-És erről nekem nem akartál szólni?-Érzem,hogy ebből még nagy balhé lesz.

Gyorsan Liam felé fordultam,és rángatni kezdtem a vállánál fogva.Csak ő szólhatta el magát,más nem tudott róla.

-Mmmmmhhh...-Morgott egy sort,majd felém fordult,és kinyitotta gyönyőrű barna szemeit.-Mi az,cica?-Mosolygott,de amint meglátta dühös arcom,rögtön átváltott komolyra.-Mi a baj?-Felült,és úgy figyelt tovább.

-Te mondtad Justinnak,hogy Alexandra nőgyógyászhoz megy?-Csaptam a vállára.Ő rögtön odakapott egyik kezével,és a fájó területet dörzsölte.

-Áúú!

-Úgy kell neked! Na halljam!-Felkeltem az ágyról,majd az ajtóhoz mentem,és ott vártam,hogy végre ő is felkeljen.

-Mit?-Nézett értetlenül,majd bevetette a kiskutya szemeket.Istenem,de aranyos! 

-Öcsém,te süket vagy,vagy mi?-Odamentem hozzá,és megragadtam a csuklóját.

-Na gyere,ezt valahogy helyre kell hoznunk!-Akárhogy ráncigáltam,egy istenért sem akart felállni arról a nyamvadt ágyról.

-Liam Payne!-Ezzel tarkón vágytam,mire csak nyekkent.-Azonnal felszeded azt a nagy segged erről a ki-bebaszott ágyról,vagy én cibállak le a nappaliig!!!-Emeltem meg a hangom,mire azonnal felpattant,és csak úgy suhant le a lépcsőn.

-Kössz,most meg itthagysz!-Motyogtam,inkább magamnak,majd én is gyorsan lesiettem.

Hát ami ott fogadott,az valami katasztrófa.Min den szétdobálva,Viol Calumot ölelve,könnyes szemekkel állt a szobaajtóban,a nappali közepén pedig Alexandra toporzékolt könnyes arccal,és kisírt szemekkel.Justin előtte állt,és csupa szép szavakat vágott a fejéhez.

-De örülhetsz,nem várok babát,nem fogom még ezt a terhet is a nyakadrazúdítani,igazad van!-Kiabált dühösen Alexa,majd a földre rogyott.

-Nem örülök neki! Csak annak,ha nem kell többet olyan lánnyal együttlennem,aki nem őszinte velem!-Ezzel Justin kiviharzott,hangosan becsapva maga után az ajtót.A nappali közepén sírdogáló lányhoz akartam menni,de felpattant,és villámsebességgel bevágtatott a Calumék mellett lévő szobába.

-Ezt jól megcsináltad!-Vágtam tarkón ismét,immáron én is könnyes szemekkel.Ki bír végignézni egy ilyen jelenetet sírás nélkül? Szerintem senki!

-Hé,higgadj már le cica,és magyarázd el,hogy mi is az én hibám?-Ez most komoly? Fapofával felé fordulok,és kezeim összekulcsolom mellkasom előtt.

-Te most komolyan ilyen hülye vagy,vagy csak tetteted?-Kérdeztem rezzenéstelen arccal,mire Viol és Calum felnevettek.

-Nem,nem Liam hibája,Justin egész végig a konyhában volt,mikor telefonáltatok,és mindent hallott.-Jött oda Calum.ersze,hogy Viol is jött utána...Nem értem ezt a csajt,de mindegy.

-Még mindig nem tudom miről...-Egyik kezemmel befogtam a száját,mielőtt valami óriási baromságot mondana.Violék ismét csak felnevettek,majd el is vonultak az egyik  szobába.

Épp le akartam venni a kezem Liam szájáról,mikor megnyalta a kezem.

-Fúúj,te normális vagy?-Visítottam kislányosan,majd végigsimítottam a mellkasán,mire ő visított fel.

-Naaa,most tiszta nyál lettem!-Csapkodott össze vissza kezeivel.

-A te nyálad! Legalább ezt is átélhetted!-Nevettem fel a saját poénomon,majd ránézek Liamre,aki mosolyogva figyel engem.

-Mit cica?

-Hogy a saját nyálad van a mellkasodon.-Elfintorodtam,majd ismét felnevettem.

-Oh,igen?-Közeledett felém,mire én csak hátráltam.-Te is átélhetsz egy felejthetetlen napot velem!-Harapott ajkába,majd egy lépéssel előttem termett,és ajkaimra tapadt.Lassan hátráltam,ő pedig jött velem,míg be nem értünk a szobába...