-Te mi a jóistent csinálsz???-Sikoltottam fel.Próbáltam magam takarni a ruhámmal,de nem nagyon jött össze.

-Nyugi,láttalak már így.-Kacsintott,majd a mosdóhoz fordult,és a fogát kezdte mosni.-De jobban látnálak enélkül.

-Perverz állat!-Gyorsan magamrakaptam a ruhám,megigazítottam egy kicsit,és már ki is mentem a helyiségből.És egy ilyen hülyegyerekkel kell egy kocsiba szállnom.Jó,nem mondom,hogy nem néz ki jól,de egy nagy barom.

-Ezt megjegyeztem!-Kiabált ki a fürdőből.Nem hiszem el,hogy megint magamban beszéltem.

-Anyádat!-Kiáltottam én is,majd az ajtó felé vettem az irányt.

-Úgy érted anyósod?-Ő is kijött,és kinyitotta nekem a bejárati ajtót.Most úgy képen vágnám.Bár nem tudom,mi tart vissza?! Talán az,hogy ilyen cuki pofija van,és nem akarom elcsúfítani.Most úgy beszélek,mintha annyira erős lennék.Gyors léptekkel az autó felé indultam,de szerencsémre a lábam megakadt egy fűcsomóban,vagy nem tudom,miben,ezért elestem.Ügyes vagy Amy! Taps taps! Liam felnevetett.
-Ez nem a te napod!-Nyújtotta a kezét.
-Hát nem!-Valahogy felkecmeregtem,de nem bírtam ráállni a lábamra.Még mindig fogta a kezem,és a kocsi felé kezdett vezetni.Kinyitotta nekem az ajtót,és segített beülni.Ő is beszállt,majd elindította a járművet.
-Miért vagy ilyen ellenséges?-Kérdezte hirtelen. Ránéztem,és akkor láttam meg,hogy fél szemmel engem figyel.
-Na,mi van?-Nevettem fel.-A nagy Liam Payne elérzékenyült?
-Inkább felejtsük el!-Sóhajtott,mire hitetlenkedve néztem rá.Valami kifürkészhetetlen érzelem ült ki az arcára.Na most tényleg szarul érzem magam.Megbántottam volna?
-Figyelj,nem...
-Mondom,hogy hagyjuk!-Emelte fel a hangját.- Megérkeztünk!-Nézett rám.Szemeimbe könnyek gyűltek.Ezt útálom magamban.Nagyon érzékeny vagyok.Már akkor képes vagyok sírni,ha valakit szomorúnak látok.Egy könnycsepp gördült végig az arcomon,mire kikerekedtek a szemei,és ajkai kissé elnyíltak.
-Hé,Amy!-Kezét az acomra rakta,és letörölte azt a kósza könnycseppet.-Nem akartam kiabálni veled.-Kicsatolta a biztonsági övét,közelebbhúzódot hozzám,majd megölelt.Szorosan átöleltem,és zokogni kezdtem.
-Ne haragudj,Liam!-Sírtam.-Nem akartalak megbántani.-Eltolt magától,de csak annyira,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Nem bántottál meg,Amy!-Letöröltem a könnyeim,úgy néztem fel rá.Hirtelen közelebbhajolt,és ajkait enyémekre tapasztotta.