-Na milyen volt?-kérdeztem ahogy elindultunk a városnak kézen fogva. Sétálni akartunk még, nem akartuk az irodai stresszt.
-Holnap is eljövünk?-kérdezte Andy.
-Ugye hogy nem is volt olyan rossz?
-Az íze pocsék, de a látvány mindent megért.
-A látvány?-néztem rá mire elmosolyodott.-Mi jutott eszedbe Mr. Barber?
-Semmi, semmi.-láttam pedig rajta hogy valami a gondolataiba férkőzött.
-Akkor szoktál így mosolyogni ha valami perverz gondolatod támad.-tettem gyorsan hozzá. Majd beugrott.-Fúj, ne már! Komolyan a hotdogról is arra asszociáltál ahogy én...?
-Tökéletesen körülöleled a farkam az ajkaiddal, igen.-fejezte be helyettem.
-Perverz disznó, ezek után hogy fogok tudni hotdogot enni?
-Akarod tudni mivel helyettesítheted? Az én általam javasoltba töltelék is van.
-Te bolond vagy.-nevettem ahogy szinte már a hasam is fájt. Jól éreztük magunkat.
-Mára volt még valami megbeszélésem?-faggatózott.
-Azt hiszem egy, valami Mr. Woolridgegel.-elővette a telefont majd láttam hogy a névjegyei között keresgél. A füléhez emelte a telefont ahogy a túlvégen válaszra várt.
-Halló? Üdvözlöm Franklin. Tudom hogy mára beszéltünk meg egy találkozót de lehetne hogy elhalasszuk máskorra? Vagy ha magának is megfelel küldje át a terveket, átnézem és visszaírok Önnek a változtatásokról ha szükséges.-ahogy nézte őt az ember, mint egy üzletembert látszódott rajta a profizmus. Nem rendelkezett több évtizednyi tapasztalattal mégis az üzleti érzéke sokakat a mélybe tiport.-Rendben, köszönöm. Akkor majd egyeztetünk. Viszonthallásra.-rakta le a telefont.
-Elfelejtetted hogy más programod van?-kérdeztem.
-Nem felejtettem el. Csak átrendeztem a programjaim.
-Mész valahová?-a hangomba egy kis szomorúságot lehetett kivenni.
-Nem. Veled akarom tölteni az egész napot. Úgyhogy ma már te se mész vissza.
-Andy a munkatársak...
-Leszarom őket. Nem érdekel a véleményük. A barátnőm vagy és ha én veled akarok lenni akkor veled leszek.
-Azt hittem fontos Mr. Woolridgegel a találkozód. Hisz reggel is mondtad mennyire fontos hogy megegyezzetek.
-Mr. Woolridgegel tényleg fontos a megállapodás, de mit tehetnék ha folyton veled akarok lenni.-állt meg velem szembe.-Annyira belédszerettem hogy képtelen vagyok egy pillanatra is távol lenni tőled. Ha már csak egy iroda is van köztünk majd megbolondulok a gondolattól hogy veled legyek.
-Én is legszívesebben minden pillanatban veled lennék.-ismertem be.
-Akkor most miért nézel úgy rám mint aki bármelyik pillanatban sírva fakad?-megráztam a fejem.-Eve.-újra megráztam.-Eve, kicsim.
-Mi lesz....ha a családod nem fogad el engem?
-Ezt már megbeszéltük. Majd beszélek anyámmal. Az apám támogat minket.
-És ha...ő továbbra se akar engem melletted?
-Akkor nélkülük foglak az oltárnál várni.-felkaptam a fejem. Az oltárnál?
-Andy...
-Ha ők mégse támogatnak én akkor is téged választalak. Veled leszek és boldog életünk lesz.-az arcom kezdte simogatni.-Ne mondj le rólam és arról hogy boldogok legyünk. Erre kértelek már máskor is, nemde?
-De...
-Ne próbálj elhagyni engem Eve. Mert én képtelen leszek egy életre nélküled. Begyógyítottad a szívem, összeraktad a darabjait.
-Andy....
-Ne kényszeríts rá hogy most azonnal bemenjek egy ékszerüzletbe és vegyek egy gyűrűt. Mert hidd el képes leszek itt ezen a helyen letérdelni eléd és megkérni a kezed. És csak hogy tudd, nemleges választ nem fogok elfogadni. Soha.-annyira szeretem őt hogy az már szinte fáj.
-Nem hagylak el.-mondtam ki.
-Nem győztél meg.-a szemei pásztázni kezdték a teret. Majd megpillantott egy üzletet.-Én képes vagyok egy őrültségre. Velem tartasz?
-Miféle őrültségre?-kérdeztem azonnal vissza. Magával húzott ahogy egy üzletbe tértünk be. Na nem.
-Jó napot. Tudnak most azonnal fogadni?-kérdezte.
-Miről lenne szó?-kérdezte a férfi a pult mögött. Én lefagytam. Most komolyan mire készül? A meglepettség miatt szinte kizárt a fülem minden hangot. Arra kaptam fel a fejem hogy a kezem elengedte majd a zakóját felakasztotta a fogasra. Az ingjét kigombolta felfedve a csodás kidolgozott testét.
-Andy...-mentem oda hogy megakadályozzam.
-Ez a fogadalmam neked.-fogta meg a kezem ahogy egy csókot nyomott a kézfejemre.-Talán így rá tudlak venni hogy velem maradj egy életen át.
-Nem szükséges...-a férfi egy pillanat alatt tért vissza ahogy a feliratot a testére helyezte.
-Mit gondol? Ide tervezte?
-Nem terveztem de ez a nő felborította minden tervem.
-Kérem, ne haragudjon de a párom picit megbolondult. Nincs szüksége erre.
-Akkor...?-állt meg.
-Kezdje.-Andy hangja határozottságot mutatott.
-Andy.
-Fogod a kezem ugye édes?-a kezeim a kezei között voltak. Figyeltem ahogy a férfi egy pillanat alatt piszkolta be a testét. Andy gyengéden rászorított a kezemre. Én csak figyeltem ahogy a fekete festék a bőrére varródik. ,,E" virított a szívénél a mellkasán. A férfi az utolsó simításokat is elvégezte. Andy arcán büszkeség jelent meg.-Na?
-Te...bolond vagy.-még mindig nem hittem el hogy megtette. Miért? Mi lesz ha mégis szétszakít minket a sors? Egy életen át a mellkasán fog a nevem virítani? Miért kell ez neki? Nem értem.
-Vedd úgy hogy amíg nem kérem meg a kezed, ez a fogadalmam.-gombolta be az ingjét.
-Te...zakkant vagy.-néztem ahogy felállt majd előttem megállt és megcsókolt.
-Örökké az enyém vagy most már, történjen bármi.
-Magának is lesz valami kisasszony?-szólt közbe a tetováló.
-A kisasszony nem szeretne...
-Mennyire fáj...a karon? Mármint....
-Eve mire készülsz?-lepődött meg Andy.
-I-itt fájna?-mutattam a helyre. Nem tudtam mi ütött belém. De ha Andynek ez a fogadalma akkor nekem meg ez hogy tudja vele leszek. Bármi is történjen.
-Nem kellemes de sokan túlélték már.-mosolyodott el a tetováló művész.
-Egy A betűt...kérnék.-mondtam ki kissé remegő hangon.
-Nem, várjon!-szólt a művészre.-Eve kicsim neked nem kell ezt...-megcsókoltam ezzel beléfolytva a szót.
-Fogd a kezem. Ha meg véletlen elájulok, akkor cipelj haza.
-Eve...
-Akkor mi legyen hölgyem?-kérdezte a felvarrt testű férfi. Andyre néztem és döntöttem. Fél órával később már az utcákon folytattuk az utunkat haza felé. Mégha ruha is takarta a mellkasát tudtam hogy az én kezdőbetűm ott áll rajta feketén. Ahogy az ő kezdőbetűje is az én karomon. Többé nem is tagadhattuk volna. Egy életre megbélyegeztük magunkat. Egymás rabjai lettünk.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️*