- Ez nem megy - mondom, ahogy eldobom a tollamat. - Feladom! Nem érdekel a matek! Megbukok! Megyek luxus kurvának! - hisztizem barátomnak, aki már lassan másfél órája szenvedik velem, hogy megértesse velem a matekot.

  - Lehetek az első számú kuncsaftod? - kérdezi perverz mosoly kíséretében, mire vállába bokszolok. - Te mondtad, Ayumi-chan - mosolyog tovább Dazai megdörzsölve karját, ahol megütöttem. - De ahhoz is kell tapasztalat, Ayumi-chan, ami tudtommal neked nincs - szívat tovább barátom, mire fejemet a füzetre hajtom.

  - Valószínűleg azért, mert nem feküdtem össze minden sráccal.

  - Akkor még is van némi tapasztalatod - kóstolgat tovább Dazai, de csak hümmögök egyet. Elegem van a matekból, bármennyit tanulok nincs semmi eredménye, a tanár meg köcsög, így már kedvem sincs javítani. Ellenben az én totális lehangoltságommal szembe, barátom próbálja feltornázni a jegyeimet.

  - A~ yu~ mi~ chan~ - nyújtja el nevemet Dazai, miközben ujjai közé veszi egyik hosszú hajtincsemet, hogy játszadozzon vele. Felé fordítom fejemet, hogy fél szemmel ránézzek. Sötét hajamat ujja köré csavarja, majd orrához emeli.

  - Dazai - szólalok meg. - Mész innét!

  - A kuncsaftjaidnak lesznek furcsa szokásaik.

  - Nem fogják szagolni a hajamat!

  - Dehogynem.

  - Nem!

  - Akkor nem lesznek kuncsaftjaid, és nem lesz pénzed.

  - Azt mondtad te leszel az első számú kuncsaftom?

  - Azért meg is kéne dolgoznod, Ayumi-chan - hajol közel hozzám, leheletét érzem bőrömön, és hogy lassan elönti a pír az arcomat. - Mondjuk azzal, hogy eléred azt, hogy rád mozduljak.

  - Most tesztelni akarsz?

  - Te mondtad - vigyorog Dazai, hiszen tudja, hogy semmit nem fogok csinálni. Viszont valamilyen oknál fogva, ahelyett hogy annyiba hagynám a dolgot eleget teszek kérésének. És hogy miért? Hát édeskéim azt engem is érdekel.

  Felállok helyemről, Dazait hátra lököm a székén, aki önelégült mosollyal figyeli, amint az ölébe ülök. Kényelmesen elhelyezkedek ölébe, nem zavartatva magam, hogy neki elég kényes pontjára ültem. Ujjammal dús, barna hajába túrok, egészen közel hajolva hozzá, miközben tarkóját masszírozom.

  - Még semmit nem értél el, Ayumi-chan - mondja Dazai, viszont hangja csábító, és már érzem, hogy nadrágja is dudorodik egy pontnál.

  - Oh, tényleg? - kérdezem somolyogva, miközben finoman megcsókolom nyakát, és érzem, hogy keze megakad derekamnál. Így hát tovább folytatom a puszilgatásomat, míg nem már fülcimpáját harapom meg gyengéden. Hallom, ahogy egy hosszabb sóhajt enged ki magából. Szerintem átmentem a teszten - vigyorgok rá Dazaira.

  - Nem, még nem - hazudja, viszont mindketten tudjuk, hogy a válasz igen.

  - Ezt sajnálattal hallom - mondom ahogy felállok öléből, mire értetlenül néz rám. - De én haza megyek, mivel készen van ugye a házim, és anyukám vár.

  - Viszont az én házim még nincs kész - mondja, ahogy feláll a helyéről, és azzal a lendülettel feltesz az asztalra rá a füzetekre, és könyvekre, majd megcsókol. - És te vagy a házi feladatom.