Hazamentem, majd nekiláttam a leckéknek, ezt követően fürödtem és lefeküdtem aludni.

Reggel a péntekre való tekintettel vidáman keltem fel. Felvettem egy shortot és egy ujjatlant. Fürdőben elvégeztem a teendőim: megfésültem a hajam és fogat mostam. Konyhában egy cetli várt anyutól. Már megint... „Elmentem egy tárgyalásra, este jövök, apád is dolgozik. Legyél jó. Puszi"  Legalább pénzt hagyott kajára. Elraktam, majd elindultam a suliba gyalog. Szerencsére csak negyed órára lakok, így nem kell soha sietnem reggel.

Teremben már Niki várt. Nem sokkal később megérkezet a tanár és elkezdődött az óra. Az idő csigalassúsággal telt a hét órámon, így megkönnyebbülve köszöntem el a srácoktól az utolsó csengetés után, majd haza indultam volna, de egy ismerős személy állt nekem háttal. Hevesen mutogatott valamit, miközben telefonált. Megfordult. Sejtésem beigazolódott, Nagy Dominik volt az. Elkezdett felém sétálni, az én lábaim pedig földbe gyökereztek.

- Szia Lau! – köszönt melőtt puszit nyomott az arcomra az arcomra. Mintha régóta ismernénk egymást.

- Szia – mosolyogtam rá kedvesen.

- Beszélhetnénk? –kérdeztem, mire megállt bennem az ütő. Istenem, mit történt? 

- Igen-nyögtem ki nehezen.

- Gyere, üljünk be egy kávézóba – bólintottam, majd elindultunk az autójához, ami egy BMW volt. Kinyitotta az anyós ülés felöli ajtót, én pedig beszálltam. Elindultunk egy közeli Starbuckhoz, ahol mindketten kértünk egy kávét és leültünk.

- Miről szeretnél beszélni, Dominik? – rögtön rátértem a lényegre.

- Rólad és Ádiról. Tegnap mondtam, hogy nagyon hasonlítasz rá, és megszeretne ismerni téged.

Kicsit lesokkolt.

Kis idő múlva szólaltam csak meg- Rendben, mikor?

- Holnap, mivel szombat lesz és így délelőtt elmehetne hozzátok...Leírnád a címed?

- Persze – gyorsan leforkantottam, aztán a lapod odaadtam neki.

- Köszi – tette el. 

Még beszélgettünk, pár órát, este hétre értem haza nagyjából. Dominik olyan kedves volt, érdeklődő és aranyos. Lehet, kezdek tényleg beleszeretni? 

Fürdés közben ezen agyaltam, sőt, még akkor is, amikor bedőltem a pihe-puha ágyamba.

...

Reggel telefon csörgésre keltem. Ki lehet ilyen korán? Ismeretlen szám, így nem vettem fel. Kikeltem az ágyból, felöltöztem és lementem a konyhába, ahol anyut találtam. Ez is a ritka alkalmak egyike, mikor főz nekünk.

- Jó reggelt, Anyu!

- Neked is, Kicsim!

- Mit főzöl? – kérdeztem, mikor leültem az egyik székre.

- Spagettit. Keress valami reggelit, kilenc óra van – nagyot sóhajtva felálltam és kerestem müzlit és tejet. Megcsináltam, visszaültem és ettem. Csengetés szakítottam félbe a csendet, pont, mikor befejeztem a reggelit.

- Kinyitom – mondtam anyunak. Odasétáltam és kinyitottam az ajtót. Nagy Ádám állt előttem.

- Szia, Laura – köszönt nekem.

- Szia, Ádám. Gyere beljebb – álltam félre az útból.

Felvezettem a szobámba, ahol végül én törtem meg a csendet-Dominik mondta, hogy jössz.

- Igen, beszélni szerettem volna veled valamiről – hajtotta le a fejét.

- Mond nyugodtan, nem lehet olyan rossz.

- De az – mondta szomorkásan – Hazudtak a szüleid, ahogy nekem is.

- Tessék? Miről? Meséld el, kérlek – kérleltem, mire rámnézett és bólintott.

- A testvérem vagy – jelentette ki, én pedig úgy néztem rá, mint borjú az új kapura.

- Nem, ez nem lehetséges!-ráztam a fejem, de azért hozzátettem- Bár sokszor mondták már, hogy hasonlítunk egymásra.

- Igen, igaz ez. Ezért hasonlítunk. Örökbeadtak téged egy párnak, vagyis a mostani szüleidnek, mert nem lehetett nekik gyerekük. Közben elköltöztetek, így nem láthattunk téged mostanáig. Annyira hiányzol nekünk – erre elkezdtek a könnyeim potyogni, ahogy a tesómnak is. Megöleltem őt, ami annyira jól esett! Már tudtam, mi hiányzott eddig: a testvéri szeretet.

- Istenem – kezdtem még jobban sírni, míg Anyu nem nyitott be.

- Mit keresel itt? – szegezte a kérdést Ádinak.

- A húgomért jöttem-a kijelentése meglepte Anyut, de aztán összeszedte megát. 

- Nem viszed el sehova, nem engedem! – kezdett el kiabálni a nő, akit eddig édesanyámnak hívtam.

- Elmegyek, nem maradok itt többet. Végre lehet egy normális családom, amit nem tudtatok megadni. Soha nem voltatok itt. Focizni sem engedtetek, de csinálom azóta is, és jól megy. Azon kívül, érdekel, hogy hol fogok tovább tanulni? Egyszer sem voltatok ott a fontos pillanatimnál. Nem akarlak titeket látni többet! – már én is kiabáltam, közben a könnyeim az arcomon folytak le. Anyu elment, amit a hangos ajtó csapkodásból tudtunkra is adta.

- Hozzánk költözöl, nincs vita. Szedd össze a fontos cuccaid, majd a többiért vissza jövünk később-szólt szelíden Ádám.

- Rendben – előkerestem a sporttáskáimat, beleraktam a fontosabb cuccokat. Bezártam kulcsra a szobámat, majd elraktam, hogy senki ne mehessen be. Beraktuk Ádi kocsijába a táskáimat és elindultunk az új életem felé. Annyira félek, és izgulok, mi történik, ha nem fogok nekik tetszeni?

Sziasztok!😊

Ahogy lesz időm írok egy újabb részt, most ennyi lenne. Remélem tetszett. 😇

Szaszaa16