Winter

 Miért tette azt,amit tett? Úgy gondolta, jó móka lesz felkavarni a lelki világom? Vagy a valamilyen problémákkalküszködőkre bukik? Mondjuk, ha ez a helyzet, akkor a pasival elég nagy gondok vannak...A fejembe megint vér szökött, amikor eszembe jutottak a tegnap este történtek. Miért kellett megcsókolnia?! Ezzel vissza is jutottam a valódi kérdéshez, ami egy percre sem hagyta el a fejem mióta a tragédia bekövetkezett. Egyre idegesebben kattogtattam a tollam, eközben a körmöm az asztalon kopogtattam, az agyam folyamatosan pörgött, nem akarta abbahagyni a téma boncolgatását. Mégis miért kellett annak a...

- WINTER!- a gondolataimból egy hangos, közvetlenül a fülem melletti hang rántott ki.

- Jesszus!- ugrottam hátra, azaz inkább gurultam a szék típusa miatt.

- Na, csakhogy visszatértél a transzból!- forgatta meg borostyán szemeit Ivy, majd egy papírköteget helyezett le elém- Ezt át kéne nézned, aztán leadnod a nagyfőnöknek az ebédszünetig, és javaslom, hogy húzz bele, mivel fél 11 van!

- De...ez rengeteg munka!- néztem végig a kupacon, ami magasabb volt nálam, legalábbis az ülőhelyzetemnél- Nem akarsz besegíteni, mint a legjobb barátnőm?

- Winter...már a felét megcsináltam...- tette csípőre a kezét, majd méregetni kezdett, akkor szokta ezt csinálni, amikor keresztkérdésekkel tervez dobálózni vagy jó húsz percig.

- Mielőtt belekezdenél, szeretném közö-

- Hol voltál tegnap?- kérdezte belevágva a mondatomba, esélyt sem adva a védekezésre.

- Nem volt kedvem bejönni...- kaptam a fejem a kezemben tartott tollra.

- Azt mondod?- próbálta nem elnevetni magát.

- Azt mondom!- morogtam.

- Mi jót csináltál a szabadnapodon?- döntötte oldalra a fejét.

- A belvárosban voltam...- megint kattogtatni kezdtem az íróeszközt.

- Ó, és pasiriasztóval mászkáltál, vagy hogyan oldottad meg a problémáidat?

- Nem...- egyre gyorsabban babráltam a toll végét.

- Egyedül voltál?- olyan gyorsan tette fel a kérdéseket, hogy nem volt időm végiggondolni a válaszaim, no persze ez volt Ivy taktikájának a lényege.

- Mégis kivel lettem volna?- kérdeztem vissza, kerülve a lány tekintetét.

- Nem is tudom...hol voltál?- tette fel az újabb kérdését.

- Egy indiai étteremben.

- Hm...szóval egyedül voltál egy indiai étteremben, a belvárosban, úgy hogy androfóbiás vagy, igaz?- kérdezte kifejezéstelen arccal, de a szeme sarkában nevetőráncait véltem felfedezni.

- Igen- válaszoltam kurtán és tudtam, hogy fel kell készülnöm, mert a valódi támadás csak most kezdődik, eddig csak feltérképezte a csatamezőt.

- Szóval, ha jól értem...te, Winter de Paradis aki gyűlöli az alkoholt, androfóbiás, munkamániás, maximalista és kissé antiszoc se szó se beszéd ellógta a munkáját, azért hogy egyedül igyon Apple Gin-t egy indiai étteremben a belvárosban- fonta keresztbe a karjait mellkasa előtt, csípőjét pedig az íróasztalomnak döntötte- Valahogy nem stimmel ez nekem!

- Miért ne tehettem volna ezt?- francba, hogy ennyire ismer ez a csaj, aztán megakadtam- Honnan tudod, hogy Apple Gin-t ittam?

- Érezni a leheleteden, vagy nem sikerült fogat mosnod a tegnapi macskajajod után, vagy csak nem jól, de simán kiszagolható, ja és a hajadból is árad a szaga!

- Na, és mi van akkor, ha be akartam rúgni?- a tollat már olyan sebességgel kattogtattam, hogy kezdett megfájdulni a szemem a mozdulat figyelése közben.

- Ó, semmi-semmi! Csak annyit árulj még el kedves Winter...

- Igen? –kérdeztem bele, még mindig magam elé bámulva.

- Véletlenül nem azzal a helyes barna pasival voltál, aki miatt annyit idegeskedsz mostanában?

- MI?!- kaptam felé a fejem, és olyan váratlanul ért ez a kérdés, hogy elengedtem a tollat, ami barátnőm lábánál ért földet.

- Ezt egy igennek veszem!- kúszott fel egy gúnyos vigyor az arcára, miután rájöttem, hogy Ivy megint csak nyert, fülig vörösödtem.

- Nem helyes a feltételezésed!- próbálkoztam még utoljára, de a lány elém sétált , a térdére támaszkodott, miközben lehajolt hozzám és a fülem mögé simította egy sötét tincsem.

- Ó, dehogynem!- erre mégjobban elpirultam- Mi történt?

- Semmi!- válaszoltam gyorsan, kissé talán túl gyorsan ahoz, hogy hihető legyek, Ivy ráncolni is kezdte a szemöldökét.

- Hogyne...ezért vagy olyan színű, mint egy jól megfőzött homár!

- Mondom, hogy...- mikor belenéztem borostyán íriszeibe azonnal elszállt a hangom, és az összes lehetséges hazugság elillant, csak az az egy szó zakatolt a fejemben, hogy „megcsókolt".

- Hallgatlak!- mikor kinyitottam a szám, hogy megszólaljak az alsóajkam beremegett, így válasz nélkül egyszerűen csak lehajtottam a fejem- Winter, ugye nem bántott?

- Nem...

- Valami csak történt...nem viselkednél így, ha csak beszélgetettek volna!

- Még mindig haragszom rád...- motyogtam a hajam alól- Miért szedtél össze valami idióta hím neműt?!

- Gyere!- ragadta meg a karom, és felhúzott, majd maga után kezdett vonszolni, átsasszézva a mini irodák tengere között, meg sem állva a mosdóig.

Ivy idegesen csapta ki az ajtót, majd kiküldte a tükör előtt álldogáló éppen vérvörös rúzsát felkenő Molly-t, mire a festett vörös morogni kezdett, erre barátnőm ráordított, mire az előbbi sietősen hagyta el a helyiséget. A göndör szalmaszőke hajú lány pedig az egyik fülkének lökött.

- Aú! Ez azért fájt!- tapogattam a vállam- Nem vagyok valami baba, hogy csak úgy mindenki a falhoz vágjon!

- Áh, szóval nem én vagyok az első?- fonta újra keresztbe karjait.

- Öhm...- francba, nem figyeltem, és máris kijátszott magának, túl okos ez a lány!

- Winter...- kezdte lágyabb hangon- Nem akarok neked rosszat! Csak érdekes, hogy meg kell-e vernem ezt a gyökeret, vagy sem!

- Nem kell...még nem...- kaptam oldalra a fejem, mivel eszembe jutottak a tegnap este történtek és megint elvörösödtem.

- Jó, ha nem akarod bővebben kifejteni, akkor nem kell!- vonta meg a vállát- A pasi témára visszatérve...már ne haragudj meg, de szörnyen gyerekesen viselkedsz! Nem azért nem volt eddig barátom, hogy a lelki világodnak jó legyen, jó ennek is köze volt hozzá, de a fő ok az volt, hogy a legtöbben csak meg akartak dugni, semmi egyéb, csak szex. Valahogy ehez meg nem sok kedvem volt! De most itt van Dimitry, aki tényleg szeret...Ne haragudj Winter, de rohadtul önző amit eddig csináltál! Tizenkilenc éves vagy az ég szerelmére, viselkedj már úgy! A barátnőd vagyok, nem a bébiszittered!- hangja megremegett, szemei pedig bekönnyeztek- Nem tudom megoldani a problémáidat, ha te nem segítesz benne!

- Ivy...- kezdtem bele, de lepisszegett.

- Ne mondj semmit! Pár napig Dimitryhez költözöm, nyugodtan gondolkodj addig, hogy mit szeretnél!- fordult meg a tengelye körül és elindult az ajtó felé.

- Megcsókolt...- suttogtam szinte hangtalanul.

- Tessék?- nézett hátra a válla felett.

- Chad...tegnap...megcsókolt...- pár percig farkasszemet néztünk, majd Ivy sóhajtott egy hatalmasat.

- Ne haragudj, de oldd meg!

Megsemmisülve néztem utána, most tényleg itt hagyott ennyivel?

Valahogyan hazakeveredtem, már nem is zavart a metrón lévő tömeg. Az bejárati ajtón belépve csak vánszorogtam, mint egy élőhalott, a lépcsőn felfelé baktatva viszont már nem bírtam tovább elbőgtem magam. Ivy-nek mindig igaza van, és volt a múltban is. Ezt a tapasztalataim is alátámasztják, bár most az én hülye kis agyam is egyetért ezzel. Tényleg szörnyen gyerekesen és ostobán viselkedtem, nem várhatom el mindig, hogy más oldja meg, ha baj van! A saját lábamra kell állnom, és egyedül megoldani, végül is itt az ideje felnőnöm...jobb későn, mint soha alapon! Amíg világmegváltó gondolataimba merültem észre se vettem, hogy már a harmadikon járok, tehát felesleges tovább lépcsőznöm, befordultam a folyosóra, majd egy 110 centis tornádó csapódott a lábamnak. Pislogtam párat, majd lepillantottam a csöppségre, akihez ikertestvére is csatlakozott egyetlen perc elteltével.

- Hé, fiúk! Nem szép dolog ám verekedni!- szóltam rá a szomszédomban lakó ikerpárra, mire a két 8 éves cipője orrát kezdte el bámulni.

- Mit mondunk ilyenkor?- jelent meg Patricia a két lókötő édesanyja egy hatalmas szatyorral a kezében.

- Bocsánat!- mondta egyszerre Alan és Allen.

- Semmi gond, nem haragudtam!- borzoltam meg világosbarna kócos hajukat, mire a kis szeplős szörnyikék nevetve rohantak anyjukhoz.

- Fiúk, ha rosszak lesztek nem kaptok meglepetést a boltból!- emelte fel fenyegetően a mutatóujját Patricia, mire az ikrek vigyázzba vágták magukat.

- Ne vigyázzak rájuk addig, amíg bevásárolsz?- kérdeztem a fiatal anyukát, hiszen alig töltötte még be a harmincat.

- Köszönöm, de azt hiszem, boldogulok egyedül is! Még pár év, és kezelhetőek lesznek!- túrt bele válláig érő, fiaihoz hasonló színű hajába.

- Ha mégsem, tudod, hogy rám számíthatsz!- mosolyogtam rá, mire ő egyből viszonozta is ezt.

- Köszönöm!- még egy utolsó hálást pillantást lövellt felém, majd fiaihoz fordult- Alan, Allen, gyertek!

Az ikerpár nevetve rohant le a lépcsőn, Patricia pedig sóhajtozva követte őket. Szegény nő, pedig olyan gyönyörű, erre itt maradt egyedül a nagyvilágban két gyerekkel. Már csak ezért sem kell nekem egyetlen férfi sem, kiszámíthatatlanok és csalfák! Ekkor valaki megköszörülte a torkát, mire összerezzentem és ijedten pillantottam oda: az ajtómtól alig pár lépésnyire a fallnak dőlve egy mosolygó alakra lettem figyelmes.

- Ha én is 10 éves lennék, akkor velem is ilyen kedves lennél?- kérdezte idegesítő vigyorral az arcán.

- Chad?!- döbbentem le teljesen.