A diagnózis
Azt estét végig beszélgettük és nevettük. Legtöbben borozgattak közben, de páran nem ihattak, mivel vagy terhesek, vagy nem rég született babájuk. Közelebbről megismertem a lányokat, megnyíltam feléjük. Éjfél környékén vittek haza engem az üres lakásba. Lefürödtem, majd lefeküdtem aludni, mivel Kincső és Letti jön reggel ide.
Reggel telefoncsörgésre ébredtem, amit rögtön felvettem.
- Szia, beengednél minket? – kérdezte Szalai barátnője.
- Szia! Mennyi az idő? Persze, megyek már is – majd leraktam a telefont és szembesültem az idővel. Gyorsan lementem és beengedtem őket.
- Jó reggelt! – köszöntem nekik, majd megöleltem őket.
- Elaludtál? – kérdezte nevetve Kincső.
- Igen, úgyhogy sietek. Van 20 percem elkészülni, utána indulni kell – mondtam nekik, majd visszamentem a szobámba és átöltöztem.
- Lassíts – szóltak rám egyszerre.
- Jó – fújtam ki a levegőt – Reggelizek és mehetünk.
- Nyugodtan egyél, kint van a kocsi és a doki csak 5 perc autóval – jelentette ki Letti, majd leült az egyik ebédlő asztalnál lévő székre. Csendben elfogyasztottuk a reggelit, majd elindultunk a dokihoz. Útközben mondtam a lányoknak, hogy forduljunk vissza, de ők ne hallgattak rám.
- Ideged vagy, ez normális, viszont ha tényleg terhes vagy akkor nem szabad idegeskedned majd – oktatott ki Kincső.
- Jól van, megpróbálom – mosolyodtam el. Pár pillanat múlva megálltunk az autóval egy parkolóban – Itt vagyunk?
- Igen, menjünk be – tanácsolta Letti.
- Rendben. Most vagy soha – kiszálltunk a járműből, majd beindultunk a magán klinikára. A portán megkérdeztük, hogy hol találjuk Dr. Kovács Zsuzsanna nőgyógyászt. Megtudtuk, hogy a földszinten az 5 számú ajtó az övé. Miután oda sétáltunk, leültünk a közeli székekre majd vártunk. Pontban 10 órakor nyílt az ajtó és egy 30-as éveiben járó barna hajú nő nyitott ajtót.
- Nagy Laura? – kérdezte mosolyogva.
- Én lennék – álltam fel majd oda mentem bemutatkozni.
- Bejönnek a barátnői is? – érdeklődött, mire ránéztem a lányokra, akik csak bólogattak – Jöjjenek akkor!
- Köszönjük – mondtam, majd bementünk. A két lány leült az ágy melletti székekre, majd elfeküdtem az ágyon.
- Rendben. Kérem, húzza fel a pólóját – tettem, amit mondtam – Most pedig rákenek a hasára egy kis hideg zselét, aztán megnézzük, hogy van-e valami bent.
- Jó – oda adtam a lányoknak a kezem, hogy fogják meg, mivel féltem.
- Látja azt a kis pöttyöt? – kérdezte és rámutatott a monitorra.
- Igen – néztem meg jól.
- Na, az ott a kis babája – mosolyodott el, mire elsírtam magam – Gratulálok kismama! Most három hetes terhes, április 20-ra leszel kiírva.
- Köszönöm szépen!
- Írok fel vitaminokat, illetve az időpontokat, hogy mikor kell jönnie – adott oda egy papírt, amit gyorsan végig olvastam.
- Rendben – mondtam, majd letöröltem a zselét a hasamról – Köszönök mindent, akkor 1 hónap múlva jövök.
- Viszontlátásra – köszöntünk el, majd elindultunk hozzánk. Út közben csendben voltunk, és nagyban gondolkodtam.
- Jól vagy? – kérdezte Kincső, mikor kiszálltunk.
- Nem, nem tudom – pityeredtem el, amikor bementünk a házba.
- Hé, itt vagyunk neked – ölelt át Letti, miután leültünk a kanapéra.
- Hogy mondjam el a szüleimnek? Ádiéknak? Vagy bárkinek? – gondolkodtam – Egyedül vagyok. Dominikkal szakítottam, illetve ő vissza megy Lengyelországba. ogyMMit fognak rólam gondolni? Azt, hogy egy kurva vagyok, és azért vagyok terhes, hogy magamhoz láncoljam a focistát – fakadtam ki.
- Nem lesz ilyen, ne aggódj – húztak egy ölelésbe a barátnőim.
- Megoldjuk együtt – biztatott Kincső. Egész este mellettem voltak és vigasztaltak. Egy csajos estét tartottunk, megnéztünk pár filmet és csokit zabáltunk közben. Lefekvésre elfelejtették velem a dolgokat. Megbeszéltük, hogy másnap felhívjuk Ádit és átmegyek a szüleimhez.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro