- Nagyon kisimúlt az arcod, Kookie.- karolt át Yoongi.

- Azt mondod?- vigyorogtam.

- Azt. Képzeld találkoztam valakivel tegnap.

- Na! Kivel?- csillantak fel a szemeim.

- Az a neve, hogy Mingyu. Eléggé kedves srác. Bár, most inkább lennék egyedül, hogy őszinte legyek.- sóhajtott.

- Hát... Most mit mondjak haver?- húztam a számat.- Hova jár ez a Mingyu?

- A másik suliba. Kai mutatta be nekem.

- Kai is rendes srác.- gondolkodtam el.- Egyébként mi nem titkolunk semmit egymás elől, ugye?- kérdeztem rá.

- Igen. Miért?- nézett rám kerek szemekkel.

- Tegnap éjjel Taehyungnál aludtam. Tudod mit mesélt nekem? Hogy te az unokaöccse vagy.- mondtam meg se várva a válaszát.

- Hát...- vakarta meg a tarkóját, szorosan mellettem haladva a folyosón.- Ez így igaz. Sose kérdeztél, szóval nem is mondtam, de tényleg rokonok vagyunk. Nem igazán bírjuk egymást egy családi balhé miatt.

- Családi balhé?- vontam fel a szemöldökömet.

- Aham. Igazából eléggé gyerekesek vagyunk mind a ketten de egy karácsonyi ajándék a lényeg. Anya vett mind a kettőnknek egy, egy pulcsit. És hát az övé jobban nézett ki. Addig hisztiztem, meg persze ő is amíg el nem szakadt. Nem tudom, hogy még mindig pipa rám vagy sem, de én már nem foglalkozom vele.

- Szerintem ő sem. És azóta csináltatok valami programot közösen? Csak, hogy újra összehaverkodjatok.

- Nem.- rázta a fejét.- Nincs is szükség rá, ő se az az ember meg én sem. Egyedül miattad tűröm most is el. Amúgy meg nem tetszene, hogy a tanárunkal jársz.

- Köszönöm.- torpantam meg, egy szoros ölelésbe vonva.

- Ugyan, Kookie.- kezdte el simogatni a hátamat.- Az ilyet nem kell megköszönni. A barátom vagy, bármit megteszek érted, te is tudod.- hajolt a nyakamba.

- Khmm.- hallottuk meg egy erőteljes köhintést magunk mellett.

Elengedtük egymást, majd kérdően az emlegetett szamárra néztünk, aki meglehetősen mérgesen méregetett minket.

- Elálljátok az utat, gyerekek.- szólalt meg.

- Ohh...- léptem egyet oldalra, így könnyedén elférhetett volna mellettünk, de még sem mozdult.- Valami baj van?- döntöttem oldalra a fejemet.

- Semmi baj sincsen. Yoongi, majd bejönnél hozzám egy percre?- nézett a barátomra, aki csak úgy, mint én, értetlenkedve állt a helyzet előtt.

- Persze, tanárúr.- bólintott.

- Köszönöm.- biccentett, majd otthagyott minket.

- Látod, nem is utál téged.- böktem oldalba.

- Ki tudja.- értett egyet.- Remélem csak valami sulis dologról akar beszélni.

- Elhiheted, hogy nem tudom.

Elérkezett a délután és végre mehettem haza, sőt már majdnem otthon voltam, mikor hallottam valaki futni mögülem. Volt egy gyanús érzésem, így megfordultam, s megpillantottam Jimint.

- Hát te?- kérdeztem mikor utol ért.

- Sziah.- lihegett.- Beszhélnem kellh vehled.- görnyedt össze, a térdeire támaszkodva.

- Miről? Egy hétig már bocsánat de le se szartál most meg akarsz beszélni? Chim...- húztam a számat.

- Megtudtam, hogy Jisoo és Baekhyun...- szedte össze magát.- Ők tudják, hogy kapcsolatban vagy Kim tanárúrral.- fogta meg a vállaimat kétségbeesetten, a szemembe nézve.

- Hülyeség.- horkantottam fel.

- Ezt nézd.- vette elő a telefonját, majd hevesen keresgélni kezdett benne.

- Ezt... mi?- kerekedtek ki a szemeim.- Hogyan?

- Nem tudom.- rázta a fejét.

Ekkor jutott eszembe mit is mondott nekem Jisoo. Hát hogyne. Talált egy módot arra, hogy tönkretegyen két életet. Én pedig hülye voltam, hogy nem mentem bele a kis játékába és akkor nem lett volna Taehyungnak semmi baja. Eluralkodott rajtam a félelem és a kétségbeesés. Nem tudtam mihez kezdjek, hiszen ha megmutatják az igazgatónak a képet... nekünk annyi.

- Jézus...- vesztettem el az egyensúlyomat, így letérdeltem a betonra.

- Tudom, nem vagyok a legjobb barát, de baszki... Nem hagyhatom, hogy ez történjen veled.

- Mikor szereztél tudomást erről?

- Ma. Még a suliban, de nem akartam oda menni hozzátok, nehogy feltünjön Baekhyunnak.

- Oké.- biccentettem.

- Jól vagy?- gugolt le, velem szemben, kezét a vállamra téve.

- Kérdezz könnyebbet, s jobbat.- jelent meg az arcomon egy fájdalmas mosoly.

- Most mit fogsz csinálni?

- Nem tudom. Beszélek Taehyunggal.

- Veled maradjak?- fogott állam alá, így felemelve a fejemet, mélyen a szemembe nézve.

Kicsit sem tudtam volna másra gondolni, mint arra, hogy mennyire közel van hozzám és milyen csillogó szemekkel néz engem.

- Nem kell.- húzódtam el.

- Biztosan, Kookie?- döntötte oldalra a fejét.

- Megleszek, Chim. Ne aggódj.- álltam fel, s leporoltam a nadrágomat.

- Rendben. Ha bármi van szólj.

- Úgy lesz. Köszönöm, hogy elmondtad és megmutattad.- öleltem meg.

- Ugyan.- vett egy mély levegőt.

- Megyek.- toltam el magamtól.- Csinálok egy teát és beszélek Taehyunggal.

- Rendben. Vigyázz magadra.- emelte fel a kezét.

- Úgy lesz Chim...