Majd amikor a nagy kapun kiléptünk megpillantottunk valakiket a sarkon. Matték voltak ott. Nagy sporttáskákkal a vállukon álltak és valami fontosról beszélgethettek.
-Nézd Sara! Azok ott Matték!
-Igen! Látom! Itt csak az az egy probléma, hogy nekünk arra kell haza mennünk!
-Az miért lenne probléma? Csak szépen elsétálunk mellettük és köszönünk. Ennyi!
-Ja neked lehet, de nekem nem! Nem fogok köszönni!
-De fogsz! Nem engedem, hogy megint úgy viselkedj, mint általánosba!
-Jó nyugi! Mindegy menjünk!

Azzal elindultunk a srácok felé. Megint érezni kezdtem, hogy a szívem gyorsabban kezd verni ahogy közeledünk feléjük. Már csak 5 m volt köztünk, vettem egy nagy levegőt és összeszorítottam a kezeimet.
-Sziasztok lányok!-köszönt ránk Scott. Aztán a többiek is sorba. Ám egy emberét nem hallottam. Mattét.
-Hali!-mondtuk egyszerre, kicsit meglepődött hangon.
-Milyen volt az első napotok?-kérdezte ha jól tudom Erick.
-Egész jó! És nektek?-kezdte a beszélgetést Lena, mivel engem szerintem egy időre elveszített.
-Nekünk is!-mondták egyszerre. Amúgy 5-en álltak elöttünk. Az egyik Scott, a másik Matt, akkor az az Erick meg asszem Bratt és Aaron. Az Aaront azt biztosan tudtam, mert a mellettem lévő Janenek ő segített kinyitni a szekrényt. Milyen úri ember.
-És hova mentek ekkora táskákkal?-kérdeztem amikor már a fangörcsöm elmúlt.
-Edzésre!-jött a válasz Aarontól
-Az jó! De mi megyünk igaz Lena?
-Igen! Jó edzést sziasztok!
-Sziasztok!-köszönt mindenki, bár megint egy ember hangját nem hallottam. De mindegy. Elindultunk Lenaval a zebra felé. Amikor átértünk a másik oldalra egy ember kiáltozását vettük észre aki futott utánunk a zebrán.
-Sara! Sara! Ezt elhagytad!-mondta Matt, mostmár nyugottab hangnembe mivel utolért bennünket. A kezében a kedvenc amerikai focicsapatos a Kansas City Chiefs-es kulcstartó volt. Gondolom leeshetett a táskámról.
-Oh köszi! Nem is vettem észre hogy leesett!
-Semmi, a lényeg az hogy én igen. Amúgy amerikai foci rajongó vagy?
-Igen! Imádom azt a sportot!
-Na az tök jó! Meg különben a Chiefs egy jó csapat!-kacsintott rám.
-Igen. A kedvenc csapatom. De mi most megyünk köszi mégegyszer!
-Nincs mit! Sziasztok!
-Szia!

Azzal elmentünk, ahogy ő is. A fejem szerintem tiszta vörös lett. Olyan szinten remegtek a kezeim, hogy az nem kifejezés. Az arcomra rá fagyott a mosoly. De Lenáéra is. Csak mentünk egymás mellett és nem tudnunk megszólalni. De valahogy Lenának sikerült.
-Most az esküvődet tervezgeted?
-Istenem! De hülye vagy! Bár.... jobban belegondolva......
-De érted ő hozta utánad és még beszélgetetek is! Már az elsőnapon!
-Tudom. Hát nem elképesztő. Gondolom tiszta vörös a fejem.
-Hát....khm.....
-Gondoltam...-majd lehajtott fejjel elkezdtem mosolyogni, mint egy hülye.

Befordultunk az utcába, majd kinyitottam a kaput és Bella futott elénk. Megsimogattuk, de aztán rájöttünk, hogy még a buszt el kell érnünk. Így bementünk, Lena leült a konyhapulthoz, én pedig elindultam a táskámért.
-Ott van a pulton keksz! Anya sütötte tegnap, egyél nyugottan!
-Jójó!
Benyitottam a szobámba és a táska ugyan ott hevert, ahol reggel hagytam. Gyorsan felkaptam. De elötte még a kullcstartót, amit mindenhova viszek átraktam az edzőstáskámra. Aféle kabala, szerencsét szokott hozni, és nagyon közel áll hozzám. Egyszer apával voltunk egy Chiefses meccsen, és a kedvenc játékosom Patrick Mahomes ejtette el. Én felvettem és vissza akartam neki adni, de azt mondta nyugodtan tartsam meg. Lementem Lenához, aki ott falatozott jó ízűen a sütiből.
-Ízlik?-kérdeztem mosolyogva.
-Isteni! El kell kérnem majd a receptet.
-Okés, majd odaadom! De most siessünk a buszra! Hozhatsz nyugodtan belőle! Én is teszek el.
-Jeeeee!-ordítozott vidáman, mint valami óvodás.

Elindultunk. Becsuktam a bejárati ajtót és a kaput. A buszmegálló nem volt messze. Odaértünk és rá 2 percre a busz is megjött.
Felszálltunk felmutattuk a bérletünket, majd helyet foglaltunk.
-Izgulsz?-kérdezte Lena.
-Persze. Új emberek, és olyan sportot kezdek el amit imádok. Olyan emberekkel fogok ugyan olyan sportot űzni, akikre eddig felnéztem.
-Hát igen! Szurkolok neked. Melletted fogok állni, bármi nehézséged lesz segíteni fogok!
-Köszönöm! Köszömöm előre is.

Ahogy ezen beszélgettünk meg is érkeztünk leszálltunk és oda sétáltunk a sportpályához. Már sokan vártak ott. Voltak edzők, szülők és persze gyerekek is. Kisebbek és nagyobbak. Kezdők és akik már régóta űzik ezt a sportot. Elindultunk egy edzőhöz, amikor a lábam földbe gyökerezett mert meg láttam a pálya szélén......