Az életünk visszatért a rendes hétköznapokba. Természetesen a házas életünk maga volt a tökéletes álom. Imádtam minden pillanatát. Úgy gondoltam a szabadidőmbe beugrok meglepni Andyt a munkahelyén. A folyosójára felérve azonban hangos civakodásra kaptam fel a fejem. Claraval szembe állt a pultnál egy férfi és kifejezetten határozott volt.
-Úgy látszik, kislány maga nem érti amit mondok. Beszélnem kell Andyvel.
-Uram értem amit mond és ahogy már többször is elmondtam hogy amint keresünk egy időpontot akkor Mr. Barber örömmel fogja fogadni.-nem akartam beleszólni a cég dolgaiba bár reméltem hogy Clara elszabadul egy jó kifogással ha megpillant engem. És így is lett. Láttam ahogy megkönnyebbülve állt fel tiszteletadásból amit utáltam de most nem akartam leállni ezért vitatkozni vele.
-Szia Clara.
-Kisasszony, üdvözlöm! Hogy van?
-Remekül. És te? Sikerült hozzászoknod a főnök elvárásaihoz?
-Egyre jobban élvezem a munkám.-mondta egy aranyos mosollyal.
-Hé!-ütötte a tenyerével a pultot az idegen.-Rám figyelne?
-Uram, az asszisztens elmondta mi a teendő ha nincs időpontja.
-Ki maga hogy ebbe beleszóljon?-ideges lettem így abba reménykedtem ha Andyhez bejutok a férjem majd helyrerakja az ügyfelét.
-Clara a férjem?-kérdeztem.
-Megbeszélésen van. Szóljak neki?
-Nem szükséges, megvárom.
-Csak nem kell magának is időpont a férjét meglátogatni? Ilyen idióta szabályokat.-morgolódott. Gondolom nem tudhatta hogy akire várok az pont az a személy akire ő vár.
-Kisasszony...-köszörülte meg a torkát Clara ahogy a lift felé bökött. Megpillantottam Andyt.
-Kicsim, hát te?-tárta is szét azonnal a karját hogy magához öleljen.
-Csak gondoltam megleplek.-csókoltuk meg egymást. Az arcán az az édes mosoly ült amitől pillangók serege költözött a gyomromba.
-Helyes. Te nálad szebb meglepetést nem is kaphatnék.
-Andy....-hallottam magam mögött a férfi hangját.
-Ez a férfi marha erőszakos. Ennyire fontos az építkezés?-kérdeztem Andyt akinek az arca elsápadt.-Szívem...minden rendben?
-Menj az irodámba.-mondta határozottan.
-Mi?
-Kérlek menj az irodámba. Mindjárt utánad megyek.-nem tudtam mi történik. Miért láttam idegességet a szemében? Nem tetszett ez az érzés, de természetesen a cég dolgaiba nem ütöm bele az orrom. Biztos vagyok benne hogy Andy tudja mit csinál. Az irodájába a székben ülve vártam hogy megjelenjen. Ahogy az ajtó nyitódott még mindig kivehető volt az arcán hogy majd felrobban.
-Minden rendben szívem?-kérdeztem ahogy felálltam a székből. Egyenesen hozzámlépett és gyengéden az arcom közrefogva nyomott egy csókot az ajkaimra.-Ez meg...?
-Sajnálom, így kellett volna üdvözölnelek.-mosolygott rám de valami nem stimmelt.
-Andy ki ez a férfi? A cégnél balhézik?-kérdeztem.
-Csak egy múltbéli...ügyfél. Senki más. Mondott valamit? Valamivel amivel megbántott?
-Nekem?-lepődtem meg a kérdésén.-Nem. Dehogy. Hozzám se szólt úgy.
-Biztos?
-Persze.-mondtam hezitálás nélkül.
-Mert ha mondott valami olyat máris elintézem hogy távoltartást adjanak.
-Távoltartást?-ki a fene ez a férfi?
-Eve ha...
-Nem szükséges távoltartás. Miért is kellene?-mosolyodtam el.-Vagy ez valami bérgyilkos?-viccelődtem hogy oldjam a hangulatot.
-Ilyennel ne is viccelődj.-komolyodott el.
-Ugyan már. Nem is ismerem ezt a férfit ahogy ő se engem. Miért akarna ártani nekem? Meg...neked is? Mármint a cég elszúrt valamit az egyik egykori építkezésen hogy most ő....?
-Hagyjuk is. Rendben? Ne beszéljünk róla.-terelt.-Ha bármikor meglátod akár a közeledben is, azonnal hívj és ott leszek. Lecsukatom a börtönben.
-Te valami maffia gyűlésen vettél részt? Mi ez a keménység most?-figyeltem őt.
-A farkam. Nagyon gyönyörű vagy ma is.-elmosolyodtam a vicces megjegyzésén bár kétlem hogy ez lett volna a megfelelő alkalom.
-Nem gondolod ha ennyire rövid idő után meglátna és sorvadna az számomra lenne sértő?
-Igyekszem nem megsérteni magát kisasszony.
-Remek. Akkor ma egy ebéd? Van annyi időd eljönni az irodából?
-Egy szavadba kerül és mára végeztem is.
-Komolyan?-derült boldogságra az arcom.
-Komolyan. Egy emailt még elküldök de aztán mehetünk is.-lépett azonnal a gépe elé amin szinte csak egy gombnyomás volt valóban az email elküldés.-Kész is. Hova megyünk?-kérdezte. Én pedig elmosolyodtam.-Miért mosolyogsz így?
-Baba projekt indulhat.-mondtam széles mosollyal.
-Istenem de imádom a baba projektet.-lelkesedett az arca. Valóban nagyon szerettem volna ha ez összejön nekünk. Nem csak álmodozni akartam róla többé.
-De előtte meg kell hívnod ebédelni. Farkas éhes vagyok.-sétált mellém és azonnal a kezem fogta.
-Induljunk. Nem rég nyílt egy új hely elviszlek oda.-rántott szinte magával.
-Remélem valami sarki hamburgeres.
-Ezt nem hiszem el.-nevettünk együtt.

☆☆☆

Órákkal később jó hangulatban tértünk haza mégis az idegen autó a házunk előtt aggodalmat okozott nekünk.
-Szerinted hozzánk jöttek azzal a kocsival?-Andy arca mindent elmondott. Felismerte az autó tulaját.
-A rohadék.-motyogta az orra alatt.
-Andy...-aggódtam.
-Menj be a házba és hívd a rendőrséget.
-Mi? Nem hagylak egyedül!
-Nem lesz semmi baj. Eve kérlek.-láttam hogy azt akarja teljesítsem a kívánságát de mi van ha baja esik? A házba rohantam ahogy azonnal a telefonomért nyúlva hívtam ki a rendőrséget, az ismeretlen tettes ellen. Nem tudom ki is ő pontosan, de úgy éreztem még veszélyt jelent majd számunkra.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*