Itt ülök a parton és figyelem Andyt aki a vízben a mellettünk nyaraló család gyerekeivel játszik. Egy részről összeszorul a szívem a gondolattól hogy mi ránk nem ez vár. Másrészről viszont őrült szívdogobást okoz.
-Eszméletlen a férje, mit ne mondjak.-jegyezte meg mellettem a nő. Oldalra kaptam a fejem és kedvesen mosolygott.-Hihetetlen milyen csodásan bánik a gyerekekkel. És nem mellesleg elképesztően néz ki. A férjemnek igazán elmondhatná hogy csinálja hogy ilyen látványba lehessen részem minden reggel.-nevetett mire én is elmosolyodtam.
-Régóta házasok?-kérdeztem.
-Lassan tizenhét éve.
-Wow. Gratulálok.-nagyon kedves nőnek nézett ki.
-Nagyon fiatal voltam mikor megismerkedtünk de szinte első látásra szerelem volt. Ő volt a suli menő sráca. Aztán az élet hozott mindent magával. Tizennyolc éves koromba megkérte a kezem és akkora várandós voltam az első gyermekünkkel. Utána mint láthatod jött a másik kettő is sorba.
-Nagyon édesek.-figyeltem vissza a vízbe ahol Andy feldobva a gyerekeket kezdte őket a vízbe dobálni.-A férjed is veletek van?
-Oh, nem. Nyaralni jöttünk de természetesen valami konferencia híváson kell részt vennie úgyhogy majd csak később csatlakozik hozzánk.-válaszolta.-Tessék.-nyújtott felém egy fémdobozos koktélitalt.-Nem tudom próbáltad e már de ez mennyei.
-Még nem, de köszönöm.-fogadtam el az italt amit azonnal ki is bontottam.
-Na és...ti hogy ismerkedtetek meg?
-Egy vakrandin kellett részt vennem.
-Csak nem ő volt a randipartner? Úristen! Mond melyik oldalon találtad őt? Azonnal regisztrálok.-képtelen voltam nem elnevetni magam.
-Valójában nem, nem ő volt a randipartnerem. Csak...úgy mesélte egyszer hogy a kocsiban ülve meglátott ahogy a randimra készülök és tudta hogy meg akar szerezni magának.
-Awww. Ez mennyire édes és...és szexi basszus! A férjem az iskolabüfébe hívott meg gumicukrozni.-nagyon jófej nő volt, remek humorral szinte lehetetlen volt nem mosolyogni a szavain.-És hány éve vagytok házasok?
-Valójában....nem vagyunk azok. Elváltunk.
-Hogy? És...mégis együtt nyaraltok?
-Ez picit bonyolult.-kókadt le a szám.-Nekem balesetem volt és...elvesztettem az emlékeim róla.
-Ne!
-De...ő egy pillanatig se adta fel és küzdött a szívemért.
-Ez a pasi egy főnyeremény.
-Én mégis elhagytam.-vallottam be.-Kaptam egy lehetőséget Svájcba ahol orvosi segítséggel sikeresen visszanyertem az emlékeim egy hosszú harc után.
-Úristen de ez pompás! Akkor minden olyan mint régen nem? Csak...arra vársz mikor térdel eléd újra!
-Nem szeretném ha megkérné a kezem.-mondtam egy keserű mosollyal.
-M-miért? Hisz...szeretitek egymást nem? Azért vagytok most is együtt.
-Szeretjük. De...az élet más irányba vezetett minket.
-Ezt hogy érted?
-Én...mikor elváltam tőle és kiutaztam Svájcba...tudtam meg hogy várandós vagyok.
-V-van egy gyermeketek?
-Sajnos nincs...én...elvetéltem.
-Úgy sajnálom. De...ez nem lehet akadály abban hogy újra boldogok legyetek. Gondolom a párod támogat téged.
-Nem tud róla.-vallottam be.-Nem tudja hogy várandós voltam. Csak jobban bántaná az hogy nem jött akkor utánam. Magát hibáztatná hogy elment a pici és ezt nem akarom.
-Akkor miért hangzik úgy mintha te magadat hibáztatnád?
-Mert az orvosok szerint egy a százhoz az esélyem hogy én terhes leszek. És...Andy apa akar lenni. Én pedig lehet soha se fogom megadni neki ezt az örömet.
-Nem éppen olyan férfinak néz ki ő, aki nem állna melletted a nehéz időkben. Biztos vagy benne hogy ez az ok elég ahhoz hogy ő kiszeressen belőled?
-Nem...nem tudom.
-Hisz ha figyelsz, most is téged bámul.-felnéztem és láttam Andyt aki engem nézett. Egy édes nevetés ült az arcán. A gyerekeknek súgott valamit majd elindult a part felé.

-Tudod...kétlem hogy ettől a férfitől egyszer sem leszel terhes. Hisz csak rá kell nézned.-súgta még nekem mielőtt Andy hozzánk ért volna.
-Szia édes.-hajolt le az ajkaimért ahogy megéreztem a bőrömön a hideg vizet. Akarva akaratlanul is beleharaptam az alsó ajkába. Elmosolyodott.-Nyugalom. Még nem vagyunk az apartmanba.-a szemeivel találkozott a tekintetem és azt hiszem igaza volt a bugyim nedvességével kapcsolatban.
-Kellemes volt a víz?-tereltem.
-Nem rossz. Bár veled melegebbnek tűnt a víz. Komolyan nincs kedved bejönni?
-Majd talán később. Tökéletesen süt a nap ami most hozzájárul az én észvesztő csokibarna színemhez.
-Eddig is tökéletesen észvesztő voltál.-csókolt meg újra ahogy a törülközővel kezdte a haját törölni.-Akkor napozzunk.-feküdt le mellém a földre.
-Várj, akkor bekenlek.-nyúltam azonnal a naptej után. A hasára fordult és szinte lehetetlen volt nem a bugyimba éreznem a nedvességet.

Széles vállak, izmos lapocka. A lábam átdobva a testén ültem a derekára. A tubusból kinyomva a naptejet kezdtem a hátára csurgatni. A kezeim minden egyes részen alaposan kenték be. Melléfeküdve figyeltem ahogy a szemei engem néztek állandóan.
-Mi az?-kérdeztem nevetve.
-Éreztem.
-Micsodát?
-A bugyid.-ült egy huncut mosoly az arcára.-De csak hogy tudd édes. Itt akármennyire is tenném meg hezitálás nélkül, sok a gyerek. Talán később keresünk egy eldugott részt. Rendben?
-Ne már!-ütöttem meg a karját.-Úristen te bolond vagy.-törtem ki nevetésben. A szemei nem terelődtek el rólam. Szerettem mikor nézett, és ahogy nézett.
-Jól érzed magad?-kérdezte.
-Jól. Rég éreztem magam ilyen jól.-most vettem csak észre hogy a ujjaink már összekulcsolódtak.
-Szeretem látni mikor ilyen önfeledten mosolyogsz és boldog vagy.
-És ez is csak neked köszönhető.
-Megígérünk egymásnak valamit?
-Micsodát?-figyeltem rá.
-Hogy mindig mikor picit is szomorú vagy...vagy szükséged van egy kis időre hogy kitisztítsd a fejed...szólsz nekem? Én pedig ígérem mindig azonnal megfogok tenni mindent hogy elraboljalak és...elvigyelek valahova ahol csak kettesben lehetünk minden problémától messze?
-Tehát mindig elviszel nyaralni?-nevettem.
-A világ bármely pontjára elviszlek bármikor. Csak szólj. És én azonnal intézem is hogy repülőn legyünk.
-Tudod hogy sokszor a problémáimra bőven elég megoldás vagy te is?-simogattam meg a másik kezemmel az arcát.-Valahogy...békére lelek mikor velem vagy.
-Akkor nyugtass meg hogy van esélyem arra hogy újra feleségül vehesselek. Eve én esküszöm boldoggá foglak tenni.-hittem neki és a szavainak. Hisz a szemei soha se hazudtak.
-Keressük meg azt az eldugott helyet.-súgtam neki mire elmosolyodott.
-Szeretlek gyönyörűm.
-Én is szeretlek Mr. Tökéletes.
-Gigafarok...
-Nedveske...-javítottuk ki egymás becenevét ahogy egymás ajkait megtalálva csókoltuk egymást perceken át.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*