Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

15. Iroda asztal?

A munkába visszatérni kivételesen picit rossz érzés volt. Imádtam az Andyvel töltött napot Párizsban. Napról napra egyre többet és többet tudunk meg egymásról és úgy érzem ő az akire vártam. Amióta bent vagyok azóta viszont nem láttam és kezd hiányérzetem lenni. De nem akarom zavarni. Biztos sok mindent kell pótolnia a kis kiruccanásunk miatt.
-Andy Barber bent van?-hallottam az ajtómból egy női hangot. Felkaptam a fejem. Láttam már őt valahol. De hol?-Azt kérdeztem Andy Barber bent van?-kérdezte újra kissé már ingerülten.
-Bent.-mondtam kissé remegő hangon. Már ahogy ránéztem a nőre a gyomrom összeugrott.-De most nem igazán ér rá.
-Nekem mindig ráér.-ült egy önelégült mosoly az arcára, majd távozott az ajtómból egyenesen Andy irodája felé. Próbáltam utána menni és megállítani de minden kopogás nélkül tört Andyre. Ki a fene ez a nő? Miért ismerős nekem?
Majd beugrott. A volt menyasszonya. De ő mit keres itt? Ideges lettem. Miért is ne lennék mikor a párom exmenyasszonya az irodájában van? Na jó, meg egy kicsit féltékeny. De ez teljesen normális ebben a szituációban nem?
Azt hittem Andy egy pillanat alatt dobja ki az irodájából őt de nem. Még mindig bent van a nő. Nem kellene okomnak lenni hogy féltékenykedjek de mégis...
Majd meghallottam ahogy Andy ajtaja kinyílt. A nő ahogy az irodám előtt elsétált egy önelégült mosoly ült az arcára ahogy a kezével kényesen megtörölte az ajka szélét. Szétkenődött volna a rúzsa? Nem volt időm gondolkodni, a telefonon Andy kéretett magához. Benyitottam ahogy már az asztaltól egyenesen a szemeivel találkoztam. Tudtam hogy egy pillanat alatt tudni fogja hogy mennyire összezavarodtam a látogatója miatt.
-Szia édes.-köszönt ahogy felállt.-Ma még be se jöttél hozzám.
-Nem hívtál, gondoltam nincs szükséged semmire.-tördeltem az ujjaim.
-Rád mindig szükségem van.-sétált az asztal másik felére majd nekidőlt és figyelt.-Nem volt semmi.
-Mi?
-Amin agyalsz. Nem történt semmi. Esküszöm.
-Nem agyalok.
-Tördeled az ujjad Eve. Ideges vagy, a szemeid nem hazudnak.-kifújtam a levegőt.
-Miért...keres még mindig téged az a nő?
-Hogy visszaszerezzen.-Andy annyira őszinte mindig.
-Értem.
-De eléggé ideges lett mikor elmondtam neki hogy tervezem egy nő kezét megkérni.-mosolyodott el.
-Micsoda?
-Vissza akar szerezni Eve de én nem akarom őt. Megismertem egy csodás nőt és egy életet tervezek vele. Tény hogy nem akarom elkapkodni de őt akarom.
-Most...rólam beszélsz?-tértem észhez.
Elmosolyodott.
-Gyere ide.-tárta szét a kezét.
-Most még túl sokan vannak az irodában.-hezitáltam.
-Eve.
-Mi van ha meglátnak?-eddig se láttak meg miért most kezdtem el ezen izgulni?
-Nem fognak, gyere már.
-Majd később inkább visszajövök ha kiürül az iroda.-mentem volna ki az ajtón de ő elkapott és magához rántott.
-Te kis butus. Ha azt akarom hogy idebújj, akkor bújj ide. Nem engedem hogy bárki is ártson nekünk.-ez a mondat mindennél többet jelentett. A szememből egy könnycsepp gördült ki.-Szeretlek Eve. Napról napra, percről percre jobban és jobban.-az öltönyére szorítottam.
-Én is szeretlek.
-Nem fogok mást választani mikor egy ilyen őrülten szexi, okos, angyali teremtést megkaptam. Vagyis angyali de az ágyban...egy vadmacska.-elnevettem magam.
-Ne haragudj hogy hülye voltam.-néztem rá.
-Most mondtam hogy okos vagy, megtennéd hogy nem minősíted le magad?-simogatta az arcom az ujjával. A szemei ahogy néztek szinte minden aggodalmam eltüntették.-Bízz bennünk Eve.
-Talán azért félek hogy elveszítelek mert...nálad jobban még soha se akartam senkit az életembe egy életen át.
-Volt az a plüssmaci amiről beszéltél hogy is hívták?-játszott velem.
-Fogd be.-ütöttem mellkason.
-Veled leszek Eve. Ez nem kérdés. Rendben?-bólintottam.-Akkor...
-Megyek, biztos sok dolgod van én meg feltartottalak a hülyeségeimmel.-mosolyodtam el.-Ha szükséged van valamire majd szólsz.-hajoltam fel egy gyors csókra majd sarkon akartam fordulni de ő újra elkapott.
-Mi a fenéért akarsz most elmenni?
-Hogy...dolgozni tudj?
-De nem akarok. Veled akarok lenni.
-Andy biztos rengeteg munkád van.
-Mind megvár. De a farkam nem bír magával.-megráztam a fejem egy hitetlenkedő mosollyal.
-Mit szeretnél?-adtam fel.
-Húzd fel azt a szoknyát és ülj az asztalomra.
-Nem elég ha letérdelek és...
-Nem. Benned akarok lenni. Beléd akarok élvezni hogy amíg nem is vagyok veled, tudd hogy igenis veled vagyok. Vagyis benned.
-Te bolond vagy.-hajoltam az ajkaiért ahogy szinte kiéhezve csókoltuk egymást.
-Te rád köteleznem kellene a mini szoknya viseletet.-suttogta az ajkaimnak.
-Persze hogy ha leülök is azért aggódjak mikor villan ki a seggem.
-Csak nekem mutogathatod a segged. Istenem de imádom hogy ennyire feszes.-markolt rá.
-Ez az asztal régen is ennyire sűrűn volt tesztelve? Mármint...nem félsz hogy egyszer összeszakad miattunk?
-Kibírja. Szerinted én hol fogantam?
-Mi? Te...-néztem az asztalra.-Ugye most szórakozol?
-Anyu fixen állítja hogy egy vad irodai szex szüleménye vagyok. Mi lenne ha megpróbálnánk mi is ezt a vad irodai szexet?
-Nem fogsz teherbe ejteni még ugye?
-Szeded a tablettát?-bólintottam.-Kár. De ha te még nem szeretnéd.-kapott fel könnyedén a karjaiba.-Csüccs, ide az asztalra.-rakott a fa felületre.
-Szerencse hogy ez ilyen minőségi asztal. Aggódnom kellene miatta mikor kerül szálka a seggembe.
-Kiszedem ha véletlen ilyen problémád adódik.
-Jelenleg más problémával küzdök.
-Segíthetek rajta?
-Talán tudsz.-haraptam az alsó ajkamba. A kezei szinte túl gyorsan vonultak fel a combom közé.
-Bassza meg, és te tudtál volna így tovább dolgozni?
-Azért vannak az ujjaim.-mutattam fel őket.
-Nem engedem hogy az ujjaidra élvezz. Biztos hogy nem mikor a farkam teljesen készen áll rád.
-Biztos hogy készen állsz?
-Édes, nem hiszel a farkamba?
-Nem. Feltünően bújkál még a nadrágodba.
-Csak erőt vesz hogy tövig tudjon hatolni benned.
-Akkor ideje haladnia. Még a végén takarítanom kell az asztalod.
-Pedig nem engedem hogy elmenj amíg el nem élvezel legalább háromszor a farkamra.
-Kihívás elfogadva.
-Francba de szeretlek.
-Terpesz édes.-szinte egy pillanat alatt húzta szét a lábaim és hajolt közéjük. Megéreztem a fürge nyelvét ahogy a legédesebb táncot járta és hirtelen annyira melegem lett.
-Andy...-dőltem hátra az asztalon. Nem reagált folytatta a nyelvének dolgoztatását. A keze hirtelen a blúzomhoz tévedt majd egy könnyed mozdulattal szinte nyitotta szét hogy hozzáférjenek a kezei a melleimhez. Erőden markolta őket én pedig az asztal szélébe kapaszkodtam.-Úristen...-megéreztem az orgazmusom előjeleit. Képes vagyok csak a nyelvétől elélvezni. Akkor gondolhatjátok mit tud a farkával, nemde?
-Élvezz el.-suttogta ahogy a lány szellő kicsit sem segített rajtam hogy megéreztem a lábam között.
-Ah....
-Gyerünk édes.-szívta.
-An...Andy...-remegett a hangom. Felállt de éreztem a lábaim között a nedvet ami valamennyire végigfolyt a combomon. Megnyalta a kezét majd kettőt húzott a farkán. Mikor húzta le a nadrágját?
-Istenem de tökéletesen nedves vagy.-ért a bejáratomhoz.
-Dugj meg.-könyörögtem.
-Ezer örömmel.-tolta be magát hirtelen tövig. Szét tudtam volna szakadni. Az érzés szinte leírhatatlan volt. Ahogy lüktetett bennem. A mozdulatai kicsit sem voltak gyengéd, visszafogottak. Minden lökésnél a g-pontomig hatolt.-Ezt szereted?-hevesen bólintottam.
-Szavak édes.-neki is nehezült a légzése.-Had halljam.
-Ezt szeretem.-nyögdécseltem.
-Mit szeretsz?-komolyan azt várja hogy beszéljek mikor levegőt is alig kapok?-Mit szeretsz édes?-gyorsított.
-Úristen!-sikoltottam.
-Nem erre gondoltam.-nevette el magát de nem lassított.
-Szeretem mikor így dugsz!-hadartam. Az ajkai elkapták az enyémet ahogy szinte egymástól loptuk a levegőt.-Aaah....-nyögtem bele a csókba.
-Elélvezel értem?
-Andy...!
-Élvezz. Élvezz a farkamra.
-Gyorsíts.-pedig már ígyis szinte felfogni se tudtam a tempóját mégis erre kértem. Ő pedig mindent beleadott. Az asztala szinte tocsogott a tőlem eredő nedvességtől.
-Mond hogy közel jársz.
-Mindjárt....
-Együtt.
-Andy....
-Édes gyerünk.-együtt élveztünk el. Egy elégedett mosoly ült az arcunkra.
-Most már értem hogyan is sikerült a szüleidnek az irodában.-nevettem.
-Folytatni akarom veled.
-Nem kell dolgoznod?-könyököltem fel.
-Azt csináltam most is.
-Akkor folytasd.-dőltem hátra.
-Soha se fogom ezt megunni veled.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro