Sam

Nagyon sok mindenen gondolkodtam mostanság. Annyira fura Holy manapság, egyáltalán nem tudom elképzelni, mi baja lehet. Régen mindent megbeszéltünk, oda jött, ha baj volt, vagy akár, ha valaki meg bántotta. De ma már nem. Teljesen elzárkózik, azt hiszi mindent meg tud oldani egyedül.

- Mi a baj drágám? - Skott lépett mellém, a mappákat rendszereztem.

- Áh, semmi. - kortyoltam bele a kávémba, igyekeztem minél gyorsabban intézni ezzel, mert most kivételesen én tartok Holy csoportjának edzést az este folyamán, mert Skott továbbképzésre megy.

- Olyan feszült vagy. - lépett mögém a férjem, és a vállamat kezdte masszírozni. Egyből elengedtem mindent, szemeimet lecsuktam, egy jóleső nyögés szaladt ki a számon, régen masszírozott már meg így utoljára.

- Jólesik? - kérdezte, majd áttért a homlokom területére, most a fejemet nyomkodta meg kicsit.

- El sem hiszed mennyire. Soha nincs ilyenekre időnk. - szomorkodtam.

- Mi lenne, ha most a hétvégén elmennénk valamerre kettesben? - simogatta a hátam.

Gondolkodtam ezen, hiszen az igaz, hogy megesküdtünk, de nem volt időnk ki ruccanni még a szomszéd városba se. Viszont vissza tart a sok munka, amit nem igazán tudtam most itt hagyni.

- Nem is tudom drágám! Nagyon sok a munka. - vonakodtam.

- A munka meg vár! Pénteken jövök vissza délelőtt, össze pakolunk és  nézünk valami jó helyet legalább 2 napra. Nekem is és neked is jól esne már egy kicsit a pihenés! Apáddal meg beszéljük, szerintem nem lenne ellenére. Van, aki tartsa az edzéseket a hétvégén, nem lehet belőle probléma. - Skott néha tényleg nagyon meggyőző tud lenni. Csak beadtam a derekamat.

- Na jó, legyen. - mosolyogva néztem fel Skottra és egy apró csókot leheltem ajkaira.

- Mennyi idő kell még ahhoz, hogy végezz? - kérdezte, miközben az ölébe húzott, és leültünk az ágyra.

- Még egy fél óra, aztán majd egy óra múlva az edzés.

Skott kaján vigyorgásba kezdett, nem is értettem, hogy miért. Még mindig őszinte, tiszta szívből szerettem, mint a megismerkedésünk elején. 20 év vele együtt, és még mindig tudom, érzem, hogy jól döntöttem. Álmaim férfija.

- Miért érzem úgy, hogy tervezel valamit?

- Szerintem egy kis össze bújás bele fér az időbe. - fektetett le az ágyra, és kerekedett fölém. Az arcomat két kezébe fogta, a könyökén támaszkodott. Mélyen a szemembe nézett, és apró csókokat lehelt arcomra.

- Skott, bárki be jöhet.

- Bezártam az ajtót. - vigyorgott.

- És ha keresnek? - aggodalmaskodtam, hiszen nap közben nem szoktunk szeretkezni. Tisztában vagyunk vele, hogy bármikor kereshetnek.

- Nem fognak. - mondta határozottan, és már a nadrágomat gombolta ki.

- De ha mégis? - nem voltam nyugodt.

Skott rám ült, és csak nézett.

- Sam! Ne aggódj. Beszéltem apáddal, hogy most elrabollak az edzés előtt, úgyhogy nem fognak keresni. - felültetett és a pólót lehámozta rólam.

- Rendben van Skott Wayne. De ha ebből gond lesz, faszolni fogsz. - mutogattam rá, amin csak nevetett.

- Jól van főnökasszony! Viszont arról vitatkoznék, hogy ki fog most itt faszolni. - kaccsintott. Vállba vágtam, majd közelebb hajolt és szenvedélyesen megcsókolt.

- Olyan gyönyörű vagy még ennyi idő után is. Mindig lázba hozol. Nagyon akarlak. - suttogta csókunkba.

- Ne magyarázz már te szexőrült, hanem csókolj! - utasítottam, és át adtam magam teljes egészében a férjemnek.

***

Holy

Vacsora előtt találtam az ajtómon egy levelet, ami oda volt ragasztva. Nem értettem, hogy kitől lehet, csak annyi volt rá írva, hogy Holy.

" 11-kor találkozunk az ebédlő mögötti kis tisztáson. Mondani akarok valamit. - Aaron"

Ahogy olvastam a levelet, nagyon izgatott lettem. Fogalmam sincs mit akarhat mondani. Mindig éjfél körül találkozunk a dombon, mióta 2 hete Andyvel problémák voltak. Azóta az estéket általában együtt töltjük, ezért is fura egy kicsit, hogy hamarabb találkozunk, és nem a megszokott helyen. De biztos vagyok benne, hogy ez annyira fontos lehet, hogy nem tud tovább várni.

Andy biztos nem egy olyan helyre akarna kihívni, főleg amilyen erőszakos. Tudja, hogy a kerítésnél vannak őrök, úgy hogy tényleg csak az lehet, hogy Aaron nem tud várni a szokott időig.
Teljesen be voltam zsongva, már alig vártam.

Nagyon sok kérdés meg fordult a fejemben. Talán szerelmet akar vallani? Áh, tuti nem. Nem akar velem többet beszélgetni? Biztos nem. Azt simán a szemembe mondaná. Bár kitudja. Még nem ismerem annyira, hogy biztosra tudjam.

- Mi újság kicsim? - lépett mellém apa, nagyon megijedtem, teljesen elkalandoztam.

- Szia apa! Pont hozzád akartam indulni, mert tudom, hogy most indulsz. - öleltem meg, és adtam neki két puszit.

- Ezek szerint megelőztelek. - mosolygott. - Igen, most megyek. Majd péntek délelőtt jövök. Addig anyád meg Adam tartja az edzéseket.

- Igen tudom. Adam mondta.

- Akkor jó, ennek örülök. Figyelj csak Holy. Amíg nem leszek itthon, addig kérlek ne hanyagold anyádat. Nézzél be hozzá néha.

- Persze, mindenképpen. - mondtam. Nem szoktam a szüleimet hanyagolni, csak mostanság nem úgy jöttek ki a dolgok, ahogyan én azt szerettem volna.

- Jól van kicsim, szeretlek! - ölelt meg apa még egyszer.

- Én is téged. Vigyázz magadra nagyon. - szóltam rá.

- Vigyázok, tudod. De most már mennem kell, és neked is az edzésre. - tessékelt az udvar felé.

- Oké apa! Akkor majd beszélünk. - intettem neki, és szedtem is a lábam kifelé, mert eléggé késésben voltam. A többiek már össze szedték magukat, anya már magyarázott valamit a srácoknak.

Gyorsan oda futottam hozzá, tudtam, hogy tiszta ideg lesz a késésem miatt.

- Ne haragudj anyu, csak elköszöntem aputól. - suttogtam a fülébe. Anyu rám nézett, és ahelyett, hogy kiakadt volna, mosolygott.

- Semmi baj kicsim, állj a sorba. - mi az Isten lelhette? Ilyenkor mindig ki van borulva. Utálja a késést.

Vissza fordult a srácokhoz és folytatta azzal, hogy nyújtsunk egy kicsit, aztán 15 kör.
15 kör? Mindig 30 a minimum mindenkinél, aki az edzést tartja, még anyánál is. Meg nyújtás? Soha nem szoktunk futás előtt nyújtani.

Nagyon hamar lefutottuk azt a pár kört, még megizzadni se volt időnk.

- Mindenki egyszer végig megy a pályán, és mára ennyi. - mondta anya, a pályára mutatva. Mi a szösz? Ennyi? Basszus, az anyám biztos be van szívva. De ha ennyi, akkor ennyi.

Letudtuk ezt a 20 perces edzést. Aaron nem viselkedett máshogy, ugyanúgy mosolygott. Akkor ezek szerint nem lehet gond.
Miközben mentem a tusoló felé, pont mellettem jött el.

- Akkor este? - kérdezte egy gyönyörű mosollyal az arcán.

- Akkor este. -pirultam el. Bólintott egyet, és a szobája felé vette az irányt.

Akkor tényleg ő írta a levelet. Hihetetlenül boldog voltam, teljesen be voltam zsongva, és 11-ig még nagyon sok idő volt.

Így hát zuhanyzás után valamivel le kellett foglalnom magam, ezért a kezembe vettem a kedvenc Jamie McGuire könyvemet, és be ültem az ablakba, ahol régen ki alakítottam egy kis olvasó sarkot.
Olvasás után már csak járkáltam a szobában, nem tudtam magammal mit kezdeni. Fél 11-kor már teljesen kész voltam. Így már felesleges volt bent üldögélnem, ezért hamarabb mentem ki a tisztásra. Amikor 11 elmúlt, mindig csak az ebédlő melletti kis járdát kémleltem, vártam, mikor jelenik meg Aaron.

Már lassan éjfél volt, és úgy voltam vele, hogy átvert. Már készültem vissza menni, amikor a mögöttem lévő kis fa mögül reccsenést hallottam. Amikor megfordultam, egy férfi alakot véltem felfedezni.

- Na végre Aaron, ideje volt. - szóltam be neki. Nem láttam normálisan, hogy ki az, csak amikor egyre közelebb jött. Mi a büdös szar?

- Andy? Te mi a faszt keresel itt? - egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcára.

- Szia Holy. Ideje beszélgetünk.