-Amy! Sajnálom...nem akartalak bántani! Én csak...Nem tudom mi lett velem!-Sóhajtott lemondóan,majd felállt az ágyról.Félek tőle,de nem tudok rá haragudni.

Lassan felültem,és letöröltem a könnyeim.Tekintetemmel Liamet kerestem,mire rá kellett jönnöm,hogy már kiment a szobából.Felugrottam az ágyomból,és lerohantam a nappaliba.Liam a kanapén ült,mostmár rendesen felöltözve.Karjait az ölében pihentette,fejét lehajtotta.

Megköszörültem a torkom,mire felkapta a fejét.Tekintete körbejárta az egész szobát,majd végül rajtam állapodott meg.

A földre néztem,és a pulcsim ujját kezdtem el húzgálni.Nem tudtam,hogy mit kéne mondanom,csak álltam ott,mint egy darab fa.Mire rászántam magam,hogy elindulok,és leülök mellé a kanapéra,már előttem állt.Lassan felnéztem rá,és csak akkor vettem tudomásul,hogy túl közel vagyunk egymáshoz,ezért gyorsan hátráltam 3-4 lépést.

Basszus,most mit mondjak?Totál hülyének fog tartani,ha csak úgy közlöm vele,hogy nem haragszok rá,de félek tőle.Tuti kiröhögne.

-Én...figyelj Liam...-Minden szó a torkomon akadt,mikor hirtelen magához húzott,és átölelt.Nem ellenkeztem,de remélem semmi hátsó szándéka nincs ezzel.

-Te figyelj,Amy! Ne haragudj! Nagyon-nagyon sajnálom az előbbit,nem akartelek bántani,nem tudom mi ütött belém! Kérlek bocsáss meg!-Wow! Azért nem vártam ekkora bocsánatkérést,de ez most jól esett.Nevetve megráztam a fejem,majd elhúzódtam tőle.Aggódóan nézett,és ezt nem tudtam hová tenni.

Belenéztem gyönyörű barna szemeibe,és,mintha szomorúságot láttam volna benne.Lassan kiengedte a bennt tartott levegőjét,miközben lehunyta szemeit,majd megfordult,és visszament a kanapéra.Jajj ne! Most meg ő pukkad.Jó páros vagyunk mi.

Játékosan odaszögdécseltem,mint egy kislány,és leültem mellé.

-Naa,Liam! Most meg mi a baj?-Gügyögtem,és kezemet a combjára raktam,mire megfeszült,és élesen szívta be a levegőt.-Hoppá!-Másik kezem a szám elé raktam,és halkan felkuncogtam.Kezem,ami eddig a combján pihent,most a térdére csúsztattam,de ő megfogta azt,és letette közénk a kanapéra.

-Mi van? Akkor a bokád fogjam meg?-Talán egy kicsit túlságosan is vidám hangulatomban voltam.Ilyen,amikor rám jön az öt perc.Ilyenkor szeretem csesztetni az embereket,és mindenen nevetek,nem is gondolok rá,hogy ezzel mennyire leégetem magam.Utána jövök rá,hogy mennyire ciki volt,amit csináltam.

Mikor rosszallóan rámnézett,abbahagyta a kuncogást,de nem bírtam sokáig.Elnevettem magam,de úgy,hogy szinte már nem kaptam levegőt.

-Hé! Nyugi!-Már Liam sem bírta,belőle is kitört a röhögés.Istenem,de aranyosan nevet.-Na,figyelj! Mivel ma jöttek volna át a haverjaim,de rád kell vigyáznom,ezért menj öltözni,és átmegyünk hozzám.Küldtem Niallnek egy sms-t,hogy ma nálam alszol.-Egy pillanatra abbahagytam a nevetést,de nem bírtam sokáig,ezért újra rákezdtem.

-Ho...hogy mi...mi?-Alig bírtam ezt a két szót is kinyögni.

-Jól hallottad,na gyere!-Menyasszony stílusba felkapott,majd felvitt a szobámba.

-Öltözz át,és pakolj pizsit.Siess!-Épp ki ment volna az ajtón,mikor az ágyra vágódtam.Nagyot puffant,ezért gondolom meghallotta,és visszafordult.Én még mindig csak nevettem.Hallottam egyre közeledő lépteit,majd hirtelen fölém mászott.Szemeim elkerekedtek,és a mellkasára raktam a kezeim,hogy eltoljam.

-Vagy netán öltöztesselek át én?-Hevesen megráztam a fejem,majd kimásztam alóla.Csak felnevetett,és kiment az ajtón.