Hellóka~ Itt van egy újabb OS, és szerintem nem lepődtetek meg, hogy kivel írtam meg. És nem más kérte mint....................... Igen, my SAJTPOWERem, Ayano69, kijött az új rész, és a férjünk egyszerűen állati jól néz ki benne, és mert kértél egy doki-dokis ficit, ami romcsis lett, de nem túl nyálas, olyan Levi - a te szavaiddal élve.

▲▼▲▼▲

- Hé, Levi, csináljunk valamit! - karolom át nyakát, ahogy ölébe mászok, így tökéletesen megzavarom az olvasásban. Unottan teszi le a könyvet, átkarolja derekamat, majd rám néz. Homlokát sajátomnak dönti, miközben keze felkalandozik hátamon. 

- Mit szeretnél csinálni? - kérdezi. Füllem mögé tűri hajamat, aztán játszadozni kezd vele. 

- Nem tudom. Találd ki!

- Bármi lehet? - vonja fel a szemöldökét, és már látom rajta, hogy van is egy ötlete. Mosolyogva bólintok, reménykedve benne, hogy olyasmi lesz, amit mindketten élvezni fogunk. - Akkor takarítsunk!

- Mi van? - ráncolom össze a szemöldökömet, viszont süket fülekre találok kérdésemmel, ugyanis Levi azon nyomban felpattan, engem a kanapéra lök, és bemegy a fürdő szobába. - Mondd, hogy viccelsz - nézek utána kétségbeesetten, mire megáll. Hátra fordul, és olyan komoly arccal néz rám, mintha azt kérdeztem volna meg tőle, hogy tényleg szereti-e a teát. 

- Igen, te mondtad, hogy találjak ki valamit. Kitaláltam, most pedig gyere segíteni - parancsol rám, mint egy anya, aki munkába fogja be a gyerekét. Csak éppenséggel egy barát fogja be a barátnőjét, hogy dolgozzon vele. 

Így esett meg, hogy a vasárnapi napomat azzal töltötöm, hogy az egész házat fényesre sikálom Levivel, aki mint valami durecell nyuszi takarít. Őszintén szólva, már a konyha befejezésével abba hagynám az egészet, csak hát Levi szerint a nappalit is meg kell csinálni. Bár mit is vártam ő tőle? Egy tisztaság mániás, de ezt ugyan úgy szeretem benne, mint az acélkék szemeit, vagy a beszólásait.

- Másik rongyot használj a képek letörléséhez - parancsol rám Levi, mire csak felsóhajtok. Csak türelem, tudod jól milyen, ha takarításról van szó, senkinek sem kegyelmez. Szerzek egy másik, tiszta rongyot, amit az egyik szekrényből vettem ki, majd a polchoz sétálok, hogy eltüntessem a koszt. Leveszem a fényképeket, leporolom a polcot, ám amikor raknám vissza a képeket, megakad a kezemben egy. A képen ketten vagyunk Levivel, öleljük egymás, boldogan mosolygunk, miközben a hátunk mögött megy le a Nap. Ekkor volt az első évfordulónk, elmentünk a tenger partra, ahol volt egy fesztivál, ezt a képet azelőtt készítettük, mielőtt megnéztük volna a tüzijátékot, és mielőtt megkergetett bennünket valami rendezvény szervező, amiért olyan helyre mentünk, ahova nem szabadott volna. Elmosolyodok, ahogy elő törnek az emlékekkel, akaratlanul is felkuncogok, miközben sorban visszapakolom a képeket. - Miért ilyen jó a kedved? - hallom meg a semmiből Levi hangját, aki vállam fölött szemléli a képeket. A szívem kiugrik a helyéről, úgy megijedek.

- A frászt hoztad rám, Levi! - teszem szívemet mellkasomra. Érzem, hogy szívem még mindig őrült tempóban ver, miközben Levi úgy néz rám, mint egy idiótára. - Amúgy meg ez miatt - bökök a képünkre.

- Hm... - néz rá a képre. - Ha szeretnéd elviszlek megint oda - mondja, mintha nem lenne nagy szám, viszont nekem ettől megint csak felgyorsul a szívem. Vigyorogva ugrok nyakába, a hirtelen lendülettől, és tetemtől megtándorodik Levi, de van annyira erős, hogy neki ez semmiség legyen.

- Vigyél el oda - mondom két csók között.

- Mi... Ho... va... - nyöszörgi, miközben próbálja megállítani a szeretet-ölelő-csók rohamomat.

- A tengerpartra, a fesztiválra. Azt mondtad, hogy elviszel, ha szeretném, és én szeretném! - hagyom abba csókolgatását egy percre, rögtön leesik neki, hogy mitől is pörögtem fel ennyire.

- Takaríts ki - egyezik bele, mire rögtön leugrok róla, és teljesen új erővel folytatom tovább a takarítást. Már-már úgy, mint amivel ő dolgozik. 

De végül kétszor jobban kifáradok, mint Levi, aki a takarítás csak úgy ragyog. Komolyan, Levinek bármi baja van, rosszkedv, fáradtság, csalódotság, szomorúság, mondjuk neki, hogy takarítani kell, és máris fel van villanyozva. És ezt csak még jobban alá támasztja az, hogy az egész ház kitakarítása után, neki állt összütni valami vacsorát.

- Nem tudom elhinni, hogy van még benned erő - motyogom vacsora után, amikor mellkasára húz, hogy úgy nézzük a tévét. Pontosabban ő, mert én azon agyalok, hogy itt helyben elalszok. 

- Bármennyire is koszos volt a lakásod, és bármennyi időt is fordítottam abba, hogy most szép tiszta legyen, ettől még nem igen fáradtam ki - válaszolja, ahogy egyik csatornáról a másikra vált. - Szeretek takarítani, ezt tudod jól.

- Igen, és néha azt gondolom, hogy takarítani jobban szeretsz, mint engem.

- Sose kérdezted meg mennyire szeretlek.

- Mennyire szeretsz? 

- Annyira, hogy két teljes hétig elviseltem a poros, koszos, maszatos lakásodat. 

- Ez rekord, régebben már az első, vagy a második napon már neki álltál takarítani, miután hosszú idő után újra eljöttél ide - kuncogom visszagondolva kapcsolatunk elejére, viszont Levi nem igen találja ezt viccesnek, mire abba is hagyom a nevetést. Átkarolom nyakát, és puszit nyomok szájára. - Én is szeretlek, kis takarító lovagom - csókolom meg, és hamar eluralkodik a szenvedély rajtunk. Lihegve bámulunk egymásra, miközben egyre szorosabban kapaszkodunk a másikba. - Szeretnéd, hogy kifárasszalak? - húzom perverz mosolyra számat.

- Inkább megjutalmazlak, amiért ilyen szorgalmasan dolgoztál - áll fel a kanapéról velem együtt, és a a háló szoba felé veszi az irányt. 

- Alig várom.

~

Ayano69: belekötni a /sajtos tészta/ a barátnőm így akarta