Sziasztok~ Ezt az OSt Ayano69nek írtam első sorban, és tudd, hogy mindig itt vagyok neked bármi történjen. ❤ Van benne film nézés, féltékenység, csak pincér nem. Rövid lett, de remélem élvezni fogjátol.
Jó olvasást~

~ ~ ~

- Mit nézünk? - kérdezem, ahogy Levi mellé ülök a kanapén. Barátom átkarolja vállamat, miközben elindít egy filmet. Ölemben egy tál pocorn, hogy tudjunk mit majszolni, de ez valószínáleg neki nem fog tetszeni, mivel össze fogjuk morzsálni neki a lakást. Majd kitakarítok.

- Gyűrűk ura - válaszolja, mire csak fintorgok egyet. - Mi az? Nem tetszik?

- Unalmas - felelm, miközben kiveszi a tányért az ölemből. - Ha már azt nézzük, amit te akarsz, legalább hagy egyek. 

- Egyél engem - fogja meg arcomat, majd ajkainkat összetapasztja. Hosszú, szenvedélyes, lassú csókba invitál, amiben bele remegek, megszédít vele. Csak percekkel később térek magamhoz, akkor, amikor már a film már elkezdődött, és rajta fekszek. Átkarolom derekát, próbálom minden figyelmemet a műsornak szentelni, viszont ez hamar kudarcba fulladt. Levi felé fordulok, puszit nyomok szájára, hátha ezzel megszerzem a figyelmét, mind hiába. De nem adom fel, nyakát kezdem el behinteni puszikkal, néhány helyen megszívva, vagy harapva. Egyfoyltában szemlélem arcát, hátha megrándul, idegesebb lesz-e vagy, vagy beindítja. Ám mint minden alkalommal, most is közöny ül ki arcára, ami egy cseppet sem szórakoztató. Nem csoda, hogy hamar telefonozni kezdek, és Erennel csevegek. 

Eren: Nem úgy volt, hogy filmeztek? 

Én: De~ Csak unalmas a film, és Levi sem szentel rám időt

Eren: Oya, oya. Magányos vagy? Megvigasztaljalak?

Én: Álmodozz csak

Elteszem a mobilomat, Erenből bőven elég volt ez a két sornyi üzenet. Ismét a képernyőre szegezem tekintetemet, viszont megint nem sikerül elnyerni a tetszésemet a film. Így hát ismét azt tervezem, hogy Levit csesztetem, vagy szeretném. Amint megszeretném puszilni, tenyerét számra tapasztja.

Levi mérgesen néz rám, mire csak felvonom szemöldökömet válaszképpen.

- Nem kéne Erenecskéddel beszélgetned? - kérdezi idegesen, és abban a szent pillanatban leesik mi baja is van. Széles elmosolyodok, ahogy elveszem kezét számtól.

- Féltékeny vagy~? - mászok ölébe, miközben átkarolom nyakát.

- Mi? - ráncolja homlokát, és halvány pír jelenik meg arcán. - Dehogyis! Miért lennék féltékeny arra a taknyos kölyökre?! - kérdezi nevetve, viszont ahhoz nagyon is jól ismerem, hogy tudjam, a szíve mélyén nagyon retteg ettől. De gonosz vagyok, tovább húzom az agyát, amit csak annak köszönhet, hogy egy szörnyen unalmas filmet választott ki. 

- Tényleg? Akkornem baj, ha tovább beszélgetek vele, amíg tévézel, ugye? - mászik ki az öléből. Kezembe veszem telefonomat, és meg is nyitnám már Erennel a beszélgetésünket, ha Levi nem dönte végig a kanapén, és lökné ki a kezemből a mobilomat. - Hm~? - mosolygok rá ártatlanul, ami persze nem tetszik Levinek. Hamar le is vakarja arcomról egy csókkal.

Vad, szeszélyes, haraggal teli csókot nyom ajkaimra, ami egy pillanat alatt megszédít. Átkarolom nyakát, közelebb húzom magamhoz, hogy egyedül a ruhánik álljanak közénk. Levi keze lesiklanak oldalamon, majd combomat megfogva felhúzza derekához. Hajába túrok, kicsit még jobban felkorbácsoljam vágyát.

Sikeresen el is érem, mivel rögtön utána nyakamat kezdi végig csókolni. Érzem, hogy több helyen is megszívja bőrömet vörös foltokat hagyva, vagy éppenséggel megharapja.

Aztán megint megcsókol, és ha eddig nem lettem volna biztos abban, hogy szeret, akkor most már tudom.

- Áruld el nekem - szakad el tőlem Levi kipirosodva, lihegve - Eren képes lenne, így megcsókolni, hogy bele remegj? - incselkedik velem, ahogy  kisöpör egy kósza hajtincset arcomból.

- Ki mondta azt, hogy engem neki, hogy megcsókoljon? - kérdezek vissza, amire csak elmosolyodik. - A figyelmedet akartam - húzom le magamhoz, miközben szájon puszilom.

- Az mindig a tiéd.

- Még a kedvenc filmet helyett is?

- Még ahelyett is.