Reggel hányingerre keltem fel, aminek nem örültem. Felkeltem, majd berohantam a wc-be hogy kiadjam a tegnapi kajámat. Miután kijött, aminek kellett, lehúztam a wc-t majd fogat mostam. Kerestem egy itthoni szettet, átöltöztem, majd leültem a kanapéra. Tegnap megbeszéltem a szüleimmel, hogy ma felkellene hívnom a OKJ-és képzés igazgatóját. Megkerestem a telefonszámát, majd felhívtam. Nagyjából egy fél óra alatt sikerült vele megegyeznem, hogy levelezőn is csinálhatom, és csak vizsgákra kell bemennem. Megértette, hogy a helyzetem és nem lesz belőle nagy hír a szakon.

· Szia – vette fel a telefont Kincső – Mit mondtak a képzésnél?

· Szia. Nincs akadály, elvégezhetem levelezőn – meséltem neki.

· Na, akkor ez egy jó hír.

· Igen igen.

· Jössz edzésre velem? – érdeklődött. Sajnos ma Ádinak és Lettinek vissza kell utaznia, mivel kezdődnek az edzései Hoffenheimben.

· Persze, mikor kezdődik?

· 2 óra múlva. Elmegyünk érted, mit szólsz hozzá?

· Azt megköszönném. Írj, ha elindultatok. Szia – mondtam majd leraktam a telefont.

Kimentem a konyhába, és csináltam magamnak egy adag amerikai palacsintát, amit jó sok nutellával ettem meg végül. Mikor ránéztem az órára láttam, hogy van fél órám elkészülni, így felmentem a szobámba és előkerestem egy sortot és egy ujjatlant. Miután felvettem a ruhát, megfésülködtem majd leültem telefonozni egy kicsit. Észre sem vettem, hogy a barátnőm írt, csak arra lettem figyelmes, hogy valaki csönget.

- Szia – lepődtem meg, mikor kinyitottam az ajtót – Ennyi az idő már?

- Szia – ölelt meg – Igen, úgyhogy menjünk.

- Rendben, egy pillanat – visszamentem a házba és felvettem a táskám, amiben volt a kellő cuccom. Bezártam az ajtót, majd oda sétáltunk a kocsihoz.

- Szia – köszöntem a focistának, aki már várt minket.

- Szia! Hogy vagytok? – érdeklődött angolul. Még a magyart töri, így én angolul beszélgetek vele, míg a barátnőm szlovénül.

- Köszönöm jól – simítottam egyet a hasam. Útközben beszélgettünk, nagyjából 20 perc után megálltunk a Népligeti Sportpálya előtt, majd besétáltunk. Miha elment átöltözni, mi pedig leültünk a lelátóra, ahol pár ismerősbe botlottunk. Szasza és Varga Roli barátnője voltak most csak kint.

- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre a barátnőmmel.

- Hali!

- Sziasztok! Hogy vagytok? – érdeklődött Petra.

- Köszönöm jól, csak néha rosszul érzem magam – mondtam ki őszintén.

- Jobb lesz, hidd el idővel – biztatott Szasza.

- Remélem – mosolyodtam el. Leültünk az első sorba, majd vártuk a focistákat.

- Amúgy a lányok várják a pici babát – mondta Petra, miközben néztük őket.

- Szüleid hogy fogadták? – érdeklődött Botka jegyese.

- Örültek neki nagyon. Büszkék rám és segíteni fognak nekem, ahogy a tesóm is – mondtam büszkén, majd újra a hasamra raktam a kezem.

- Nagyon jó anyuka leszel. Mi csajok is itt vagyunk, hogy segítsünk.

- Köszönöm lányok – öleltem meg őket. Az edzést végig beszélgettük, illetve csináltunk néhány képet is. Nagyjából 2 óra után fáradtan ültek le a fűbe, ekkor döntöttünk úgy, hogy oda megyünk a fiúkhoz. El is indultunk a pályához, de én megálltam.

- Hé, jól vagy? – áll meg Kincső.

- Nem, hányingerem van. Hol van mosdó? – tértem a lényegre.

- Gyere, elkísérlek – gyorsan elmentünk, szerencsére a fiúk nem láttak meg minket. Miután beértünk, kinyitottam az egyik fülke ajtót, majd kiadtam a reggelimet. Barátnőm mögém állt, majd megfogta a hajam, míg kijött belőlem a kaja. Miután végeztem, lehúztam a wc-t majd kiöblítettem a szám és bevettem egy rágót.

- Jobb már? – érdeklődött.

- Kicsivel igen.

- Igyál egy kicsit – adott oda egy fél literes flakont.

- Köszi – elfogadtam, majd ittam pár kortyot.

- Mehetünk vissza? – kérdezte.

- Persze, menjünk. Vár már a focistád – kacsintottam rá, majd elhagytuk a mellékhelységet. Visszasétáltunk, ahol a fiúk még mindig ültek.

- Hali – köszöntem a focistáknak.

- Szia – üdvözöltek.

- Sajnáljuk, ami történt, hallottuk mi volt. Melletted leszünk mindig – biztatott Böde Dani.

- Köszönöm srácok – mosolyogtam rájuk.

- Szemétség volt ez tőle. Nem ezt érdemled – mondta Varga Roli.

- Az volt, de túl kell rajta lennem. Ezt hozta a sors – próbáltam magam tartani, de egy könnycsepp lehullt az arcomra.

- Melletted vagyunk – ölelt át Dibusz Dénes.

- Köszönöm – mosolyodtam el, majd kaptam egy csapat ölelést a sok büdös és izzadt focistától.

Sziasztok!

Itt egy újabb rész, hála annak hogy beteg vagyok és így van időm😂 Lassan meg lesz az 50K, amit nagyon szépen köszönök. Nem hittem volna, hogy idáig eljutok evvel a könyvemmel❤❤