5 nap múlva:

Utolsó bőröndöt pakolja be Domi a bátyám kocsijába. Megígérte nekünk, hogy kivisz.

- Sziasztok! – köszöntem el a szüleimtől – Szeretlek titeket!

- Mi is téged Kicsim! – sírva öleltek át, én is elsírtam magam közben.

- Vigyázz magadra! - mondta apu.

- Hívj, amint tudsz. Sokszor gyertek ellátogatni.

- Megígérem Anyu! Vigyázunk majd Apu! Sziasztok – utoljára átöleltem őket, majd beszálltam az autóba. Fél óra utazás után megérkeztünk a Liszt Ferenc repülőtérre. Kivettük a cuccainkat, majd beindultunk. Elköszöntünk a bátyámtól, majd elindultunk a beszállóhely felé.

- Megkérjük utasainkat, hogy fejezzék be a beszállást, mert a Varsó tartó repülő 10 percen belül indul – hangzott fel a hangosbemondó.

- Induljunk Kicsim – megcsókolt, majd elindultunk, hogy beszállhassunk a gépbe. Repülő utat végig aludtam, mikor megérkeztünk Domi kelltet fel.

- Keressük meg a bőröndöt – mondta, miután leszálltunk

- Megvan – vettem le a szalagról – Tied?

- Enyém is – előhúzta maga mögül, majd kiindultunk a terminálból – Kint vár már egy autó, amit az edzőm küldött.

- Menjünk akkor, ne várakoztassuk meg – kisétáltunk és megláttunk egy Nagy Dominkos táblát fogó középkorú férfit.

- Üdvözüljük itt, remélem jól utaztak – kezdte a mondandóját angolul a férfi, majd bemutatkozott. Számomra kimondhatatlan neve van – Jöjjenek, elviszem a házukhoz, majd lepakolnak és megmutatom az edző központot, ahol lesz az első edzése.

- Rendben, köszönjük. Mehetünk is akkor – mondta illedelmesen Domi. Miután a csomagtartóba berakta a cuccainkat, beszálltunk az autóba, majd elmentünk a házhoz. 20 perccel később megérkeztünk egy családi házhoz, amire nem számítottunk.

- Ez lesz az? – kérdezte a barátom, miután az autó leállt.

- Igen, ez lett, mivel mondta, hogy jön a barátnője és hosszú időre tervez itt lenni. Ez sokkal otthonosabb, mint más. Legtöbb csapattársának is családi háza van. Nem is szaporítom tovább a szót. Itt a kulcs, nézzenek körül. 1 óra múlva indulunk majd. Elkell mennem, de itt leszek akkora.

- Köszönjük – mondtam angolul. Kiszedtük a bőröndöket, majd beindultunk. Egy egyszerű háznak tűnt kívülről, de mikor beléptünk elakadt a szavunk.

- Ez gyönyörű – szólalt meg elsőnek, mikor beléptünk a nappaliba

- Az tuti. Nézzük meg a ház többi részét – mindent végig néztünk. Minden megvolt benne, ami kellene fog nekünk, hosszú távon. Kiválasztottuk a hálószobáinkat, mivel külön fogunk aludni, hiába vagyunk együtt már egy ideje. Kipakoltam pár dolgot a saját fürdőmben, majd tovább folytattam a pakolást a gardróbba.

- Mennünk kell – szólt Domi hozzám.

- Rendben, egy pillanat – felvettem a táskám, majd a telefont a zsebembe süllyesztettem. Nappaliban várt már engem, kezében az edző cuccával. Bezárta az ajtót, majd elindultunk az autóhoz. Köszöntünk újra a férfinak, majd beszálltunk és elindultunk az edző központhoz.

- Megérkeztünk – állította le a motort – Menjenek be, mondja a nevét és elirányítják majd a csapathoz.

- Rendben. Köszönünk mindent, viszlát – mondta angolul, majd kiszálltunk az autóból.

- Készen állsz? – kérdeztem.

- Azt hiszem. Nem tudom, hogy jó leszek-e ide

- Ne légy már bátortalan. Nem azért hívtak ide, mert béna vagy, hanem azért mert ügyes vagy. Büszke vagyok rád, bármi történjen.

- Köszönöm Kicsim! – mondta, majd megcsókolt, majd összekulcsolta az ujjainkat– Menjünk akkor.

- Ez a beszéd – rámosolyogtam, majd elindultunk a bejárathoz. Hát akkor kezdődjön az első edzése.

Sziasztok!

Egy ideje nem volt már rész tudom, mivel nem volt ihletem. 2 hónapja készül már a rész, ami mára elkészült. Remélem tetszett😇 Próbálkozok mostantól kicsit hamarabb hozni részt. Ha tetszett, akkor hagyj nyomot.

Ha van kedvetek és időtök akkor nézzétek meg a többi könyvem is. Egyikhez napokon belül érkezik a következő évad💚

Kellemes ünnepeket kívánok minden olvasómnak!❤❤

Szaszaa16