Hűvös esti szél fúj végig a tenger parton, a hullámok mossák a partot. A nap már rég lenyugodott, az égbolton a csillagok tündökölnek, amiket tisztán lehet látni. Egy pokrócon fekszek Dylannal, miután egész délután őrültek módjára rohangáltunk föl, s alá.

A csillagokat fürkésszük, történeteket mesélünk. Dylan karját fejem alá rakta párna gyanánt, miközben másik kezével ujjaimmal játszadozik. Élete legnagyobb bakiját meséli, amit a Teen Wolf forgatásán művelt. Szeretem, ahogy előadja a történeteit, az ember képtelen nem nevetni rajtuk.

- Szóval így törtem el egy kamerát - fejezi be sztoriját, és a végére már folynak a könnyeim a nevetéstől. Dylan mosolyogva néz rám, miközben letörlöm könnyeimet, és tovább kuncogok.

- Őszintén szólva, ki tudom belőled nézni - szólalok meg. - Bár én jobb vagyok, ha dolgok összetöréséről van szó.

- Mi? Mit törtél össze, amivel le tudnál körözni? - kérdezi megjátszott hitetlenkedéssel.

- Egy csillárt - felelem, de mielőtt erre bármit is mondhatna, felemelem a kezemet jelezve, hogy nem fejeztem be. - Egy hotelba szálltunk nem a lányokkal, kicsit többet ittunk a kelleténél, és fogadtunk, hogy nem merek neki futásból ráugrani a halban lévő csillárra. Én megtettem... Csak a csillár nem bírta ki a súlyomat, és leszakadt - mesélem. Dylan felröhög mellettem, és a felidézett emléknek hála én is nevetésbe török ki megint. - Az összes pénzünket odaadtunk, így tudtuk kifizetni a csillárt, de utána kórházba kellett mennünk, hogy összevarják a sebeimet.

- Kész csoda, hogy nem esett nagyobb bajod!

- Csak karcolások - vonok vállat. - De mondtam, hogy leköröztelek - nézek fel rá. Arcunk centikre van egymástól, tekintetem akaratlanul is letéved Dylan ajkaira, aki ugyan így tesz.

- Az biztos - mondja, majd elfordítja fejét. Csalódottan, és dühösen nézek vissza a csillagos égre. Dylan megőrjít, vágyok arra, hogy megcsókoljon, viszont valahányszor alkalom nyílik rá, ő tönkre teszi azt. Úgy mint az előbb.

A csillagokat bámulom, miközben Dylan tovább játszadozik az ujjammal. Aztán olyat látok meg, amire nem hittem, hogy a mai nap folyamán lesz rá alkalmam.

- Egy hullócsillag! - ülök fel hirtelen, amivel Dylanre a frászt hozom. Arra a pontra mutatok, ahol megpillantottam az égi jelenséget, viszont már csak hűlt helye van.

- Akkor kívánj valamit - ül fel Dylan is.

- De mit?

- Amire a leginkább vágysz. Az biztos teljesülni fog - tanácsolja mosolyogva. Elgondolkozok azon, amit mondott, de nem kell sokáig agyalnom rajta.

- Azt kívánom, hogy... - szólalok, viszont hamar csöndbe kell maradnom, mivel Dylan leint.

- Magadban kell elmondanod - neveti. - Ha hallom, nem fog valóra válni.

- Lehet, de ha hallod, akkor valóra tudod váltani - felelem frappánsan, amin felnevet.

- Ahogy szeretnéd.

- Azt kívánom, hogy a mellettem ülő srác végre megcsókoljon - mondom ki hangosan, és magabiztosan. Érzem, hogy arcom piros lesz, és hogy Dylan engem bámul. Erőt gyűjtve magamon felé fordítom fejemet, édes mosolyával, és mogyoró barna tekintetével találom szembe magamat.

- Tényleg erre vágysz? - suttogja. Fülem mögé rak, hüvelykujjával megcirógatja arcomat, amitől kiráz a hideg.

- Most áldoztam rá egy hullócsillagot - válaszolom félig komolyan, félig viccelődve. Dylan elmosolyodik rajta, így is hasonlóan teszek.

Tekintete levándorolnak ajkaimra, fülem zúgni kezd, szívem is gyorsabban ver. Kezét tarkómra csúsztatja, miközben közelebb hajolunk egymáshoz.

Szemeimet lehunyom, ahogy lassan megcsókol. Ajkai melegek, és puhák, mégis képesek olyan érzést kelteni bennen, mintha egy bomba robbanna fel bennem. Ujjaimmal hajába túrok, még közelebb húzom magamhoz, miközben csókunk elmélyül.

Dylan egyik keze combomra téved, másik tarkómat fogja meg, mielőtt ledöntene a pokrócra. Csókba nyögök, ahogy testünk egymásnak préselődik. Felhúzza lábamat derekához, így még közelebb kerülünk egymáshoz.

Egy pillanatra elválunk egymástól, egy rövid levegő vételre, de utána újra egymás ajkaira hajolunk. Átkarolom nyakát, miközben Dylan combomat simogatja. Testem egyre forróbb lesz, olyan régóta vágyok erre, hogy nem tudok betelni vele.

- Tudtad, hogy ezt fogom tenni, igaz? - kérdezi, miután elszakadtunk egymástól. Hangja mélyebb, és rekedtesebb mint általában, ami még vonzóbbá teszi.

- Reménykedtem benne - válaszolom mosolyogva. Halkan felnevet feleletemen, megfogja arcomat, bőröm izzik tapintásától. - Mindig tönkre tetted a pillanatot.

- Direkt - neveti, bennem pedig megáll az ütő.

- Mi?

- Kíváncsi voltam, hogy meddig bírod - mondja jókedvűen. Én ezen nem szórakozok ilyen jól, feldühített egy másodperc alatt. De mielőtt bármit is szólhatnék, ajkamra hajol, és megcsókol.

Ennek pedig képtelen vagyok ellen állni.