Meg kell mondjam... Nem kevés fejtörést okoztam Mr. Olivander-nek. Sőt... némi váza törést, égő szétrobbantást és raktárpolci átrendezést is.

Úgy jó egy órát töltöttem nála. Összesen tizenhárom pálcát adott a kezembe mielőtt megtaláltuk volna a nekem megfelelőt. Szegény, a vége felé már nem mert megkérni, hogy suhintsak az elengedhetetlen mágikus kellékekkel... Iszonyú lelkiismeret furdalásom volt a boltjában okozott kalamajkáért..!

Végül, a leghátsó sor második polcán gubbasztó dobozkára esett a választása.
Azt mondta évek óta nem adta senki kezébe, mondván: Egy fiatal varázslónál sem mutatta jelét annak, hogy egyáltalán működne... Már-már le is mondott arról hogy élete során megtalálja a pálca gazdáját.
Képzelhetitek, hogy ezek után mekkora önbizalommal vettem a kezembe...
Ám láss csodát! Mihelyst megérintettem - apró, sziporkázó szemcsék kezdtek szállingózni felettem, s a karcsú fa felmelegedett az ujjaim közt.

Mr. Ollivander talán, még nagyobb lelkesedéssel könyvelte el a sikert, mint jó magam.. De hát, nem hibázthattam érte. Mégis csak egy rumli sorozatot sikerült megtörnie ezzel.

A pálcam, ami végül kiválasztott, a következő jellemzőkkel bírt:
Almafából készült, a magja unikornis sörény. Hossza 12 hüvelyk és meglepően rugalmas kivitelezés.

Fülig érő szájjal léptem ki a boltból, jobb kezemben a pálcás díszdobozt szorongatva...