- Jungkook?

- Szia, Tae... Valamiről beszélnünk kell.

- Baj van?

- Mondhatni. Tudod Jisoo... Lefotózott minket múltkor. Éppen egymás mellett sétáltunk és megmutatta Jiminnek a képet.

- Én miért nem tudtam eddig erről?!

- Ne akadj ki, beszélek Jisooval, jó? Még mielőtt valami hülyeséget csinálna.

- Bízom benned, Kook.

- Köszönöm. Megyek, jó?

- Rendben, nekem is van egy kis dolgom. Szia, Nyuszim.

- Szia.

Hallottam a hangjában, hogy ideges volt, de nem akartam megijeszteni azzal, hogy nem biztos a sikerem Jisooval. Nagyot sóhajtva vettem erőt magamon, s indultam volna el, ha az ajtó nem nyílik ki előttem, s nem áll velem szemben anya és apa.

- Jungkook drágám!- rohant hozzám anya egy nagy ölelésbe vonva engem.

- Sziasztok. Hát ti?- néztem apára, anya feje fölött.

- Te is tudod, hogy néha haza jövünk csak, hogy lássunk téged, Kookie. Mész valahova?

- Ami azt illeti igen.- vakartam a tarkómat.

- Hova? Elviszlek.

- Nem kell, tudok sétálni is. De azért köszi. Meddig maradtok?

- Csak pár nap. Megnézem minden rendben van-e.- engedett el anya.

- Szerintem igen... Nagyon örülök nektek, de most mennen kell, jó?

- Menj csak, Kookie. Csináljak valami... kaját?- nézett be a hűtőbe, de amint észrevette, hogy sörön és pizzán kívül nincs semmi, rám sandított.- Te iszol?!

- Anya, most nincs erre időm. Mennem kell.- kezdtem el toporogni az ajtó előtt.

- Menj, elmegyünk addig vásárolni.- szólalt meg apa.

- Köszi, sziasztok!

Általában nem szoktam ilyen hamar otthagyni őket, de abban a helyzetben amiben álltam, mi tagadás, muszáj volt. Nem halogathattam hosszú ideig a Jisooval való beszélgetést, még akkor sem ha az lett volna a helyes, hogy szakítok Taehyungal. Írtam egy üzenetet a lánynak, hogy hamarosan ott vagyok a lakásánál, hiszen emlékeimben ott volt még az azelőtti év mikor partit rendezett és mindenki táncolt, ivott és jól érezte magát. Körülbelül fél óra sétára volt tőlem a lány lakása, így ha úgy vesszük még hamar oda is értem. Idegesen, s gyorsan kopogtam az ajtaján, ő pedig szinte azonnal kinyitotta egy vigyorral az arcán.

- Jungkookie!- ölelt volna meg, de én vállánál fogva, hátratoltam.- Mi a baj? Nem azért jöttél mert hiányzom?

- Egyszer feküdtünk le, ne éld bele magadat. Itthon vannak a szüleid?- néztem be az ajtón.

- Nem.- lett a mosolya még nagyobb.- Csak nem meg akarod ismételni azt az estét?

- Nem. Most egy fotó miatt vagyok itt, Jisoo. Kérlek töröld ki.

- Gyere be.- komolyodott el, majd mikor betettem a lábamat, becsukta mögöttem az ajtót.- Először is, milyen kép?

- Ne játszd a hülyét! Csak most az egyszer légy rendes és ne tedd tönkre két ember életét.- sóhajtottam.

- Ja, hogy aaaaaz a kép. Miért, mi bajod van vele? Tök cukik vagytok Kim tanár úrral.

- Az lehet, de semmi jogod sincsen megtartani azt a képet!

- Igen, ebben igazad van, éppen ezért fogom megmutatni az igazgatónak.- vont vállat.

- Te tényleg ennyire gonosz vagy? Komolyan tönkretennéd két ember életét csak mert nem téged akarlak? Hogy lehetsz ilyen önző?

- Önző vagyok ha egy olyan pasi a tét, mint te.

- És szerinted megkapsz engem ha így viselkedsz? El vagy tévedve.- ráztam a fejemet.- Mit tegyek, hogy ne mutasd meg a képet az igazgatónak és, hogy kitöröld?

- Legyél a pasim. Nem nehéz. Fogd a kezem, csókolj meg, feküdj le velem és vigyél el randikra.

- Ne haragudj, de ezeket nem tudom teljesíteni még ha akarnám sem most már.

- Akkor holnapra mindenki tudni fogja a suliban, hogy ti ketten összejártok.

- Te sosem voltál szerelmes? Komolyan kérdezem.

- Képz...- mondta volna, de újabb kopogás hallatszódott az ajtaján.

Megfordult, s kinyitotta. Meglepetésünkre egy igen ismerős arc állt ott. Yoongi. Nem tudtam, honnan jött rá az egészre, de volt egy sejtésem, hogy még ő is előbb tudta meg, mint én.

- Hát te?- kérdeztem, de Yoongi meg sem várva azt, hogy a lány is megszólaljon, a falnak nyomta Jisoo-t, a torkánál fogva, így a lány alig kapott levegőt.

Mindig is tudtam, hogy Yoonginak problémái vannak a düh kezeléssel, de sosem ment el a fojtogatásig. Kerek szemekkel bámúltam rá, de ő vérben izzó szemekkel nézett a fulladozó lányra.

- Ha meg mered mutatni bárkinek azt a képet, istenemre esküszöm, hogy megöllek.- sziszegte alug egy centire az arcától.

- Ne...m. Fo...gom.

- Yoongi...- próbáltam a figyelmet magamra terelni, de nem használt.- Haver.

- Mi az?- kapta rám a tekintetét.

- Kérlek nyugodj le.- fogtam a jobb karjára, mire ő elengedte a lányt.- Köszönöm.

- Megértettél?- állt még mindig Jisoo előtt.

- Igen...- mondta miután újra kapott levegőt.

- Gyere, menjünk innen.- fogta meg a csuklómat, majd magával húzott.

Szoros ölelésbe vont amint az utcára értünk, arcomat pedig a vállába temettem. Átjárta a testemet a nyugalom és a biztonságérzet, hiszen ki más lenne ilyen jó barát, ha nem ő. Mégis féltettem, hiszen Jisoo nyakának a színe átváltozott zölddé és lilává... Féltem, hogy ez még csak a kezdet, mivel a lány nem egy feladós típus volt. Sőt...