/// Liam szemszöge ///

Reggel volt egy kis dolgom a stúdióban,ezért korán elmentem,hogy Amy ne maradjon sokáig egyedül.A srácok ma mennek haza,-persze Lukeon kívül-,csak még nem tudom,hogy mikor.Igazából azt sem tudom,hogy miért voltak ott,de engem nem zavart.Inkább Amyt idegelték ki napról napra egyre jobban.Luke pedig a lakótársam,szóval...

Éppen hazafelé tartottam,mikor odaszaladt hozzám egy kislány.

-Szia!-Mosolyogtam kedvesen,miközben leguggoltam hozzá.Nem volt szívem otthagyni,hogy "Bocs,most sietek!".

-Szia! Cinálhatunk ed képet?-Egy kicsit sejpített,ami csak még aranyosabbá tette őt.

-Persze!-Mellém lépett,átkaroltam a derekát,majd belemosolyogtunk a kamerába,amit valószínűleg az anyukája tartott.A gép hamar kattant is,majd adtam egy puszit a kislány arcára,aki felnevetett.Én is elmosolyodtam,majd indultam volna tovább,ha egy lánysereg el nem állja az utam.Rengetegen voltak,és sikítoztak,mint az őrültek.Persze szeretem a rajongóim,de nem ilyenkor.

Mikor mindenkivel csináltam fotót,végre elindulhattam haza.Volt pár lány,aki kérte,hogy adjak nekik puszit,vagy ők adtak,és úgy fényképeszkedtünk,de ilyenek  mindig vannak.

Az ajtón belépve Amyt láttam meg a kanapén ülni.Rámnézett,majd kikerekedett szemekkel elrohant a szobámba.

-Szevasz haver!-Jött oda Calum,és egy öklössel üdvözöltük egymást.

-Szia! Amyvel mi van?-Egyfolytában a szobám felé néztem,hátha csak benthagyott valamit,de nem jött vissza.

-Ezt még komolyan kérdezed?-Húzta fel a szemöldökét,majd végighúzta egyik ujját az arcomon.Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.Nem értettem,hogy ez most mire volt jó,de minden értelmet nyert,mikor az orrom elé nyomta a kezét.-Tiszta rúzs az arcod,ember! Hol voltl te? Valami sztriptízbárban?-Nevetett fel,viszont én nem tartottam valami érdekesnek.

-Ez nem vicces!-Levettem a kabátom,és a fogasra akasztottam,majd a konyhába mentem.Persze Cal jött utánnam,hogy untasson a hülyeségeivel.A hűtőből elővettem egy palackos vizet,és belekortyoltam.

-Na most komolyan...Mit csináltál?-Vette ki a vizesüveget a kezemből.

///Amy szemszöge///

-Be kellett mennem a stúdióba,ezért korán mentem,hogy Amynek ne kelljen veletek maradnia.-Hallottam Liam hangját a konyhából.Résnyire nyitottam az ajtót,láttam,hogy Liam nekem háttal ül egy széken,Calum pedig előtte áll.

-Most ezt úgy mondtad,mintha valami fogyatékosok lennénk.-Liam nem szólt semmit,csak Calt figyelte.-Jójó,oké! Részben igaz!-Röhögött fel Hood.Ekkor mégjobban kitártam az ajtót,mire Calum meglátott,de nem szólt semmit.Próbáltam minél halkabban kinyitni az ajtót,ami úgylátszik sikerült is,mert Liam még mindig nem vett észre.

-Szóval,reggel elmentem a stúdióba,és,mikor hazafelé tartottam,odajött egy kislány képet kérni.Aztán egyre többen jöttek oda,és puszilgattak,valószínűleg egyik nagyon ki volt rúzsozva.Kicsit sem nézhettek hülyének,hogy így járkálok az utcán.-Nevetett fel,majd Calum biccentett egyet a fejével,mire Liam megfordult.Tekintetünk találkozott,mire ő felpattant,és meg gyorsan letöröltem a könnyeim.Elém ért,és két kezei közé fogta az arcom.Csak néztünk egymás szemébe,és nem szóltunk semmit.Egy idő után Liam törte meg a csendet.

-Hallottad?-Kérdezte lágy hangon,mire csak egy aprót bólintottam.Nem habozott tovább,ajkait azonnal az enyéimre tapasztotta.Minden olyan szép,és jó volt,de persze,hogy ezt is valamelyik idiótának el kell rontania.

-Fúj!-Visított fel Ashton,szinte már kislányos hangon,majd egy nagy csattanás.Azonnal rájuknéztem.Calum hátratett kezekkel vigyorgott,Ashton meg a tarkóját vakargatta.Kapott egy nyakont!

Erre elnevettem magam,ahogy egy idő után Liam is,amint leesett neki a helyzet.Ashton csak egy dühös pillantással ajándékozott meg minket,majd elindult volna a szobába,de utánaszaladtam,és a hátára ugrottam,mire nyekkent egyet,és elesett,én meg rá.Cal,és Liam őrült nevetésben törtek ki,de mit sem törődve velük,leszálltam Ashről,és megragadtam a karját.Vonszolni kezdtem az egyik szoba felé.

-Hé,ez nem éri! Engedj el!-Nem érdekelt mit motyog,behúztam a szobába,és bezártam az ajtót,a kulcsot pedig zsebre tettem.Ashton hamar felkelt a földről,és ki akart volna menni,de nem engedtem neki,eléálltam.

-Figyelj! Csak bocsánatot akartam kérni az előbbiért.Nem tudom,hogy neked mi érdekes abban a...-Itt kaptam egy szúrós pillantást,ezért inkább megtartottam magamnak a véleményem.-Jó,csak ne haragudj rám,oké?-Tettem kezeim a vállára,és a szemébe néztem.Mit meg nem teszek egy baszott Dóra,a felfedező-ért?!

-Oké!-Mosolyogva megölelt,majd kivette a kulcsot a pulcsim zsebéből,és kiviharzott a szobából.Most komolyan? Ennyi? Oké?

Szemeim hirtelen kikerekedtek,amint megláttam az szál boxerben,békésen üldögélő Lukeot az ágyon.

-Ömm...Héé! Szia,Luke!-Kínosan nevetgéltem,miközben a hajamba túrtam.Hogy nem vettem észre?