Ma úgy gondoltam meglepem Andyt a munkahelyén. Mindig ő okoz számomra meglepetést, most én akartam. A recepciós pulthoz mentem hogy bejelentkezzek.
-Jó napot.
-Jó napot. Miben segíthetek?-kérdezte egy fiatal, újonc lány. Soha se láttam még itt de az arca elég beképzeltnek tűnt így első benyomásra.
-Mr. Barberrel szeretnék találkozni. Megtudná mondani hogy most van e valaki nála?
-Sajnálom, de Mr. Barber nagyon elfoglalt.-válaszolta.
-Tudom hogy elfoglalt de gondolom tud segíteni hogy van e most nála valaki és hogy esetleg találkozhatok e vele.
-Kisasszony ha nem tudná, Mr. Barberhez be kell jelentkezni.-a számítógépet kezdte el nyomkodni.-Talán másfél hónap múlva tudok önnek időpontot adni.
-Mi? Másfél hónap? Ne haragudjon ez itt valami félreértés. Most szeretnék találkozni vele csak nem szeretném egy fontos tárgyalása közbe megzavarni.
-Kisasszony másodjára mondom el Önnek hogy Mr. Barber nem fogad látogatókat csak időpont alapján. Maga valami újságíró?
-Nem.-meguntam.
-Akkor másfél hónap múlva tudok Önnek időpontot adni. Rengeteg a munka a cégnél, ennél hamarabb nem tudunk a rendelkezésére állni.
-De...
-Kérem kisasszony.-szinte elcsitított.-Ne tartsa fel a sort.-mögém néztem ahogy egy két ember már mögöttem sorakozott.
-De nem érti...
-Kisasszony ha nem távozik kénytelen leszek kivezettetni magát.
-Kivezettetni? Miért? Mert találkozni akarok a főnökével?-akadtam ki.
-Maga értetlen.-leesett az állam. Fiatal kis csitri nem tudja hol a helye.
-Nem vagyok értetlen. Maga nem tudja ki vagyok!
-Pff, mégis ki lenne? Egy értetlen, okoskodó nő aki nem érti meg hogy Mr. Barber jelenleg nem elérhető. Bár kétlem hogy a maga fajta emberekkel egyáltalán foglalkozna. Mr. Barber ennél jobban megválogatja az üzleti partnereit.
-Mit mondott?-a fejembe már átugortam a pultot ahogy a szőke tincseit a kezem közé véve szaggattam őt.
-Biztonságiak!-intett a ruhásszekrény méretű férfiaknak.-Kísérjék ki a hölgyet.-mondta egy gúnyos mosollyal.
-Ne merészeljenek hozzámérni.-figyelmeztettem őket.
-Induljunk hölgyem.-ragadta meg az egyikük a csuklóm de én kirántottam.
-Azt mondtam ne merészeljen hozzámérni!-öntött el a düh.
-Mi a fene folyik itt?!-kiabálta egy férfi hang mögöttünk. A szemeim kikerekedtek.-Azonnal vegye le a kezét a feleségemről!-az őr szemei tágasra nyíltak ahogy szinte a légy zümmögését is hallani lehetett a nyitott térben. Minden szem minket nézett.
-Mr. Barber ez a hölgy...-kezdett a szőke csitri magyarázkodni.
-Ez a hölgy a feleségem!-mondta idegesen ahogy azonnal felém fordult és gyengéden az arcom a kezei közé fogta.-Minden rendben kicsim?
-Igen, csak...meg akartalak lepni téged. Ne haragudj nem akartam felfordulást okozni.
-Akkor miért nem jöttél fel?-kérdezte.
-Felakartam de a kisasszony a pultban azt mondta nem mehetek fel csak másfél hónap múlva.
-Mi?
-Azt mondta nem érsz rá és egyáltalán nagy szó ha foglalkozol egy olyan nővel mint én.-a szemei elsötétültek. A fiatal lányra néztek.
-U-u-uram megmagyarázom...
-Pakoljon, ki van rúgva!
-D-de....
-Egyáltalán nem beszélhet egy emberrel se így aki ide belép. Legyen szó gazdag vagy szegény emberről. A vállalat tiszteli az embereket legyen szó a helyzetükről vagy arelígiójukról. Maga szégyenbe hozza a vállalatom és a nevemet. Hogy merészelt így beszélni a feleségemmel?
-Ne-nem mondta hogy a felesége.
-Oh, tehát ha nem mutatkozik be hogy ő Mrs. Barber akkor már egy senki?
-N-nem tűnt olyan embernek aki a szolgáltatásaink ki tudja fizetni.
-Azt majd én megállapítom kivel kötök üzletet és kivel nem. Kinek segítek vagy kinek nem. Én vagyok a vállalat feje, maga a beosztottam azt teszi amit én mondok és a munkaköri leírása.-soha se láttam még így Andyt. Hogy megrémített e? Nem. Vonzónak találtam. Az hogy az emberekhez így viszonyul csak a szívem dobogtatta meg még jobban. Helyes döntés volt vele az életem összekötni.
-U-uram kérem...
-Xenia, legyen szíves leváltani Miss. Calavant a helyéről. Elnézést kérek maguktól a kellemetlenségért.-fordult a mögöttem sorban álló emberekhez.-Mindannyiukra igyekszek még a héten időt szánni. Ezt megígérhetem.-Xenia, a recepciós felé fordult.-Mindannyiuknak igyekezzen a hétre időpontot adni. Ha kell mozgassa át a heti programom.
-Igenis uram.-bólintott Xenia.
-Gyere.-fogta meg a kezem Andy ahogy magával húzott.
-Nem lenne jobb ha hazamennék?-álltam meg.-Ígyis mekkora felfordulást okoztam. Majd...otthon találkozunk rendben? Hülye ötlet volt így bejelentkezés nélkül idejönnöm.
-Nem mész sehova.-szorított a kezemen.-A feleségem vagy. Neked nem kell időpont. Akkor jössz amikor csak akarsz. Addig maradsz ameddig csak akarsz. A cég innentől kezdve közös hisz házasok vagyunk.
-Andy...
-Édes az illatod. Már hiányzott.-nyomott egy csókot az ajkamra.-Gyere.-vonszolt magával az irodába. Az ajtón előre engedve végignéztem a helyen ahol régen dolgoztam. Rég jártam itt. Az íróasztalhoz sétálva viszont megpillantottam egy képet. Az esküvői képünk amit még Leonor készített rólunk. Büszkén helyezte ki az asztalára Andy hogy megnősült. Elmosolyodtam majd vele szembe leültem. Akkor figyeltem fel talán legelőször mennyire jól áll neki a házasságunk jelképező gyűrű.

Imádom ahogy engem néz. Imádom minden egyes mozdulatát, minden porcikáját.
-Miért nézel így rám?-kérdeztem egy mosollyal.
-Csak gyönyörű vagy. Nagyon gyönyörű.
-Mégis azt mondták hogy nem foglalkoznál velem.-nevettem el magam.
-Nincs igazuk. Ha tehetném csakis veled foglalkoznék.
-Bárcsak megtehetnéd.-fogtam meg a kezét.-Most se akartalak megzavarni csak...
-Hogy lehet hogy amióta házasok vagyunk úgy érzem percről percre jobban és jobban hiányzol? Eddig is éreztem ezt de ez most annyira más.-tudtam miről beszél. Mert én is így éreztem. Mintha a házassággal együtt, egy emberré váltunk volna. Amikor elmegy a másik akkor pedig mintha kiszakítanánk azt a darabot belőlünk. Nem vagyunk egészek.-Visszajöhetnél ide mellém dolgozni.
-Csábító ajánlat de a cégemnek szüksége van rám.
-Tudom de...ha tudnád nekem is mennyire rád.
-Te előnybe vagy. Minden este egy ágyba aludhatsz velem.-a kezeivel játszottam amibe az enyémek szinte elvesztek.
-Ma...elmondtam a szüleimnek hogy összeházasodtunk.-vallotta be.
-Mi?-lepődtem meg. Szinte levegőt se mertem venni.
-Nem akartam hogy mástól hallják a hírt. Nem mellesleg el akartam mondani nekik hogy legyen idejük elfogadni hogy innentől kezdve te családtag vagy. Ha eddig nem támogatott minket az anyám most már nem lesz választása.
-Nem jelenti azt hogy kedvelni fog...
-A feleségem vagy. Ezen nem fog senki és semmi változtatni.
-Andy...
-Mondtam nekik hogy bármikor szívesen látjuk őket a házunkba egy vacsorára hogy jobban megismerjenek téged.
-Jobban?-mosolyodtam el.-Hisz apukád is szinte látásból ismer. Anyukád meg még annyira se.
-Eve...
-Szeretném ha szeretnének. Az én szüleim se támogattak engem és látod hogy szinte nem is beszélek velük.
-Pedig a nővéred igazán felhívhatnád hogy elmond a szexi főnököd akivel azt hitte csak lefekszel, nem csak a gumit tudta kibaszott szexin a farkára húzni egy alkalommal hanem a gyűrűt is az ujjadra.-elnevettem magam.
-Reméljük ezt is annyira tökéletesen húztad fel.
-Direkt eggyel kisebb méretet vettem, így hátha az ujjadra szorul és soha nem fogod tudni levenni.
-Nem is akarom.-nem akartam. Valóban úgy gondoltam ha én egyszer kimondtam neki az igent, az örökként akkor az úgy is lesz. Betartom az ígéretem.
-Emlékszel még milyen mesés ez az asztal?
-Mire célzol?-néztem rá ahogy a szemei mindent elárultak.-Nem!
-Csüccs.-mutatott az asztalra.
-Nem!
-Gyerünk édes. Ülj fel ide.
-Biztos hogy nem.-ellenkeztem.
-Hát jó.-állt fel a székből ahogy elém sétált. Egy könnyed mozdulattal emelt fel onnan egyenesen az asztalra ültetve.
-Andy nem!-ellenkeztem.
-Bezártam az ajtót.
-Akkor se! Neked dolgoznod kell, én meg...itt csak zavarok...
-Dolgozni fogok. Csak a segítségeddel. Megállapítom a nedvességi szintedet.
-Te bolond vagy.
-Kérlek. Utána jó fiú leszek és hagyom hogy a kanapéról figyelj amin pihensz amíg én haza nem viszlek.
-Nem fogok itt maradni.
-Fogadjunk?-tudtam. Veszteni fogok. Kibaszott édes veszteség.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*