. Ha egy kis gyenge csaj lennék, sírva rohantam volna el, a párnámba folytba bánatom.
De rosszul jártak velem, mert az ilyenek soha nem tudtak meghatni. Vagyis igyekszem kordában tartani az érzéseimet.

- Valami gond van? - mordult fel apa.
A vigyorgás és a röhögés nem maradt abba, amíg egy dagadt srác fel nem emelte a kezét, hogy beszélne.
Úgy röfögött, mint egy megcadult varacskos disznó. Hányinger.

- Ne haragudjon parancsnok, de a maga lánya mennyiben tud nekünk segíteni? A reggeli öltözködésben? - ezzel még jobban felhergelve a többieket, tovább röhögtek.

Apu ezt nem tűrte tovább, félre rontva a többi viháncoló srác között, meg állt a dagadt sráctól egy pár centire, megragadta a pólója nyakát, és erősen maga elé rántva azt mondta.

- Tudod, hogy miben fog Holy segíteni? - itt már mindenki kussban maradt, nagyon erősen koncentráltak, hogy össze ne fossák magukat.
Aput nem csak most, de fiatal korában is nagyon tisztelték. És úgy érzem, lesz még mit tanulniuk ezeknek a pisiseknek. - Holy szépen meg tanít arra, hogy a büdös, hájas seggedet hogyan vonszold végig az akadály pályán úgy, hogy a végén kurvára vért izzadj! És ha nem fogod be a pofádat disznókám, akkor már most megmutathatod, hogy mit tudsz! - az utolsó mondatot üvöltötte, amitől a kis dagadék egyből megugrott.

Nem szokott apa ilyen lenni, csak ha rólam van szó.

A sort egyből mindenki rendezte, és elszégyellve magukat, befogták a szájukat.
- Na, mindenki itt van? - nézett körül apu és számolta a srácokat. - 24-en vagytok, úgy tudom, hogy 25 újoncot vártunk.
- Igen Uram! Az egyik srác csak holnap tud jönni, mert az édesanyja kórházba került. - fejezte be a mondandóját az elsősorban álló srác.
Apu csak egy fejbólintással jelezte, hogy rendben van, meg értette.

- Holy légyszíves mutasd meg az Urak lakhelyét! - nézett rám, és én egyből vettem a lapot, majd elindultam a szobák felé.

- Gyerünk srácok! - szóltam rájuk, mivel még mindig meg voltak bénulva apám előtt.
Gyorsan szedték a patájukat, alig tudtak utolérni.

- Apád mindig ilyen? - ért mellém egy rohadt magas srác, kopasz, tiszta izom, tetkók díszelegtek a karján.

- Általában. De azért nem kell ennyire parázni, tud jó fej is lenni! - mosolygok. A srác vissza mosolyog, de nem éri be ennyivel.

- Figyelj, egyszer nem jönnél el velem randizni? Tudom nyálas, és talán ezt nem 5 perc után kéne, de nagyon sokan elakarnak majd hívni, mert gyönyörű vagy! És ha el is utasítasz, legalább megpróbáltam. - teljesen zavarba hozott.

Már randira hív? Egy 5 perces ismerkedés után? Úristen!
Én nem tudom mire gondolnak mostanság a fiatalok! Sokkal jobban tetszett anyáék szerelmi kapcsolata, mint az enyém, ami tulajdonképpen nincs is!
Nem szeretem azt, ha egy pár perces találka után ennyire rám másznak. Valahogy az elérhetetlen pasik vonzanak. Nem azok, akik tálcán kínálják fel magukat.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem lehet. Nem vagyok még arra felkészülve, hogy ennyi idő után igent mondjak, főleg úgy, hogy még ezelőtt egy mondatot se váltottunk! - zártam rövidre a dolgot, nem akartam meg bántani.

- Persze, ez csak természetes! - mosolygott, majd vissza állt a többiekhez. - 305-309-ig megtalalhatóak a szobáitok! 5 fős férőhellyel, fürdővel. Ha bármi van - mutattam ki az ablakon - abban az épületben megtaláltok minket. Van kérdés?

Egy srác nyújtotta a karját.

- Szeretnénk drága Holy, ha velünk töltenéd az estét. - kajánul vigyorgott.

Meg sem tudtam szólalni. Helyettem más válaszolt.

- Szerintem most fogd be a pofádat. Aaron csaja lesz az tuti. - fejezte be.

Ezt nem értem. Ki az az Aaron? És én a csaja? Az kizárt.

Aaron:

- Anya! Nem halhatsz meg! - üvöltöttem zokogva a kórházban, édesanyám ágya mellett. - nem teheted ezt velem! Nem halhatsz meg.

- Kisfiam..- hangja erőtlenül csengett, alig lehetett hallani szavait.

- Fel kell épülnöd! - utasítottam őt, pedig tudtam, hogy soha nem fogom viszont látni  őt. Az orvosok azt mondták percei vannak hátra. Csak én vagyok neki. Nem akarom elveszíteni, nekem ő a családom. -nem akarok menni abba az idióta táborba. Itt akarok veled lenni, fogni a kezed, vigyázni rád. - folytak könnyeim.

- Fiam, el kell menned. Ez nagy lehetőség..-köhögött, nem tudta befejezni mondatát. A rák már teljesen szét terjedt a tüdejében.

- Anya én nem akarok nélküled élni. Te vagy a mindenem. Te vagy a családom. - testem rázkódott a sírástól, attól féltem, ha felállok a székről, elájulok.

- Aaron tegyél meg nekem utoljára valamit. - próbált rám mosolyogni, de annyira össze volt törve. Meggyötört arcát látva még jobban sírni kezdtem.

- Mit anya? Mit? - leheltem ki a szavakat, nem volt erőm beszélni.

- Kérlek, legyél jó fiú és ne hozd magad veszélyes helyzetbe. - fogta meg kezemet. - és szerezz egy csodálatos barátnőt, aki megajándékozhat téged egy csodával. -mosolygott.

- Rendben van anya. Megígérem. - mondtam, majd hagytam pihenni.

De egy pár perc múlva a lelke távozott tőlünk és már az angyalokkal van.