- Holy légyszives ne keljen többször elmondanom, hogy nem szeretném, ha azzal a sráccal bármi közötök is lenne egymáshoz!

- Honnan tudod, hogy rosszul bánna velem? - kérdeztem kicsit ingerülten, pedig nem szoktam így reagálni anya szavaira. Viszont nem szeretem, ha így beszélnek arról a srácról, akit éppen megkedvelek a szokottnál is jobban.
Akárhányszor meglátnak valakivel beszélgetni, mindig az az első, hogy kapom az oltásokat azzal kapcsolatban, hogy az a fiú miért nem hozzám való.

- Mert tudom, hogy milyen. - felelte az anyám kicsit sem kedvesen.

És nem gondoltam volna akkor, de igaza volt. Át vert a srác. Kihasznált és utána még a katonaságot is ott hagyta. Neki adtam mindenemet, majd 2 hónap átverés után ott hagyott és lelépett.
De mit is gondolhattam volna 16 évesen?
Egyszerűen megszégyenítve éreztem magam neki köszönhetően.
Innen jött az, hogy ezek után nekem soha többet nem kell senki addig, amíg komolyak nem lesznek a szándékai.
És ez így ment 18 éves koromig, amíg Aaron személyében meg nem találtam életem szerelmét.

***

Tavaszias időre ébredtem egy márciusi napon. Az elmúlt pár hónapban nagyon hideg volt, mindent hó borított, az ágakon lassan látni lehetett az éppen kibújt rügyeket, ami a tavasz közelettét jelképezte.
Nagy szónak számított már ez is, hiszen mindig mínusz 15 fok körül mozgott a hőmérséklet.
Viszont ma tényleg tavaszias időre ébredtünk, aminek nagyon örültem. Áltaban hajnalban kelek, mert egy pár éve elkezdtem edzeni, ami annyit takar, hogy amikor a katonák neki kezdenek a szokásos edzéshez, én is beállok. Apa nagyon sokáig nem akarta engedni, de mivel sokáig könyörögtem, beleegyezett. (Remélem érzitek a hasonlóságot anyu között és közöttem a makacsságot illetően.)

A szokásos melegítőmet kaptam magamra és egy agyon használt adidasos pulóvert, majd a cipőmet és siettem ki az udvarra.
Anyuék szobája mellett kaptam helyet, így nekem is saját szobám van.
Nagyapa tartotta ma az edzést, mert anyáék készülnek a mai csapat fogadására, ugyanis most a mi táborunk lett kijelölve arra, hogy továbbképzést tartson néhány kijelölt katonának, vagyis összesen 50 katona fog érkezni a táborba.

Egy hete csak a készülődés megy. A tanmenet megírása, szoba osztás, a tábor minden szegletét rendbe hozni, na és persze egy csomó papír munka. Túra tervezés, no és a többi.
Így papira hárult az a feladat, hogy megtartsa ma az edzést.
Szerencsére a csapattal nagyon jól kijövök, különösen Andy-vel, ő a legjobb barátom. Reggelente mindig meg vár a folyosón, és  ez most sem volt másképp.

- Szia Andy! - öleltem magamhoz.

- Szia Holy! Hogy aludtál? - mosolygott rám, tudja jól, hogy nem vagyok az a túl jól alvó.

- Mondjuk azt, hogy most elég jól. - viszonoztam mosolyát és közben az udvarra siettünk.
Mindenki lassan vánszorgott ki, senkinek nem volt ehhez reggelente kedve,velem ellentétben. Én imádtam a reggeli edzést, mindig feltöltött energiával.

Gyorsan sorba álltunk, én menetrend szerint a sor elejére.
Ahogy a nagyapám megjelent, mindenki vigyázba vágta magát, majd amikor papi elsétált előttem, egy gyors puszit nyomott a homlokomra.
Szeretem az öreget.

- Nos! Úgy látom mindenki itt van! - nézett körbe rajtunk - szerintem már mindenki értesült a csapat érkezéséről. Viszont azt el kell mondanom, hogy fegyelmet várok! Ha bárkivel probléma lesz, az repül innen! Értve vagyok? - az utolsó kérdést üvöltve mondta, amire mindenki egy 'Igenis'-t válaszolt.

Ki adta a feladatot, vagyis 30 kör futás, majd az akadály pályán folytatva végig haladtunk a gumi abroncsokon, a köteleken, kúszás -mászás, és a fal megmászása.
N

agyon szerettem ezt csinálni, és ilyenkor senki nem állíthat meg.

***

Délben megebédeltem, majd benéztem anyuékhoz.

- Szia anya! - nyitottam be a szobájukba, ahol anya az asztalnál gépelt valamit a gépbe.

- Szia kicsim, mi újság? - fordult oda hozzám egy puszi erejéig, majd megint bele temetkezett a papír munkába.

- Semmi,csak gondoltam meg kérdezem, hogy mikor jön az új csapat. - ültem le az ágy szélére.

- 5 perc múlva érnek ide. Apád már lent várja őket. - felelte.

- Oh, értem. És tudok valamiben segíteni? - érdeklődtem. Anyu még mindig ugyanolyan gyönyörű volt, mint fiatal korában. A rövid barna haját ugyanúgy megtartotta, amit apa kifejezetten imád benne. Vékony testalkata semmit nem változott, de ott meg voltak a megfelelő domburalatai, ahol kellett. Csinos az én anyám, az nem vitás.

- Igen. Apádnak segíteni kellene a srácokat elszállásolni, meg mutatni mindenkinek a szobáját! - nyújtott felém egy lapot. - tessék, ezeken minden rajta van.

- Oké. - indultam az ajtó felé, de anyu szava meg állított.

- Holy! Nem akarom, hogy egy olyan sráccal gyere össze, aki egy gyökér, rendben? - emelte rám fáradt tekintetét.

- Jól van anya, nem fogok. - kacsintottam, majd be húztam magam mögött az ajtót.

Nem gyökér volt a srác, csak kicsit nehéz eset és szörnyen nagyképű.

______________________________________

Sziasztok drágáim! Íme az első rész az évadból, ez kicsit rövidebb,mint a többi lesz, de szerintem bevezetésének tökéletes! Remélem tetszeni fog!

Vissza tértem, úgyhogy bombázni foglak titeket az új részekkel.

Millió puszi! 😘