Kami_Amaya kérésére, remélem tetszeni fog, és sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, de se erőm, se ihletem nem volt:D

▬

  A fürdőszoba mosdókagylója vörös a hajfestéktől akárcsak barátom haja, aki dühöngve üldöz végig a házon. Az egyetlen szerencsénk az, hogy senki sincsen itthon, így akár nyugodt körülmények között is megölhet Tsukki.

  - Az állt a dobozon, hogy hamvas szőke! Nem az én hibám, hogy vörös lettél! - mentegetőzök kisebb-nagyobb sikerrel, de nem csitítom le haragját. Közel két méteres fiú haja most meggy vörös színben lóg a szemébe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néz ki iszonyat dögösen, és hogy nem fantáziáltam arról hogyan is nézhetne így ki... És hogy véletlenül felcseréltem a festékes flakonokat. Persze, véletlenül...

  - Komolyan azt hiszed, hogy ez beveszem? - ragadja meg a csuklómat és neki lök a falnak. Tenyerével megtámaszkodik a fejem mellett, arcunk pár centire van, izzik a levegő közöttünk, és nem csak a haragtól. Nyelek egyet elfojtva a mosolyomat, azonban szemeim elárulnak.

  - Persze, hogy nem, de egy próbát megért - vonok vállat. - Remélem azért ki bírlak valamivel békíteni - somolygok, ahogy lábujjhegyre állok, így ajkaink még közelebb kerülnek egymáshoz. Meleg leheletétől végig fut a hátamon a kellemes hideg, akaratlanul is végig nyalok ajkaimon, miközben próbálok farkasszemet nézni Tsukkival. Közelebb hajolok hozzá, hogy megszüntessem a köztünk lévő idegesítő távolságot, ám amint ezt megtehetném, elkezd csikizni. Felsikítok, aztán nevetek és azzal együtt sikítok össze-vissza, ahogy próbálok megmenekülni a kínzástól, de csupán a kanapéig jutok. Tsukki fölém mászik, kezeimet fejem fölé szorítja, ám annyira már ő sem kegyetlen, hogy tovább csikizzen.

  Nem, annál kegyetlenebb... Gyengéden, pimaszul simít fel oldalamon, végig nyakamon. Megcirógatja bőrömet, amitől kiráz a hideg, többre vágyok, türelmetlenné válok, amitől önelégült mosoly jelenik meg Tsukki arcán. A huncutság ott csillog a szemében, a mosolyától meghalok, a vörös tincsei pedig szemébe lógnak. Eláll tőle a lélegzetem, testem felforrósodik, és az, hogy leszorítja a karjaimat egyáltalán nem segít.

  - Talán nem tetszik, amit látsz? - kérdezi. Hangja mély, szexi, amivel még inkább felkorbácsolja bennem a vágyat. - Mert nekem sem tetszik a hajam.

  - Nem is sejted, hogy milyen jól áll - válaszolom, aztán hirtelen ötlettől vezérelve lábaimat dereka köré fonom és magamra rántom. Ezzel annyira meglepem, hogy elengedi a csuklómat, így már teljesen szabad vagyok. Nem hagyok neki időt reagálni, két kezem közé veszem arcát, és ajkainkaimat övéire tapasztom. Vadul, szenvedélyesen csókolom, amivel őt is lázba hozom annyira, hogy elfelejtse mi is volt az eredeti terve. Még azt sem vesszük észre, amikor kinyitja valaki a bejárati ajtót, majd a nappaliba jön.

  - Köhöm - hallunk meg egy erőltettet köhögést, amitől mindkettőnk ereibe megfagy a vér. Szétreppenve pillantunk a hang forrása felé, és egy idegesen mosolygó bátyámmal, Sugaval találjuk szembe magunkat. Ettől egy hatalmas kő esik le a szívemről, ha anyám vagy apám látott volna meg minket, na, az elég cink lett volna.

  - Hali - köszöntöm a lehető legtermészetesebben, miközben Tsukki lemászik rólam és elindul a fürdőszoba felé, hogy megkeresse a pólóját, amit levett a hajfestéshez. - Mi újság?

  - Semmi különös - válaszolja, mintha mi sem történt volna. - De legközelebb menjetek szobára. Anyáék megölik Tsukishimat, ha így találnak rátok. A nappaliban.

  - Mert te nem? - vonom fel a szemöldökömet szórakozottan, amire azonnal megkapom az őszinte válaszát:

  - A csapatban szükségünk van rá, Daichi mérges lenne, ha valami történne vele, főleg ha én tennék vele valamit.