Winter

 Az élet utál engem. Ez teljesen be is bizonyosodott, amikor ma az egyik bevásárló központban az utolsó laktózmentes tejért nyúltam. Nem borult rám a tej, vagy nem fejeltem le a polcot, semmi ilyesmi se történt, csak rajtam kívül másnak is arra a dobozra fájt a foga. Kezeink akaratlanul is találkoztak, majd amikor megláttam, hogy ez valószínűleg egy férfihez tartozik, akkor gyorsan rántottam vissza a kezem. A szívverésem hihetetlenül gyorsan emelkedett, majd a pasira pillantottam, és ettől nemhogy megoldódtak volna a dolog, hanem csak bonyolultabbá váltak.

- Ó, hát hola!- intett szélesen mosolyogva. Ennek meg mi baja, mint aki tényleg örül nekem?

- Te követsz, vagy mi?- kérdeztem vissza a szemöldökömet ráncolva.

- Igaz, hogy látni szerettelek volna, de csak a te kedvedért nem leszek pszichopata!- nevetett a saját poénján, mekkora egy egoista barom!

- Ezt örömmel hallom, most pedig kérem a tejet!- mutattam a tegnap látott srác kezében tartott dobozra.

- Aki kapja marja!- emelte a feje fölé, aminek nem sok értelme volt arra való tekintettek, hogy a srác 175 centi körüli magassággal bírt, én pedig 170 centi magas voltam- Ha kéred, vedd el!

- Ugye, most csak szívatsz?- ilyet utoljára a gimnázium 10. osztályában játszottam, de kell nekem az ital...

- Kéred, vagy sem?- lóbálta meg.

- Addig játszol vele, amíg kilyukad!- figyelmeztettem, egyébként sincs az az Isten, hogy én megérintsek egy pasit, főleg azt nem!

- Jól van már!- tartotta egyenesen, de még mindig engem pásztázott kék szemeivel- Megvehetem, vagy elveszed?

- Vigyed!- legyintettem- Majd veszek máshol laktózmentes tejet!

- Hé, várj, csak poén volt, nem is vagyok laktózérzékeny, megkaphatod, na!- nyúlt a karom után, mire gyorsan tértem ki a keze elől.

- Legyél oly kedves, és ne érj hozzám!- fordultam meg, majd amilyen gyorsan csak tudtam elviharzottam.

- Legalább mutatkozz be!- kiáltotta utánam, de az sem érdekelt, hogy a fél szupermarket minket bámult, csak haladtam előre, kicsit sem lassítva a tempómból.

Amikor végig álltam a sort, végeztem a kasszánál, nagyot sóhajtva léptem ki az épületből, megkönnyebbülten kezdtem meg a sétámat hazafelé, útközben megcsodáltam az éppen rügyező fákat, és élveztem, ahogyan a Nap gyengéden simogatja az arcom. Egészen addig lépkedtem csukott szemmel, amíg bele nem sétáltam valakibe.

- Bocsánat, az én hibám, nem fi...- kezdtem, amikor is megláttam, hogy kivel van dolgom, és idegesen váltottam stílust- Mi a francért követsz?!

- Egy irányba lakunk, ha megbocsátasz én is szeretnék hazajutni!

- Nem hiszem, hogy egy ilyen „menő"pasinak nincs autója, vagy egy motorja, vagy legalább egy tetves biciklije!- húztam gúnyos vigyorra a szám.

- Azt hiszed nyertél?- olvastam ki hirtelen a szemeiből, ami nagyon nem tetszett- A játék, még csak most kezdődik!

- Mit mondtál?- kerekedtek teniszlabda méretűre látószerveim.

- Meg se szólaltam!- nevetett fel- Miket képzelegsz?

- Semmi közöd hozzá!- vágtattam el mellette.

- Hé, várj már!- loholt utánam- Csak azt akartam, hogy végighallgass...kérlek! Legalább a nevedet áruld el!

- Fejezd ezt be, vagy hívom a rendőrséged!- fenyegetőztem. Közben átrohantam egy zebrán, és az utánam érkező teherautó elvágta a srác felém vezető útját.

- Azt hiszed, ez érdekel?- mintha láttam volna mozogni a száját, de a teherautó zaja miatt nem hallhattam.

- Mi van?- dermedten álltam az út túloldalán, és nem tudtam eldönteni, hogy az érzékszerveim szórakoznak velem, vagy kezdek teljesen megőrülni, esetleg az a pasi egy pszichopata.

- Csak szeretnék bemutatkozni, és beszélgetni veled, miért kell ennek ekkora feneket keríteni?- lépett hirtelen elém, és megmarkolta a kezem, hozzám ért.

- Eressz!- tért vissza az élet a testembe, abban a pillanatban, amint megérintett.

- Oké, sajnálom!- emelte „megadásra" a kezeit.

- A nevem Winter de Paradis, 19 éves vagyok, és félvér, félig francia, félig angol, egy kozmetikai cégnél dolgozom -meglepő módon- a Miss C and S-nél, ennyit elég tudnod rólam?- szórtam szikrákat szürke szemeimmel.

- Hű, hát ja, had kompenzáljalak: Chad Frewen, 23. életévemet tengetem haszontalanul, alkalmi munkákkal, nuku álmokkal, és egyesek szerint rengetek humorral megáldva- erre megforgattam szemeim, mire a srác folytatta- bár vannak olyanok, akik szerint semmi humor sincsen, és még elő is adom magam, bunkónak, sőt undorító féregnek is tartanak!

- Nem is értem miért!- mosolyodtam el akaratlanul is a mondandóján.

- Meghívhatlak esetleg egy italra?- kérdezte csábosan mosolyogva.

- Igazából nekem sietnem kéne...- vakargattam zavartan a tarkóm.

- Semmi gond!- ragadta meg a csuklóm, és maga után kezdett vonszolni, a nagy meglepődöttségtől még a fóbiámat is elfelejtettem- Majd sietsz később!

- Mi a...?- pislogtam a pasira, miután elhurcolt egy kávézóhoz- Ezt más néven emberrablásnak hívják!

- Vagy találkozónak!- vigyorgott továbbra is.

- Aha...hát köszi, de mint már mondtam, mennem kell!- téptem ki magam a szorításából, és sietős léptekkel indultam el visszafelé. Igazából hazudtam, nem kellett sietnem sehová, hiszen a főnököm az apám, semmiképpen sem rúgott volna ki.

- Ki mondta, hogy elmehetsz? Egy ilyen udvarias meghívást, nem illik visszautasítani!- sietett utánam, de csak a kardigánomon tudott fogást találni, de az is hamar kicsúszott a kezei közül.

- Udvarias?!- fordultam hátra idegesen- Ez neked az volt?! Elhurcolni engem egy kávézóba? Tudod te...hagyjuk!- dörzsültem meg fáradtan az orrnyergem.

- Ki vele!- hirtelen bedühödtem, felkaptam a fejem, és farkasszemet néztem a férfival.

- Tudod mit? Játszunk egyet!- cikáztak villámok szemeimben- Kapj el, ha tudsz Mr. Frewen!

- Ez egy hasonlat volt, vagy egy metafora?- nézett komolyan, de tekintetéből láttam, hogy valójában mosolyog.

- Egyik sem!- nevettem rá, és elkezdtem rohanni Ivy lakása felé vezető legrövidebb útvonalon.

Sajnos a srácnak hamar leesett, hogy én szó szerint értettem a mondottakat, és üldözőbe vett. Alig kellett ahoz pár utcasarok, hogy beérjen, pedig egészen jó futónak számítottam. Majdnem elértem a szőke lány lakásáig, amikor kezek ragadtak meg, és préseltek egy lépcsőház falához. Szaporán véve a levegőt néztünk egymásra, az egész testem tűzben égett, azóta nem éreztem ilyet.

- Meg kell hagyni...- lihegett- ...elég gyorsan futsz!

- Ha!- kapkodtam én is levegőért, na azért, még se voltam olyan lassú, csak ő is beleadott apait-anyait.

- Ne aggódj!- villantak rám kék szemei- Azért mondtál nekem valamit, remélem, hogy emlékszel még rá!

- Elkaptál...és akkor mi van? Nem fogadtunk semmiben! Szóval mi lenne, ha elengednél, vagy tényleg feljelentelek zaklatásért!

- De...mi lenne, ha fogadnánk? Majd, ha legközelebb összefutnánk, elmondom, hogy mire gondoltam, és utána megint fogócskázhatunk!- kacsintott rám, majd eltávolodott tőlem, világosbarna hajába túrt, majd ziháltan bámult az arcomba.

- Mégis...miben?- kérdeztem úgy, mint aki belement a játékba, pedig egyáltalán nem így volt. Legalábbis még félig harcoltam ellene, a másik felem, meg nos...nem is tudom, mit csinált éppen, de biztos nem volt józan!

- Majd megtudod!- hajolt közelebb, amitől a pulzusom az egekbe szökött- Ha újra elkaplak, nincs menekvés!

- Miről...?- de belém fagyott a szó, amikor a pasi fogta és egész egyszerűen nyomott egy puszit az arcomra. Éreztem, ahogyan szemeim elkerekednek, és arcom pírba borul.

- Még találkozunk!- intett vigyorogva, és biztos voltam benne, hogy a vörös arcom nyújtott neki ekkora örömöt.

- Viszlát...bunkó Chad!- micsoda béna szinonimák.

- Hallottam ám!- ordította távolról egy hang, mire összerezzentem, és rákvörös képemet kezdtem tapogatni, aztán elmosolyodtam, francba már!  Amilyen gyorsan csak tudtam barátnőm lakásához verekedtem magam, de hiába csöngettem senki sem nyitott ajtót. Csalódottan ültem le az emeletes ház lépcsőire, aztán eszembe jutott a mobilom, milyen remek kis szerkezet ez! Isteni találmány!

Gyorsan tárcsáztam Ivy számát, és abban a pillanatban amint felvette hadarni kezdtem a telefonba.

- Hó, lassíts egy kicsit!- fékezett a szöszi lány- Szépen lassan mindent! Ráadásul már rég bent kellene lenned, a késés nem rád vall!

- Csak hallgass végig!- mondtam szépen, lassan. Nagyokat és mélyeket lélegeztem.

- Rendben, de apád macája pipa lesz!- éreztem az iróniát barátnőm hangjában, szinte már láttam magam előtt ahogyan Ivy megforgatja borostyán színű szemeit.

- Pont leszarom Colette-t!- mondtam flegmán, hangomban annyi gyűlölettel, amit csak ez iránt érzek!

- Jól van, a lényeget szívem!- sietetett a szalmaszőke csaj.

- Ivy, azt hiszem, baj van...- kezdtem a mondandóm, majd elmeséltem neki az eddig történteket, és azt ami a legjobban aggasztott...