Ám ekkor ismerős arcokat láttam meg. Lena mögött Mark és Thomas jelent meg. Kezület a szájuk elé tették hogy ne szóljak Lenának, hogy itt vannak. Meg akarják ijeszteni. Én meg, mint a jó madár bele kortyoltam a teámba.
-Bááááááá!-ordítottak egyett a fiúk. Az egész pékség tőlük zengett, Lena meg szerintem megsüketült és ilyedtségében majdnem leesett a székről.
-Gratulálok!-mondtam a fiúknak, miközben én is majdnem leborúltam, csak az a nevetés miatt.
-Nektek is helo!-fordúlt Lena a fiúk felé.
-Mizu?-érdeklődtek a srácok.
-Semmi különös. Beugtottunk tízóraiért és egy teára.
-Értem.-mondta Thomas.
-De már befejeztük-kezdte Lena, miközben törölgette a kiborított teát- és megyünk a suliba.
-Mehetünk veletek?- kérdezte Mark.
-Aha-bólogattunk egyszerre.

Kiléptünk a pékségből. Láttuk, ahogy a fiatalok ballagnak a sulik felé. Mi is ezt tettük. Megálltunk a gimi bejárata előtt, és szeműgyre vettük a nagy épületet. Egymásra néztünk, majd beléptünk az udvarra. Rengeteg ember volt ott. De mi a porta felé vettük az irányt, hogy megtaláljuk az osztályunkat. Elnézve még azokat az embereket, akik velünk együtt keresték a termüket, kicsit megnyugodtam, hogy nem vagyunk egyedűl. Sőt, valaki csatlakozott hozzánk, amikor a portára mentünk. Voltak új diákok akik kb 1 vagy 2 évvel idősebbek, de legtöbben ugyan úgy elsősök mint mi. Szóval megkérdeztük, hogy merre találjuk a 9. A-t. A portán a néni nagyon kedves volt, üdvözölt bennünket és nem csak azt mondta meg hogy merre van a termünk, hanem azt is merre találjuk a mosdókat, az ebédlőt, a tanárit meg az igazgatóit. A mi osztályunk az eslő emeleten jobbra a 3. terem. Egész egyszerűen eltaláltunk oda. De elötte még elmentünk mosdóba. A fiúk és mi is. Aztán oda értünk a terem ajtajához.

-Készen álltok?-kérdeztem a többieket miközbe a kinincshez nyúltam.
-Hát....-felete egyszerre Lena és Thomas.
-Igen!-mondta egyértelműen Mark. Markról tudni kell, hogy egy igazán belevaló, mindent megmondó sráccal van dolga az embernek. Amit akar, azt eléri előbb vagy utóbb. Nem igazán riad vissza új dolgoktól. Ellentétben Thomassal aki kicsit visszahúzódóbb, néha unszólgatni kell, hogy bele vágjon valami másba. De nagyon kedves és jófej. Elválaszthatatlan barátok Markkal. Kiegészítik egymást. Épp ezert olyan jó barátok.
-Akkor gyerünk!-nyomtam le a kilincset.

Beléptünk az új közösségbe. Az új osztályunkba. A jövendőbeli barátaink közé. -Sziaszok!-köszöntünk az akkor bent lévő kb 10 emberhez. Hát mit is mondjak, kicsit korán érkeztünk.
-Hali!-köszöntek vissza meglepő módon elég kedvesen.
-Na hova üljünk?-kérdezte Thomas.
-Oda az ablak mellé!-mondta Mark-Mögénk meg a lányok elférnek-kacsinott ránk.
-Oks-egyeztünk bele Lenával.

Leültünk. Elénk a fiúk. Hátra fordították a széküket és elkeztünk beszélgetni. Leginkább a nyárról. De esett szó a sulikról is. Ki mit kezd el sportolni. Stb...
-Sara! És te akkor most komoly elkezdesz amerikai focizni?-kérdezte Thomas.
-Ja! Tényleg említetted még év végén, meg a táborokban is!-kezdte Mark is.
-Igen. Ma délután lesz az első edzésem.
-Oh! Az király!-mondták a fiúk.

Közben már elég sokan lettünk a teremben. Épp egy lány ment el mellettem, amikor kiesett a kezéből az üvege és az én lábamhoz gurúlt oda. Lehajoltam fel vettem és odanyújtottam neki.
-Tessék!
-Oh! Köszi szépen! Chloe vagyok! Téged hogy hívnak?
-Sara vagyok!
-Szia én Lena!-köszönt neki a barátnőm is majd érkeztek a fiúk.
-Hali! A nevem Thomas.
-Csáó! Marknak hívnak!
Itt láttam, hogy mintha Chloe elkezdett volna vörösödni. Majd leült a mögöttünk lévő padba. Vele is jól elbeszélgettünk. A fiúk is barátkoztak a többiekkel. Ám egyszer csak nyílt az ajtó. Újra. Ahányszor kinyílt mondig oda néztem hogy ki jön be, mert kíváncsi voltam. De most nagyon örültem hogy oda néztem. Mivel egy fiú csapatot láttam meg. Akik közül csak egy ember érdekelt nagyon......