Changbin a mai estét nem szobája falai közt tölti, hanem Felix ágyában fetreng mosolyogva - úgy ölelik egymást, mintha kötelező lenne, hiába nincsen ez így; ők igénylik, hogy egymásba gabalyodva múlassák az időt. Nyugalom telepedik rájuk, hiszen végre kettesben lehetnek, ám mivel a szőke tincsekkel rendelkező, szeplős fiú ezt igazán ki akarja használni, erőt vesz magán, s felül az ágyon kiszabadulva az ölelő karok börtönéből, mire az idősebb egyszerre kérdőn és értetlenül néz rá.

ㅡ Hova szökik a baba? ㅡ vigyorogva támaszkodik meg alkarján Changbin, s úgy figyeli, ahogyan Felix kinyitja szobájának tetőablakát.

ㅡ Te is szöksz velem! ㅡ ragadja meg kezét, s kirángatja az ágyból az idősebbet.

ㅡ Be is avatsz, hogy hova?

ㅡ Csak a tetőre ülünk ki ㅡ felel egyszerűen Felix, majd el is kezd kimászni, amiben segít Changbin, aki azonnal követi is az éjszaka hűs levegőjére.

Elhelyezkednek egymás mellett a tetőn üldögélve, majd ujjaikat is szorosan összefűzik. A szeplős fiú a mellette ülő vállára hajtja fejét, hogy úgy nézzen fel az égre, s Changbin is hasonlóképpen cselekszik; feltekint a felettük húzódó, végtelen égboltozatra. Az összes kis pötty fényesen ragyog, s ez mind a kettejüket lenyűgözi - az egész együtt egy hatalmas, gyönyörű összképet ad vissza, hiába tűnik teljesen rendszertelennek; ők tudják, ez így van rendben, így tökéletes, így gyönyörű.

Azonban Changbin szerint Felix fénytelen csillagai a legszebbek, melyek számára mégis szinte ragyognak a fiú emberfeletti kisugárzása miatt - az idősebb igazán nagyon rajong a párjáért, akinek pöttyöcskéit fürkészi immár percek óta, hiszen rájött, mennyivel érdekesebb, mint az összes csillag fent az égen.

ㅡ Nem is az eget nézed ㅡ állapítja meg a fiatalabb, aki szemeit forgatva néz szívtolvaja irányába.

ㅡ Mert az én Univerzumom itt van, te vagy az ㅡ karolja át, s úgy néz szemeibe, majd másik kezét arcára csúsztatja, hogy szeplőit cirógathassa. ㅡ És még csillagaid is vannak.

ㅡ De ez nem ugyanaz ㅡ forgatja meg szemeit Felix párja válaszára.

ㅡ Valóban nem ugyanaz ㅡ apró szájrapuszit ajándékoz Felixnek mondandója közben. ㅡ A te csillagaid ezerszer szebbek, mint bármi más.

Changbin komolyan is gondolja szavait; ha Felix mellette van, akkor az égboltozat számtalan csillaga mind fénytelen, s egyedül csak szerelme létezik. Számára semmi sem múlhatja felül szívének választottját, nem létezik olyan, ami megváltoztathatná a véleményét arról, hogy igenis Felix a legtökéletesebb.

ㅡ Rengeteg dologban túlzol velem kapcsolatban ㅡ szólal meg Felix néhány perc múltán, mintha csak olvasna az idősebb gondolataiban.

ㅡ Egyetlen egy szavam sem volt túlzás, és nem is lesz ㅡ ingatja fejét mosolyogva Changbin, aki teljesen odafordul szerelme felé. ㅡ Számomra te vagy az egyetlen egy ㅡ jelenti ki egyszerűen ezeket a súlyos jelentéssel bíró szavakat, majd a fiatalabb ajkait egy érzelmekkel túlfőtött csókba invitálja.

Ezt a lassú keringőt akár az örökkéig is elhúzná, ha tehetné, hiszen minden tökéletes; csak ők ketten a kis saját világukban, az éj végtelen sötétjében is fényesen ragyogva és otthonra lelve. Nem tudják, eljön-e a holnap, meddig tart ki a világmindenség, azonban kettejük univerzuma sosem ér véget - ő együtt lesznek az örökkéig, majd még azon is túl.

Itt is boldog születésnapot,
withspringwind!:P♡