60. Igazság pillanata?
Eve a nappaliban ült ahogy Nalat az ölében altatta.
-Édes.-sétáltam hozzá.
-Szia.-mosolygott rám.-Végeztél is?
-Hosszú egy telefon volt de szerencsére sikeresen megegyeztem a szállítókkal. Igaz kicsit kevesebb kiadásra számítottam de a lényeg hogy időben kész legyen az épület.
-Elfáradtál?-annyira édesen tud rámnézni.
-Most jön a feltöltődés.-ültem a kanapéra ahogy az ajkai után hajoltam. A csókja akár a méz.-Már jobb is.-elmosolyodott.
-Néha pihenned is kellene.
-Pihenni? Készülök milyen lesz ha lesz egy tucat édes kisbabánk akik itt rohangálnak majd a házban.
-Egy tucat kisbaba?-nevetett.-Kicsit elmérted a képességeim. Mert kétlem hogy annyi cuki Andy bébit kitudok passzírozni a vaginámból.
-Tudod hogy nem foglak erőltetni olyan dologra amit nem akarsz.-fogtam a kezét gyengéden az enyém között.
-Tudom.-mosolygott rám.-De azért kettő vagy három pici baba jó lenne.-a gondolat hogy kettő vagy három pici baba boldogítaná a hétköznapjaink a szívem megdobogtatta. Tény hogy a csendes, nyugodt ágyban kávézós reggeleknek annyi lenne és szinte kő papír ollóznánk a pelus csere miatt de vágytam rá. Akartam olyan pillanatokat az életembe ahol Evebe és a leendő gyermekeinkbe gyönyörködhetek. Hogy az édes gyerek zsivajra jövök haza ahogy a gyermekeink a karomba futva üdvözölnek. Én meg természetesen mindent eldobva a kezemből venném őket a karjaimba ahogy azonnal játszani mennék velük. A nagy családos kirándulásokat ahol kikapcsolódhatnánk. A pillanatot mikor minden este hálát adnék a családért amit kaptam ennek a tökéletes nőnek hála.-Min gondolkoztál el?-ébredtem fel a gondolataimból.
-Hogy?
-Min gondolkoztál el?-kérdezte újra. Annyira ártatlan tekintete van.
-Csak hogy régen...ilyenekről álmodni se álmodtam. Most meg...itt vagy te és szinte minden pillanatban azon agyalok mennyi mindent szeretnék veled és a gyermekeinkkel majd megélni.
-Régen is vágytál rá csak...még nem tudtad.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Őszintén mondom kicsim hogy...te előtted soha. Persze mindig azt mondtam akarok családot de...utána egy pillanat alatt már a következő gondolatom a cég volt és az üzlet. Nálad annyira tisztán láttam mit akarok az elejétől.
-A játszam el a barátnőd vacsoránál is?-nevetett.
-Örülök hogy akkor azt az üzleti telefont abba a parkolóba végeztem.-nevettem.
-Mi?
-Hogy?-kaptam fel a fejem.
-Azt mondtad...üzleti telefon a parkolóban? Nem...az exed miatt voltál ott?
-Lebuktam?-vakartam meg a tarkóm.
-Barber!
-Jól van, jól van.-tettem fel a kezeim védekezve.-Elmondom az igazat rendben?
*Az első találkozásuk napja*
-Szia Henry. Mond.-parkoltam le egy étterem előtt az utcán hogy nyugodtan tudjak figyelni az egyik céges partneremre. Problémába ütköztünk az egyik kivitelezésnél és ezt sürgősen rendbe kellett hoznunk. Ideges voltam. Épp azelőtt nem sokkal a menyasszonyom rajtakaptam hogy megcsalt. Nem volt tökéletes a kapcsolatunk de azt hittem letudom a házasság részét az életembe eltervezett célok közül.-Értem.-hallgattam Henry szavait ahogy próbáltam nem felrobbani az idegességtől. Ráadásként megpillantottam az exem egy csávóval besétálni pont abba az étterembe amely előtt megálltam. De a szemem egy pillanat alatt másra terelődött. Egy nőre. Épp egy kirakat üvegében igazította meg a ruháját és a haját. Hazudhatnék, de életembe nem láttam még ilyen tökéletes nőt. Gyönyörű dús haja volt és az alakja egy istennőé. Képtelen voltam a szemem levenni róla. Megbabonázott. A tekintetemmel követtem ahogy ő is besétált az étterembe és a külső kiülő részen helyet foglalt. Pont szembe velem hogy tökéletesen rálássak. Csak próbáltam elképzelni a hangját ahogy láttam mennyire kisugárzó jelenléttel beszél a pincérrel. Ragyogott. A telefonját vette elő amiben láthatott valamit mert elmosolyodott. Ki ez a nő? És miért nem láttam még soha? Vajon egyedül vacsorázik vagy a barátnőjét esetleg...egy férfira vár? Remélem nem az utolsó mert akkor szörnyen ideges leszek. Ideges hisz az azt jelentené még ha meg is találnám őt akkor már nem lenne esélyem. Pedig nem vagyok az a fajta férfi aki könnyen felad bármit is. Henry szavaira felébredtem a gondolatomból.-Rendben, persze. Átnézem a papírokat.-elköszöntünk ahogy szinte egy pillanat múlva újra csörgött a telefonom. A nővérem.-Szia drága nővérkém.
-Layla kérdezi nincs e kedved este velünk vacsizni?-ezt csinálta szinte mindennap amióta szakítottam az exemmel. Nem akarta hogy egyedül legyek ezért Laylara fogva hívott fel minden este és próbált magukhoz hívni.
-Ma nem jó.
-Miért? Ne dolgozz már mindig. Gyere!-erőszakoskodott.
-Ma tényleg nem jó.
-Andy....
-Egy gyönyörű nőnek a szívét kell megnyernem.
-Mi?-hallottam a meglepettséget a hangjában.
-Randim van.-válaszoltam ahogy még mindig a nőt néztem az étteremben.
-Randid? Mégis kivel?
-Még nem tudom. Nem ismerem. De megfogom.
-A nevét se tudod?-akadt ki.
-Majd elmondom miután megtudtam. Mennem kell mielőtt elszalasztom a lehetőséget.-gyorsan elköszöntem tőle ahogy végig gondoltam mit is fogok most tenni. Teljesen idegenként fogok odaülni hozzá. Lehet megrémisztem? De meg kell tudnom ki is ő. Izgultam. Pedig én soha se szoktam. De egy mély levegő után kiszálltam a kocsiból és elindultam a nő irányába aki megbabonázott.
*emlék vége*
-Te...te...mi van?! Nem az exed miatt ültél hozzám?-hallottam Eve szavaiban a meglepettséget.
-Nem.-vallottam be.
-Te...
-Már akkor különleges voltál.-mondtam.-Ahogy ott ültél és mosolyogtál. Ahogy kicsit zavarba voltál hogy egyedül ülsz miközben mindenkinek körülötted volt társasága. Mindenbe annyira csodálatos voltál.
-De akkor...
-Első látásra szerelem voltál Eve. És azóta egy cseppet sem múlt el ez a láng.
-Én azt hittem...
-Nem.-mosolyodtam el.-Azon az estén téged akartalak megszerezni és nem az exem. Ő egy pillanatig se érdekelt ellentétben veled.
-És ezt miért csak most mondtad el?-akadt ki.
-Nem akartam most se. Kicsúszott. Úgy terveztem hogy az első kisbabánk születésénél mondom el. De úgy látszik elrontottam a pillanatot.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Köszönöm.
-Mit?
-Hogy elmondtad.-meghatódott.-Szeretlek Andy Barber.
-Én is szeretlek Mrs. Evelyn Barber.-hajoltam az ajkaiért. Ő volt a nő akibe első látásra képes voltam beleszeretni és ő lesz az utolsó akiből soha se fogok tudni kiszeretni. Mert ez lehetetlen.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro