4. Szóval áruld el, érzel pillangókat a gyomrodba, amikor meglátsz engem? + Levi Ayano69-chan számára, boldog névnapot szívem:3 ♥ Sírtam, miközben írtam, remélem így is tetszeni fog 😭😣❤

▲▼▲▼▲

A fehér lepedő vörössé változik, ahogy vérem lassan átitatja a vékony textilt. Testem nehéz, fázok és fáradt vagyok, szemeimet nehezen tudom nyitva tartani, miközben körülöttem az emberek sürögnek-forognak. Hallom, hogy a távolba felsír egy csecsemő, a csecsemő, aminek én adtam életet.

- Látni akarom - motyogom orrom alatt, ahogy egy ápoló homlokomról törli le az izzadtságot. - Hol van Levi? Beszélnem kell vele... - nézek körül, viszont a világ összemosódik, nem látom tisztán az emberek arcát, a tárgyakat, a zajokat is egyre távolabbinak hallom.

- Itt vagyok - hallom meg Levi hangját, ahogy megfogja kezemet és kisimítja a hajat arcomból. Pillanatok telnek el, mire felismerem hangját, ami remeg és arcát, amin a rémületet le lehet olvasni. - Itt vagyok, szóval ne menj el - suttogja, ahogy csókot nyom a homlokomra. Kiélvezem a röpke momentumet, és fáradtan rámosolyognék.

- Vigyázz a gyerekünkre... Vigyázz rá úgy, ahogy azt elterveztük... - A szavakat lassan ejtem ki, minden szóval fogy az erőm, és minden szóval egy vékony kést szúrok Levi szívében. Hiába nem mutatja ki érzéseit, túl jól ismerjem, hogy ne vegyem észre szemeiben a szomorúságot, a könyörgést és a megcsillanó könny cseppeket.

- Nem, nélküled nem fog menni - rázza meg a fejét, miközben az ápoló megjelenik rongyba bugyolált csecsemővel. Mellkasomra fekteti, aztán magunkra hagy, a szobában lévő összes orvos és nővér tudja, hogy perceimm vannak, mielőtt elhagynám ezt a világot. Hiába is tagadja Levi, ő is tisztába van vele. 

- Az orrát tőled örökölte - nevetem fáradtan, ahogy megszemlélem gyerekemet. És ahogy látom nyugodtan alvó arcát mellkason rúg a felismerés, hogy nem láthatom, ahogy felnő. Könnyek csurdolnak le az arcomon, miközben megfogom Levi kezét. - Ígérd meg, hogy vigyázol rá, és szeretni fogod, ahogy engem.

Levi összepréselt ajkakkal bólint egyet, miközben csókot nyom kéz fejemre. Szeméből kibuggyan egy könny csepp, nem rejti el érzéseit, amikor lassan szétesik teljesen. Tudom, hogy átkozza a világot, amiért ilyen borzalmas helyre születtünk, hogy elveszít perceken belül, és hogy képtelen bármit is tenni.

- Levi... - suttogom a nevét, mire felemeli a fejét. Teljesen össze van törve, a szívem megszakad  látványtól, mégis ahogy visszaemlékszek minden közös pillanatra, el kell mosolyognom. Találkozásunk, veszekedéseink, kibéküléseink, harcaink egymás mellett, hogyan tüntettük el az összes óriást, mikor megnyitottunk a tea boltunkat, mikor megtudtuk, hogy gyerekünk lesz... És ezeket mind vele élhettem meg, a világ legnagyszerűbb férfia mellett...

- Mit szeretnél? - cirógatja meg arcomat, miközben homlokát sajátomnak dönti. Lehunyom a szememet, ezeket a pillanatokban érzem igazán közel magamhoz Levit, amikor ilyenkor elmondja mennyire fontos vagyok számára.

- Rengetegszer elmondtad mennyire szeretsz... - suttogom, amivel felidézem az emlékeket, mikor Levi magához ölelt, fülem suttogta milyen sokat jelentek számára, és hogy milyen közös jövőt tervez nekünk. - Szóval áruld el a gyerekünknek, hogy pillangókat éreztél a gyomrodban, amikor megláttál engem... És mondd meg neki, hogy őt is ugyan így szereted - motyogom halkan, miközben az egész világ sötétbe borulna. Utolsó dolog, amit érzékelek az, hogy gyermekem felsír, miközben Levi csókot nyom a homlokomra, és elsuttogja, hogy szeret, majd a kicsihez hajol, hogy lecsítítsa, és elmondja neki, hogy mennyire szereti az édesanyját, és őt.