Aaron

Annyira vártam már az éjfélt. Tiszta lázban égtem, nem bírtam magammal. Minden este kint beszélgetünk, nevetgélünk, és úgy gondoltam, hogy ha este kijön, akkor a hétvégére elhívom piknikezni, vagy ilyenek. Még ezt nem gondoltam át teljesen, de ilyesmit tervezek. Azon is agyaltam az edzés közben, hogy hamarabb kellene kihívnom, de egyszerűen nem vett rá a lélek. Egy beszari alak vagyok, az biztos.

- Min gondolkozol haver? - kérdezte Greg, amikor edzés után még kijöttünk egy kicsit a pályára, és még erősítettünk egy kicsit. Éppen húzódzkodott közben.

- Őszintén? - néztem rá, miután lenyomtam 100 felülést. - Hogy el kellene hívnom Holy-t valahova.- vallottam be.

Greg leugrott a húzódzkodóról, és mellém ült a földre.

- Érzel iránta valamit? - most ezt vicc nélkül kérdezte, mert megfogta a vállam, és a szemembe nézett, úgy tette fel kérdését. Jól esik azért, hogy az ilyen kényes témákat komolyan kezeli, nem csak baszogatni tud vele.

- Nem is tudom haver. Nem vagyok az a típus, tudod, aki szerelmes lesz. Még is érzek iránta valamit. Azt nem tudom, hogy mit, de az biztos, hogy nem közömbös a számomra. - vakartam a fejemet, miközben nagyot sóhajtottam. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Még.

- Miért nem beszélsz vele?

- Greg, ha ez ilyen egyszerű lenne. - tanácstalan voltam, ráadásként kétségbeesett is. Az érzéseim iránt, legfőképp.

- Ez egyszerű is, barátom. Tudom, nehéz ilyen témában megnyílni egy nőnek, de kitudja.- nevetett - még jól is elsülhet a dolog. Lehet ő is így érez, ahogy te. De amíg nem beszélsz vele, addig nem fogod megtudni. - mosolygott, miközben az akadálypára vánszorgott.

Én is mentem utána, nem akartam azért annyira el lustulni.

- Úgy gondolod? - lihegve kérdeztem, mert közben a gumi abroncsok között szlalomoztam át.

- Úgy. - jelentette ki határozottan. - Ha nincs meg két ember között a normális kommunikáció, abból nem hogy barátság, de még párkapcsolat sem lehet. - leszálltam a kötélről és Greg mellé léptem.

- Te mikor lettél ilyen bölcs? Nem mondod, hogy ezt is a pornó újságokból szedted! - röhögtem. Ezen Greg is jól szórakozott.

- Na látod! Hányszor mondtam neked, hogy te is próbáld ki! Hidd el, hatásos. - kacsintott, és megsimogatott, mint valami rossz homokos.

- Fúj, takarodj. Baromarcú. - nevettem, és barátian megöleltem. - Kösz a segítséget. Igyekszem meghálálni.

- Ugyan. Tartozom neked ennyivel. De most már hagyjál ezekkel a nyálas szarokkal, és erigyj' készülődni.

Így is tettem. Megyek, elkészülök, és este randira hívom Holy-t.

Csak az este nem igazán úgy alakult, ahogy szerettem volna. Már 11-kor kint ültem a közös dombunkon, mert nem bírtam megülni egy helyben, viszont másfél óra várakozás után kezdtem feladni. Addig megannyi cigarettát elszívtam, és fél 1-kor még sehol nem volt. És ekkor jött a hangos kiabálás.

Holy

- Mégis miről akarsz velem beszélgetni? - egy lépéssel hátráltam, nem akartam 2 méternél közelebb lenni Andy-hez.

- Arról, hogy nem tartod be azt, amire megkértelek. - lépett mindig egyre közelebb.

- Megkértél? - háborodtam fel. - Andy, szabályosan megfenyegettél! Nem ismerek rád! Ezelőtt a legjobb barátok voltunk. Most meg, mintha nem is te lennél. - hangom mindig egyre jobban elhalkult, mert minden közös emlék az eszembe jutott vele kapcsolatban.

Andy csak nevetett. Megállíthatatlanul nevetett, gúnyosan a képembe röhögött.

- Ennyire vak vagy? - bunkózott.

- Miről beszélsz? - néztem hitetlenkedve.

- Olyan naiv vagy. - jött mindig közelebb, és én úgy hátráltam egy méterrel. - Ennyire nem vetted észre? Az ölelések, a puszik. Az, hogy mindig melletted voltam. Bassza meg, kurvára szeretlek. És csak az enyém vagy. Mindig is az voltál.

- Beteg vagy. - nem tudtam mit mondani. Egy beteg állat. Tudtam, hogy állítólag szerelmes belém. De ez teljesen beteg volt, túl ment minden határon.

- Meg lehet. De itt kezdődik a probléma. Tudod, nem így viselkedtem volna veled, ha betartod azt, amit 2 hete mondtam neked. Szerinted nem figyeltelek az elmúlt hetekben? Hogy minden este kiülsz a kis barátoddal ide, és romantikáztok? Hányszor baszott már meg? - szemei szikrákat szórt, és ahogy észre vettem, egyre jobban felhergelte magát. Semmit nem válaszoltam, és ekkor előre ugrott, és elkapta a csuklómat.

- Andy ez fá..

- Kérdeztem valamit, te ribanc! Hányszor baszott már meg? - a kezemet egyre jobban szorította, szememből kigördült egy könnycsepp is.

- Egyszer sem. - suttogtam, nem nagyon tudtam megszólalni a fájdalomtól.

- Hazudsz! Te mindig csak hazudsz! Nem tudod a szemembe mondani az igazságot. És mi lenne, ha most, itt én tenném meg azt veled, amit ő csinált a - itt mutatott a nemi szervemre - puncikáddal? Azt is ugyanígy élveznéd, mint az ő faszát? - már majd hogy nem ordított. Csak azt reméltem, hogy az egyik őr, vagy valaki meghallja. Nagy, izmos teste mellett teljesen eltörpültem, és tudtam, hogy itt most esélyem sincs. Valamit ki kellett találnom.

- Te küldted a levelet is? - tereltem el a figyelmét. Andy csak vigyorogni kezdett, és kicsit engedett a szorításán, de nem engedte el a kezemet.

- Mégis mit gondolsz? Még jó, hogy én. Csak így tudtalak kicsalni, és tudtam, ha azt hiszed, hogy Aaron vagyok, akkor simán bele mész a találkába.

- De hogy lehetsz erre képes? - nem hittem a fülemnek. Hiányzott Aaron, és annyira boldog voltam, amikor azt a levelet olvastam. Én tényleg elhittem, hogy tőle kaptam a levelet, főleg azok után, hogy rákérdezett Aaron az estére. Igaza van Andy-nek. Naiv vagyok.

- Úgy, hogyha nem lehetsz az enyém, akkor nem lehetsz senkié. Ez ilyen egyszerű. - ezt már a fülembe súgta, nagyon rosszul voltam. Azonnal le kellett innen lépnem.

Andy az órájára pillantott.

- A herceged szerintem feladta a várakozást. Most már simán azt csinálhatnék veled, amit akarok.

- Tudom, hogy nem teszed Andy. A barátom vagy. - kérleltem. És ekkor nem azt kaptam válaszul, amit vártam volna. Mert hirtelen olyan dühös lett, hogy egy rohadt nagy pofont kevert le, azonnal a földre estem. Nem számítottam rá, égett az arcom. Egyáltalán nem nézett semmibe. Nem érdekelte, hogy mit mondok, vagy mit érzek. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, szörnyen dühös voltam. Ő csak állt és nézett. Közelebb léptem hozzá, olyannyira, hogy egy fél centise volt közöttünk, úgy vágtam a képébe.

- Ezt még nagyon megkeserülöd Andy! Fogadd el, hogy kurvára nem számítasz egy cseppet sem. Hányni tudnék tőled, tudod? Egy senki vagy! Egy SENKI vagy számomra! - az utolsó mondatot a képébe ordítottam. Nem számított, hogy mit fogok tőle ezért kapni. Sőt, még arcon is köptem.

Andy csak állt előttem. Rezzenéstelen arccal hallgatta végig, majd amikor látta, hogy befejeztem, még közelebb lépett, lökött rajtam egy akkorát, hogy eltudjak esni, és mindenhol végig rugdosott. Ahol csak ért. A bordámat legfőképp. Kisbaba pózba össze kuporodva próbáltam magam védeni, az arcomat, a hasamat, de nem számított.

- Te hülye kurva! - mondta, miközben a bordámba egy akkorát rúgott, hogy biztos voltam benne, hogy eltört. Miután befejezte, és úgy látta eleget kaptam, megfogta a hajamat és felrántotta a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. - Ez még csak a kezdet. - majd vissza vágta a fejemet, és elsétált. Egyszerűen ott hagyott. A porban fetrengtem, nem bírtam megmozdulni. Nem szólalt meg, amíg el nem ment. Fogtam a fejemet, minden porcikám sajgott, a bordám feszült, minden apró kis izomrándulástól is be tudtam volna szarni. Attól féltem, ha bármilyen kis mozdulatot is teszek, ketté törik az egész testem. Remegtem, és bőgve kiadtam magamból mindent. Úgy üvöltöttem, mint még életemben soha. És ekkor futott oda Aaron, ám ebben a pillanatban azt kívántam, bárcsak ne látna így.