Sziasztok drágáim! Először is, nagyon szépen köszönöm, hogy a múltkor kiálltatok mellettem, hogy igazat adtatok! Nekem sokat jelent, hogy számíthatok rátok! A wattpad a mindennapos életem része, ugyanúgy, ahogy ti is! ❤
Másrészt, még mindig fenntartom, hogy figyelem az illetőt, és ha bármit is észlelek, szólok nektek, és intézkedni fogok! Mivel még mindig felháborító ez az egész! És tudjátok, még mázli, hogy meg találtam ezt a sztorit! Ha valakit nagyon érdekelne a dolog, az írjon rám, legalább megbizonyosodok, hogy "talán" nem tévedek, mert még nyilvánosan egyenlőre nem osztom meg!
És nagyon nagyon sokan rám írtak, hogy az ő katonás történetükre gondolok-e, és nyugodjanak meg azok az emberek, mert semelyik sztori nem az volt, amelyikkel nekem gondom van!
Na de a lényeg, lent találjátok az új részt! Puszi!

Holy

- Tudom, hogy édes vagyok. - ez az Holy, ennél jobb választ nem is tudtál volna össze hozni. Annyira vissza kellett fognom magam, egyszerűen elolvadtam, ahogy a szemembe nézett, ahogyan kiejtette ezeket a szavakat. Teljesen zavarban voltam, nem tudtam egy értelmes választ sem össze hozni.

- Tényleg? - lepődött meg Aaron - Akkor többet nem is kell bókolnom neked, hiszen tisztában vagy a szépségeddel.

- Mi? Nem ezt mondtam. - tiltakoztam, a fejemet el is fordítottam, kezdtem elpirulni. Amikor Aaron ilyeneket mond, mindig megmozgat bennem valamit, valamit, amit nem tudok hova tenni. Amióta az a srác kibaszott velem, nem tudtam a férfiakban bízni. Lefeküdtem vele, kihasznált és ott hagyott egyedül, megszénegyítve. Pedig szerelmes voltam belé, vagyis azt hiszem az voltam. Megfogadtam, hogy amíg nem életem szerelmével találkozom, addig senkivel nem kerülök ilyen közeli kapcsolatba.

- Min gondolkozol?

- Semmin. - hazudtam. Nem akarok magamról semmit elárulni, nem akarom, hogy tudja, milyen hülyét csináltam anno magamból.

- Nem mesélsz arról, hogy mi történt köztetek, miután kimentem a szobából? - És tessék. Rá kérdezett. Hogy mondjam el neki, hogy Andy a saját tulajdonának tekint? Hogy megfenyegett. Hogy nem is beszélhetnék egymással, mégcsak rá se nézhetnék. Ha ezt meg tudja, akkor Aaront ki is dobhatják a táborból, és azt egyáltalán nem akarom.

- Nem akarok beszélni róla. - fogtam rövidre. Lesepertem a nadrágomat, mert úgy gondoltam elég volt a mai napból, ideje lenne pihenni. És amúgy sem akarok vele veszekedni. Féltem is, hogy rosszul reagál majd a dolgokra.

- Rendben van. Ha nem, hát nem. De kérlek, ha gond lenne vele, vagy bármi mással szólj. - mondta határozottan.

- Mióta lettél te ilyen figyelmes? - tereltem a témát. Megoldom egyedül is az ügyeimet.

Aaron elejtett egy fél mosolyt, és nagyon furcsán nézett rám.

- Ha rólad van szó, akkor mindent megteszek. - Istenem, hogy lehet valaki ilyen édes? A szívem egyre jobban vert, féltem, hogy talán ezt még ő is meghallja. Próbáltam viccesre fogni ezt az egész szituációt, mert próbáltam kicsit távol tartani magam tőle, na meg a bennem keletkező érzésektől.

- Segítség! - üvöltöttem - Aaron bunkósága eltűnt! Valaki segítsen  megkeresni! - nevettem, a szememből folytak könnyeim.

Aaron is nevetett, és ahogy megjelentek arcán azok az apró gödröcskék, le nem tudtam róla venni a szememet. Nem sokszor szokott nevetni, talán most hallottam ezt igazán először.

- Drága Holy. A bunkóság nekem alap tulajdonságom. Az soha nem fog eltűnni, és ki tudja, lehet kapsz majd még belőle eleget az életben. - egyáltalán nem értettem ezt a kijelentést, és nagyon elgondolkoztatott. Kapok eleget az életben?

- Alig várom. - kacsintottam, és ott hagyva Aaront elindultam a szobámba.

Meg sem lepett, hogy az éjszaka róla álmodtam, és mint férjként szerepelt benne.

***

Aaron

1 hét telt el azóta az este óta. Valamiért Holy nappal kerül, még rám sem néz, viszont esténként mindig kint ül a dombon, és órákat beszélgetünk. Nagyon furcsa ez a helyzet, mert nem merem meg kérdezni, hogy ez miért van, és ő sem hozza fel a dolgot. Lehet Andy keze van benne, nem vagyok benne biztos. Viszont ha találkoznak a folyosón Holy mindig arrébb húzódik, Andy még rá sem néz. A feje még mindig tiszta zöld és lila volt, Holy apjának azt mondta, hogy csak elesett, bár ezt tutira nem veszi be senki.

Holy viszont valamit elindított bennem. Nem mondanám azt, hogy szerelmes vagyok, de nagyon vonzó lány. Van benne valami, ami teljesen megőrjít. Ahogy beszél, ahogy formálja a szavakat, ahogy rám néz, vagy csak az eget kémleli, ámulatba ejt.
Reggelente ahogy fut előttem, a segge ahogy mozog. Istenem.
Basszus, nem tagadhatom le, hogy férfi vagyok. Nekem is vannak szükségleteim, már hosszú ideje nem voltam nővel.

És nem tudom, hogy vagy miért, de egyre kevesebbet gondolok anyára. Még mindig nagyon hiányzik. Nem mondom azt, hogy nem gondolok rá, de amikor Holyval vagyok, esténként mindent elfelejtek. Csak őt látom, csak rá koncentrálok.
Segít feldolgozni a történteket, segít betölteni a tátongó űrt a lelkemben. Könnyebb. Nem beszélek róla, de mégis jobban érzem magam. Ez a bunkóság csak egy álarc, amit magamra öltök. De Holy még ezt is képes ledönteni.
És talán ezért vagyok a leghálásabb.

Holy

Mindig kerülöm Aaront. Pedig nem akarom. Nagyon nehéz így, de ahogy Andy néz rám a folyosókon vagy az ebédlőben, tudom, hogy ez még nem a vége. Bosszút fog ezért állni, és be kell valljam kicsit félek. Nem tudom mi történt vele, vagy miért teszi ezt, de teljesen megváltozott. Mindig az a kedves, aranyos srác volt, mindenben segített, mellettek volt. De most.. mintha valami vagy valaki az uralma alá vonta volna.

És úgy éreztem valakivel beszélnem kell. Szerencsére a legjobb emberhez fordultam.

- Adam, tudnánk beszélni? - kopogtam be hozzá az irodába, tudtam, hogy papír munkákat végez.

- Persze nyuszi, gyere be. - még valamit nyomkodott a gépen, de hamar rám szentelte figyelmét. Leültem vele szembe a fotelbe.

- Nagyapa? - kérdeztem. Nem akartam, hogy hallja, hogy mit akarok.

- Elment egy megbeszélésre. Miért?

- Hát egy fontos dologról akartam veled beszélni. - magam elé bámultam, a kezemet piszkáltam, nem tudtam hogyan kezdjek neki.

- Baj van? - nyújtotta kezét, amit össze kulcsoltam az enyémmel.

- Erről nem beszélhetek anyáéknak, te vagy az az ember, akivel bármit megoszthatok.

- Mondjad csak persze. - nézett mélyen a szemembe.

Mindent elmeséltem neki, attól az estétől fogva a mai napig. Tudtam, hogy ki fog borulni, de mi mást tehettem. El kellett neki mondanom, tudom, hogy megbízhatok benne és azt is tudom, hogy nagyon ki fog borulni.

A szeme a pokol színeiben játszott, homlokát össze ráncolta, izmai rángatóztak az idegtől.

- Ezt miért nem mondtad hamarabb? Ez a kis pöcs, a kurva anyját. A belénél fogva fogom felakasztani a ruha fogasra. - teljesen kiakadt.

- Adam, kérlek ne csinálj semmit. Anyáéknak ne mond el. Valamiért úgy érzem, ilyen téren nem bízhatok bennük. Tudod milyenek. - kérleltem.

- Persze tudom. - nagyokat sóhajtott, elengedte a kezem és hátra dőlt a székben. A fejét fogta, tanácstalan volt. - de ugye tudod, hogy ezért ki kellene rúgni?

- Igen, tisztában vagyok vele. De akkor is a legjobb barátom volt. - kezdtem járkálni, annyira felzaklatott ez az egész.

- Az egy dolog. De erőszakosan viselkedett veled, megfenyegett, és ezt nem kellene hagynom. - nyomatékosított.

- Igen, nem kellene, de én kérlek rá. Bízok abban, hogy meg fog változni. Te mit gondolsz, mi történt vele? Tudod, hogy soha nem csinált ilyet. - Adam felém fordult, tanácstalan volt.

- Fogalmam sincs. Talán egy ember, szobatárs, katonatárs, vagy valaki otthonról.

- Adam! Meg tennél nekem valamit? - léptem mellé, mire kikelt a székből és szoros ölelésbe vont. Erős karja biztonságot nyújtott nekem, nagyon örültem neki, hogy ő van nekem.

- Persze cica, bármit. - suttogta a nyakamba. Nem is tudom mi lenne velem Adam nélkül. Nekem ő apám helyett apám.

- Megfigyelnéd Andyt? Biztonságban érezném magam, ha tudnám, hogy ott vagy mellettem. - Adam nagyot sóhajtott és szorosabban ölelt, mint eddig.

- Holy, ezt akkor is meg tenném, ha nem kérnél rá. Viszont, ha még egyszer egy ujjal is hozzád ér, kivágom innen, mint macskát szarni. Persze előtte ketté töröm, mint egy fogpiszkálót. - olyan hangosan nevettem, mint még ezelőtt soha.

- Istenem Adam, hihetetlen vagy. - ütöttem vállba, miután elengedett.

- Nem. Csak ne nyúljon ahhoz, amihez nincs köze. - Na igen. Andy ezzel nincs tisztában.

- Köszönöm szépen! Hálás vagyok.

- Ugyan. Érted bármit. - nyomott egy cuppanós puszit az arcomra.

Biztonság. Ez az a szó, ami nem teljesült be igazán.