Nagy Ádám szemszöge:

Mikor megláttam, hogy a húgom a szőke csajt tépi meg oda szaladtam Szalaival.

- Elég lesz – szedte le Lau a szőkéről - Mi a baj?

- Néz rájuk – mondtam dühösen.

- Mit keress ez itt? – kérdezte Ádám.

- Velem van – állította fel a ribancot Dominik.

- Menj a picsába – ráordított a húgom, majd elszaladt.

- Dögöl meg – húztam be a legjobb barátomnak, aki már nem volt józan. Gyorsan megkerestem a kijáratot, majd kint körbe néztem. Épp a zebrán ment át, mikor egy autó nagy sebességgel érkezett felé.

- Állj meg! – ordítottam oda neki, de nem hallgatott rám. Próbáltam utol érni, de késő volt. Elütötte az autó. Gyorsan oda futottam hozzá. Szemét próbálta nyitva tartani. Súlyos sérüléseket szerezhetett, mert percek alatt hatalmas vértócsa keletetett köré

- Ne, ne hagyj itt – sírtam fel – Hívjon, már mentőt! – ordítottam a sofőrre rá.

- Rendben – dadogta. Nagy nehezen felhívta, és pár perc múlva megérkeztek a mentők. Pont mikor oda értek hozzánk, akkor ájult el Lau. Megpróbáltál stabilizálni az állapotát, majd a legközelebbi kórházba vittek be. Szerencsére vele mehettem. Útközben kérdezgettek adatokat, amikre tudtam válaszolni. Pár perc alatt beértünk a kórházhoz, ahol rögtön a műtőbe tolták be.

1,5 hónap múlva:

Másfél hónapja fekszik a húgom kómában. A műtét után a dokik azt mondták elég súlyos fejsérülést szerzett. Pár bordája elrepedt, illetve a bal lába eltört.

1 hétig minden nap bejártam hozzá, aztán a csapathoz visszakellett mennem. A többi barátom a válogatottból, mindennap voltak bent, míg én Bologna-ban voltam. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.

Dominikkel a viszonyom rendeződött. Mikor megtudta, hogy mi történt a baleset másnapján, akkor összetört. Mikor meglátta a szerelmét kómában feküdni, akkor eltört nála a mécses. Velem együtt sírt. Utána beszéltük meg a dolgainkat. Kiderült, hogy az exe itatta le. Miatta történt az egész baleset.

Épp a kórházba tartok be. Lehet ma más lesz. Zsófi velem tartott az úton, egyre szorosabb a kettőnk kapcsolata.

- Jól vagy Szívem? – zökkentett ki a gondolkozásból.

- Mondjuk – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Hidd el, minden rendben lesz – szorította meg a kezem.

- Remélem. Itt vagyunk – leparkoltam az autóval, majd bementünk. Megkerestük a kórtermét, mikor oda értünk láttuk, hogy bent van nála Domi, így megálltunk hallgatózni felnőtt létünkre.

- Nagyon szeretlek! Sajnálok mindent. Megbántam, hogy ittam. Minden miattam van, ha nem került volna elő az exem akkor te nyugodtan készülhetnél az érettségire, és együtt kereshetnénk Lengyelben neked egy sulit – megható volt a beszéde – Remélem, egyszer megbocsájtasz és feleségül vehetlek.

- Jól hallottam – kérdezte a barátnőm suttogva.

- Igen. Menjünk be? – bólintott.

- Szia – köszöntünk egyszerre neki.

- Sziasztok! Hogy hogy itt vagytok? Nem Bologna-ban kellene lennetek?

- Elengedtek mindeket – mosolyogtam.

- Ennek nagyon örülök.

- Mióta vagy itt? – érdeklődött a barátnőm.

- Pár napja jöttem én is haza. Nem tudok nélküle élni – mondta, miközben fogta a húgom kezét – Elcsesztem, tudom.

- Igen haver – értettem vele egyet.

- Nagyon szeretem, bármit megtennék, hogy újra megcsókolhassam, és haljam az édes hangját.

- Elhiszem. Idő kell neki. Súlyos ütődés érte a fejét.

- Tudom – nézett rá a húgomra, majd adott egy puszit a szájára – Elmegyek kávéért hozzak nektek is?

- Igen, jól esne.

- Rendben – állt fel a székről.

- Köszönjük – mondta Zsófi. Miután kiment beszélni kezdtünk hozzá. Elmeséltük, hogy milyenek a napjaink és hogy hiányzik.

- Itt vannak – jött vissza 5 perccel később. Oda adta nekünk majd megittuk.

- Megyek és beszélek az orvossal. Jössz Kicsim?

- Igen.

- Nem sokára jövünk.

- Rendben – majd kimentünk megkeresni Lau orvosát.

Nagy Dominik szemszöge:

Elrontottam mindent. 1,5 hónapja csak szenvedek. Egy hatalma barom vagyok, amit mindenki tud. Miattam fekszik az életem szerelme kórházban. Eldöntöttem, ha leérettségizik, akkor megkérem a kezét. Lehet, valaki korainak találja, de én nem. Nem veszíthetem el még egyszer. Sokszor rontottam el vele a kapcsolatomat, de ha felébred, akkor újra szeretném vele kezdeni. Reménykedem benne, ha felébred, akkor ad egy újabb esélyt, hogy bizonyítsak.

Miután Ádiék kimentek az orvost megkeresni, akkor megfogtam a kezét és újra beszélni kezdtem hozzá. Azt mondták még 1 hónapja, hogy ez segíthet, de nem biztos.

- Szeretlek – mondtam ki századjára, mióta itt vagyok. Megpusziltam a homlokát, majd néztem őt. Gyönyörű még így is, hiába van kórházban.

- Megtaláltuk a dokit, azt mondja minden rendben – jöttek vissza.

- Ez jó hír – ekkor megszorította a kezemet, arcát kezdtem elkémlelni, és láttam, hogy próbálkozik kinyitni a szemét – Ne add fel, nyisd ki a szemed!

- Mi? – lepődött meg a legjobb barátom, majd közelebb jöttek. Ekkor észre vették ők is.

- Húgi, itt vagyunk és szeretünk.

- Hiányzol – mondtam ki sokadszorra ezt a mondatot is. Ekkor megtörtént, amire vártunk kinyitotta a szemét.