Az éjszakát Andynél töltöttem. A hosszú maratoni együttlét után mégis annyira kipihenten ébredtem. Tényleg sokat számít ha az embernek nincsenek szomszédai. A mocorgásomra Andy is felébredt.
-Mit művelsz? Ugye nem megint elszökni készülsz? Figyelmeztetlek...tudom hogy hol laksz.-a rekettes reggeli hangja észvesztő. Úgylátszik szinte éberen aludt hogy ne követhesse el ugyanazt a hibát mint múltkor.
-Dolgoznom kell menni.-mondtam egy mosollyal az arcomon.
-Dolgozni?
-Biztos tudod mit jelent.-csókoltam meg egy apró nevetés kíséretében.
-Maradj itt, majd lebeszélem a főnököddel.
-Az osztályvezetőm egy arrogáns pöcs. Nem hiányzik neked hogy felidegesítsen.
-De te hiányozni fogsz ezért megéri.-húzott vissza magára.-Maradj itt Eve.-ölelt magához szorosan.
-Szeretnék de nem lehet. Amúgyis neked nem kell dolgoznod?
-Megoldják azt nélkülem is.
-Piszok mázlista vagy, de nekem tényleg mennem kell. Valamiből azt az egérlyukat fizetnem is kell.-hajoltam újra az ajkaiért.
-Ezen is könnyen segíthetek.-megforgattam a szemeim. Gyorsan felöltöztem ahogy ez a csodás férfi egy pillanatra se vette le a szemét rólam.-Ne vigyelek el?
-Nem szükséges. Legyen szép napod Andy.-kaptam magamra a táskát.
-Édes! Hol marad a búcsú puszi?-visszarohantam hozzá ahogy egy hatalmas csókot nyomtam az ajkaira.-Hívsz ha végzel?-kiabálta utánam. Én pedig tudtam, hogy én is ugyanúgy az ujjaim köré csavartam őt mint, ő engem.
Roberto hazahozott. Andy előttem diktálta a címet neki, hogy legközelebb ne is próbálkozzak azzal hogy nem hazáig vitetem magam. Régen minden bizonnyal kiakasztott volna ez a uralkodási ösztön amit Andytől érzek most mégis vonz és imádom. Úgy érzem magam mintha a legféltetebb kincse lennék. De miről is beszélek? Az akartam lenni. Az ő kincse.
Szerencsére Robertot meggyőztem hogy ne várjon meg, mert a munkahelyem nem messze van a lakásomtól. Amúgyis le kellett még zuhanyoznom és elkészülnöm. Mint mindig sikeresen korábban érkeztem a munkába de az osztályvezetőm azonnal megjegyezte hogy ha ,,kérheti" máskor mutassak több motivációt a munkám iránt azzal hogy korábban érkezek. Hova korábban mikor ígyis hivatalosan majdnem egy órám van munkakezdésig? Azt hiszem felrobbanok.
-Ma idelátogat a nagyfőnök fia.-mondta a csapatnak Tom a csoportvezető.-Mindenkitől tökéletes munkát várok el.
-Az évek alatt először ledugja az orrát ide közénk?-suttogta nekem a szomszéd kolléganő. Ha még nem meséltem volna egy nagy cégnél vagyok, ami leginkább az ingatlan piacon tevékenykedik. Megvárja míg egy egy épület ára a normál érték alá csökken, mi pedig rajtakapunk. Valójában a cégvezetés megtalálta napjaink legnagyobb pénzszerzési lehetőségét. Én ennek a folyamatnak vagyok a stratégiai menedzsment részén.
-Kíváncsi vagyok a fiára. Ő is olyan mogorva pöcs lehet mint ahogy a nagyfőnökről beszélnek?-suttogták össze. Vagy mint Tom. Biztos szörnyen nyalni fog a vezetőségnek. A nap nagy részében a szokásos munkát végeztem.
-Itt van! Itt van!-szedte össze magát Tom és szinte tökéletes színészkedéssel előadta hogy ő mennyire tökéletes munkát végez jelen pillanatban. Pöckösen járt közöttünk és felügyelt. Belépett a helyiségbe egy idősebb férfi. A tekintete szúrós volt korántsem az a fajta akivel békésen leülnék teázni és sakkozni. Miről is beszélek? Utálom a teát. Na meg a sakkot is. Mégis utána nem vártam hogy a szívem majdnem kiugrik a helyéről. Megpillantottam őt. Mármint Őt...Andyt. Azt a férfit aki második napja tépi le a bugyit rólam. Mi a fene? Ő...a nagyfőnököm fia? De hisz a főnököm neve Daniel Craig. Akkor Andy mit keres itt? Mi a fene folyik itt?-Evelyn!-felkaptam a fejem ahogy Tom kicsit erőteljesebben rám szólt. És természetesen a két férfi is aki közül az egyik a nem akarok vele egy asztalhoz kerülni, a másik most életem legnagyobb biztonságát okozza. De úgy látom nem csak nekem okozott ez az egész meglepetést hanem neki is.-Koncentrálj! Miért bambulsz el munka közben?-szinte leüvöltötte a fejem a férfi előtt akiért a szívem dobog.
-E-elnézést.-kellemetlenül éreztem magam. Még ezzel nem is lett volna baj ha Andyt nem látom meg felénk közeledni. Tom ahogy indult volna tovább szinte beleütközött.
-E-e-elnézést uram. Segíthetek?-Andy engem nézett ahogy finoman próbáltam neki jelezni hogy ne szóljon semmit. Két nap alatt kiismertem annyira hogy tudjam ő egy oroszlán. Védelmező és ha kell kíméletlen. Talán ez a rosszfiú stílusa vonzott most a legjobban. Elegem volt a jófiúkból akik ugyanúgy összetörték a szívem. Akkor miért is ne adnék esélyt egy ilyen pasinak? Elvégre ha ő is összetöri ugyanolyan csalódás fog érni, nemde? Láttam ahogy a keze ökölbe szorult, az erei kidagadtak. Ugye nem üti meg?
-Ha kérhetem...hogy is hívják magát?-kezdett bele Andy.
-Tom, uram.-mutatta a névtáblát hogy Andy tisztán lássa.-Több éve dolgozom maguknak, a munkám az életem.-nyálas pöcs.
-Nem érdekel. Nem beszélhet így senkivel.
-De uram...-dadogta.
-Legfőképp nem nőkkel. Legfőképp nem vele.-a szívem hevesen dobogott. Mi a fene történik?
-Te-tessék?
-Jól hallotta. Nem beszélhet így senkivel, legfőképp nem vele.
-De...de uram ő nem végezte jól a munkáját.-persze hogy én vagyok a szar.
-Miss Quinn remek munkát végez, láttam a kimutatásait.
-Hogy?-kerekedett ki Tom szeme.
-Ezért is teszem meg Miss Quinn kisasszonyt a személyi asszisztensemnek.
-Hogy?-csattant ki belőlem és Tomból egyszerre a kérdés.
-Minden rendben fiam?-sétált mellé a másik férfi. Vagyis az...apja. De lehet nem is az apja. Mi a fene van itt? És most pontosan mi történik?
-Minden. Tájékoztattam Tomot a változásról. Miss Quinn lesz a személyi asszisztensem.
-Azt hittem Andrea az asszisztensed.
-De Miss Quinn minden pillanatban a nyomomba lesz, ellentétben Andreaval.-a szemei megbizseregtették a testem.
-Üdvözlöm Miss Quinn.-nyújtotta felém a kezét Mr. Craig.
-Csak Evelyn...uram. Üdvözlöm.-fogtam vele kezet.
-Régóta dolgozik a cégnek?
-Amióta az eszemet tudom.
-Szeretem az ilyen motivált, szorgalmas embereket. Andynek biztos nagy segítségére lesz.
-Abban biztos lehetsz.-mondta egy önelégült mosollyal Andy.-Csomagolj Evelyn. Ma az én emeletemre költöztetik az asztalod.-most...mi történt? Daniel elindult de mielőtt Andy is követte volna visszafordult egy szarkasztikus mosollyal.-Tudja nem véletlen mondják magára hogy arrogáns pöcs. Valóban az.-úristen.
Szinte kapkodtam a fejem amikor három izmos férfi akik a karbantartási munkákért felelnek megjelentek és tájékoztattak hogy Mr. Barber irodája mellett előállt az én egyszemélyes kis irodám is. Most kineveztek vagy mi az isten? Kérték hogy kövessem őket és jelenjek meg Mr. Barber irodájában. Addig ők felpakolják a dobozaim.
Azt hiszem életembe nem voltam még ilyen ideges. A munka miatt? Nem. Inkább hogy mi vár rám. Andy végig tudta hogy itt dolgozom és hazudott? Nem akarok csalódni benne. Még nem állok erre készen mikor annyira élvezem vele az együtt töltött időt.
Az irodája előtt álltam és félve kopogtam be.
-Tessék.-hallottam a hangját bentről. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót.
Ahogy benyitottam két másik férfi ült Andy mellett öltönyben.

-Kifelé.-hallottam Andy huskys hangját.
-Sa-sajnálom.-mondtam dadogva ahogy azt se tudtam mi történik.
-Nem te Eve.-szólt utánam Andy.-Maguk. Mindannyian. Kifelé.-adta az utasítást az embereknek körülötte akik becsukták a mappáikat, felálltak és távoztak mellettem. Képtelen voltam megmozdulni, mintha az agyam leblokkolt volna. Folyamatosan az járt a fejembe hogy egy újabb csapdába sétáltam be és újra áldozat lettem.-Gyere be Eve.-a hangja annyira kellemes volt mégis távolságot akartam tartani.
-Jó...itt.-álltam meg az ajtó előtt.
-Ne bolondozz már.-mosolyodott el ahogy felém sétált.-Ülj le.-ahogy felém sétált én kettőt hátra léptem. Ő megállt. Tudta hogy most ezt akarom. Hisz látta a szemeimbe.-Eve.
-Mi-miért hívatott Mr. Barber?-próbáltam hivatalos maradni. Elvégre ő a főnökömnek számít. Még ha nem is tudom milyen kapcsolat köti őt a céghez ahol dolgozom.
-Ne hülyéskedj már Eve.
-Szeretnék visszatérni a munkámhoz hogyha nem szeretne semmit se mondani.
-Még azt se tudod mi lesz a feladatod.
-Visszamegyek az osztályomra.
-Nem.-határozott volt.-Ahhoz a pöcshöz nem engedlek vissza. Nem engedem hogy mégegyszer bárki is így beszéljen veled.
-Remek, végülis így se tettek megjegyzést miszerint biztos a kurvája vagyok.-egy könnycsepp gördült ki a szememből.-Mit szeretne Mr. Barber?
-Eve beszéljünk.
-Miről?-csattant ki a kérdés belőlem.-Te mindvégig tudtad hogy itt dolgozom? A cégnél amivel...neked is van valami kapcsolatod?
-Eve.
-Tudtad?!
-Nem. Nem tudtam, egészen addig amíg reggel meg nem kaptam az egyik kimutatást amit te készítettél. Akkor már sejtettem hogy csak te lehetsz. Te vagy az egyetlen aki ilyen tökéletes munkát tud végezni.
-Mr. Barber...
-Eve kérlek ülj le és beszéljünk. Kérlek.
-Jobban szeretnék állni.
-Ne csináld.
-Mit?
-Ezt. Hogy elkezdesz ellökni magadtól. Ne tedd.
-Nem téged vertek át hanem engem. Újra.
-Nem vertelek át.
-Miért nem mondtad el hogy te itt dolgozol?
-Mert nem kérdezted!
-De elmondhattad volna!
-Mit számított volna Eve?
-Talán távolságot tartok és nem bújok egy ágyba a főnökömmel!
-Tom a vezetőd.
-Oh, ne haragudj. Akkor te ki is vagy?
-Eve.
-A nevedről is hazudtál? Azt mondták Mr. Craig fia látogat le hozzánk erre te sétálsz be mögötte.
-Eve...
-Minden csak hazugság volt a két napban?
-Dehogy volt hazugság. Kérlek Eve.
-Ki vagy te Andy?!
-Az apám Daniel Craig. Igen. De csak a mostoha apám. Ahogy te se tudtad, úgy én se tudtam hogy nála dolgozol. Ha tudtam volna hogy neked ez számít elmondtam volna. Nem hazudtam egyetlen egyszer sem neked. Miért tenném? Mi okom lenne?
-Egy jó dugást akartál a két napra.
-Eve!
-Mi van? Ez erről szólt nem?
-Rohadtul nem!-ideges volt láttam a szemeiben.-Ez mind nem egy hazugság volt. Te számomra igenis több vagy mindennél. A valóság!
-A valóság sokszor pofán ver.
-Komolyan muszáj ezen ennyit vitatkoznunk? Mi a baj azzal hogy együtt dolgozunk egy helyen?
-Mondjuk mert a főnököm az apád?
-Mostoha.
-Nem számít!
-Oh tehát azért akarsz kerülni mert az apám Daniel Craig? Ő neki semmi köze nem lesz egy hét múlva a céghez.
-Miért?
-Mert átveszem a céget.
-Egyre jobb! Még több ok hogy ezt itt azonnal lezárjuk. Nem leszek a főnök kurvája.
-Nem vagy kurva Eve.
-De az emberek azt fogják hinni ha kiderül hogy az ágyadba feküdtem!
-Mindketten akartuk egymást nem? Akarjuk egymást. Vagy tévedek?
-Én már nem tudom mit higyjek el neked és mit ne.-egy pillanat alatt ért elém ahogy a kezeim elkapta.
-Ne akarj eltávolodni tőlem Eve. Ne csináld.-a kezei gyengéden fogták közre az arcom.-Hisz mindketten ugyanazt akarjuk nem? Egymást. Boldogságot.
-Nem hiszem...
-Én a tiéd vagyok. Képes vagyok boldoggá tenni téged. Légy te is az enyém Eve.-a szavai a szívem legmélyebb részéig hatolnak és marcangolnak. Vele akarok lenni. Akarom a boldogságot és szabadságot amit akkor érzek ha vele vagyok. Akarom őt, jobban mint bárkit valaha.
-Andy...
-Ne csináld. Ne akarj eltávolodni tőlem mert én erre képtelen leszek. Nem foglak elengedni. Mert nem akarlak elengedni. Azt akarom hogy az enyém légy. Mindig. Bármit tehetsz de nem foglak elengedni.-megtörtem. Ő gyengéden húzott magához ahogy a mellkasába temetve az arcom engedtem ki a feszültséget ami bennem gyűlt.-Soha se hazudnék neked Eve. Sajnálom. Őszintén sajnálom amiért nem szóltam előre de én se tudtam.
-Mit fogok ezek után tenni?-markoltam az ingjébe.
-Hagyod hogy boldoggá tegyelek.-emelte meg az arcom ahogy az állam alá csúsztatta a kezét.-És velem leszel.
-Andy...
-Mindent megteszek hogy ne sérülj.
-Nem akarok csalódni benned. Nem akarom még hogy vége legyen.
-Nem lesz vége. Nem engedem. Bízz bennem. Bízol bennem?
-Bízok.
-Akkor csókolj meg Nedveském.-mosolygott rám.
-Utállak.-nevettem végre.
-Túlélem. De a csókjaid nélkül nem. Úgyhogy add nekem azokat az édes ajkakat.

*Szavazzatok kérlek ha tetszett ❤️*