Szióka, ezt a ficit Ayano69nek írtam. Köszönöm, hogy lelket öntöttél belém, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.❤
Jó olvast mindenkinek:3

~ ~ ~

- Hé, hová mész? - fogja meg karomat Todoroki, mielőtt visszaránt az ágyba, egyenesen a karjai közé. Arcát hajamba fúrja, miközben motyog valami kivehetetlen dolgot.

- Nem értem mit mondasz.

- Még korán van. Aludjunk még egy kicsit. Tudom, hogy szereted - suttogja fülem, amitől kirázott a hideg.

- Te szereted, nem én - nevetek fel. Felé fordulok, átkarolom nyakát, és puszit nyomok szájára. - De ha mellettem vagy, akkor talán tovább maradok az ágyban.

~ ~ ~

- Mi lesz a reggeli? - kérdezem Todorokit. Átkarolva derekát, átlesek válla fölött, hogy megnézhessem mit készít nekünk.

- A kedvenced - mosolyog rám angyalian, amitől csak még inkább úgy érzem magam, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a Földön.

- Omlett? - nézek rá csillogó szemekkel.

- Omlett - válaszolja, miután lezárta a gázt. Kiszedi a finomságot, miközben megterítek. De még mielőtt neki láthatnék az evéshez, szorosan maga mellé húzza a székemet. Kíváncsian pillantok rá, hogy ezt még is miért tette. - Messze voltál.

- Tizenöt centire.

- Mondtam, hogy távol voltál.

~ ~ ~

- Nem megy! Ez túl bonyolult! - akadok, amikor már több mint egy órát vesztegettem az angolra.

- Ezek csak szavak, és néhány mondat - néz rám szórakozottan Todoroki. Viszotn meglátva durcás arcomat, gyorsan magához von, és édes csókjaival megnyugtat. - Mit nem értesz?

- A mondatokat - nyöszörgöm, és szinte fizikai fájdalmat érzek csak attól, hogy rá kell néznem a füzetemre.

- Pedig ezek könnyűek.

- Már akinek.

- Jó, figyelj - néz rám. - Ezek ugyan azt jelentik, mint amiket én mondok neked. Csak gondolj arra, hogy miket mondok neked, és be fognak ugrani - mosolyog rám, amitől arcom egy árnyalattal pirosabb lesz. - You're beautiful.

- You're beautiful - ismétlem utánam erős akcentussal.

- You're my sun, mon, and stars - folytatja Todoroki az ilyen, és ehhez hasonló mondatokat. - Next is... I love you.

- I love you - nyögöm ki nehézkesen. Todoroki megcirógatja arcomat, amitől szivem még gyorsan kezd el verni.

- Me too.

~ ~ ~

- Utálom a meleget - nyöszörgi Todoroki a fagyizóban. A napernyő tökéletes árnyékot ad, a szél finom fújdogál, amitől igen kellemes idő van.

- Egy órája vagyunk itt - nevetem, miközben már a második fagyi kelyhemet eszem meg.

- Attól még meleg van.

- Akkor otthon is maradhattunk volna hűsölni.

- De szeretsz ide járni.

- Igen, de te nem.

- Hogyha az kell, hogy megegyél boldogan egy fagyi kelyhet, hogy megsülök melletted ebben a forróságban, akkor megteszem.

- Hülye vagy - nevetem ki, viszont szavaitól szívem igen csak felgyorsult.

~ ~ ~

- Tetszik? - kérdezi Todoroki. Üzletek mellett sétálunk végig a napsütésben egymás kezét fogva.

- Mi? - nézek rá. Nem értem mire céloz, következő pillanatban az üzlet ablak mögötti nyári ruhára bök. - Neeeeem - hazudom, de persze mindketten tudjuk, hogy szeretném megkapni a dresszt.

- Megveszem neked - dönti el meg se várva válaszomat.

- Nem kell! - ellenkezek, viszont szívem mélyen nagyon is örülök kedvességének.

- Ajándék.

- Minek? Nincs sem évforduló, sem szülinapom - nevetek fel kínosan.

- Szeretlek, ez nem elég ok az ajándékozáshoz? - feleli úgy, mintha azt kérdeztem volna tőle, tényleg szeret-e. Szívemet sokadjára dobogtatja meg őszinteségével, és minden alkalommsl egyre jobban magába habarít.

~ ~ ~

- Szállj fel! - guggol le elém Todoroki, miután megemlítettem neki láb fájásomat.

- Nem kell, kibírom - kerülöm ki, megsimogatom fejét, ahogy elhaladok mellette. - Inkább siessünl haza, kezdek éhes lenni.

- Rendben - hallom meg hangját, aztán már csak azt veszem észre, hogy karjaiban tart. Elnevetem magam, miközben átkarolom nyakát, és arcon puszilom.

- Nem bírtad volna ki, hogy ne legyél egy gentlemen, igaz? - incselkedek vele, mire csupán elmosolyodik.

- Hercegnőként bánok azzal a lánnyal, akit szeretek.

~ ~ ~

- Köszönöm, Todoroki-kun! - állok lábujjhegyre, hogy elérjem ajkait, és apró puszit nyomjak rájuk. Kezemben egy hideg tea van, másikkal mancsát szorongatom a ruha vásárlás után.

- Boldog vagy? - mosolyog rám kedvesen, amitől csak még inkább szélesebb vigyorom.

- Majd' kiugrok a bőrömből! - vágom rá, és elfelejtve, hogy kezemben van a tea átkarolom a nyakát azzal a szándékkal, hogy megölelem. Nem kellett volna, a jég hideg ital nyakába zúdult Todorokinak. - Sajnálom!

- Ez a kedvemc pólóm. - Ez az egyetlen, amit mond, és szinte biztos vagyok benne, hogyha másik ruha darab lett volna rajta, most nevetne rajtam, amiért mindjárt elájulok balfékeségemen.

Nos, így kell egy randit tönkre vágni fél perc alatt.

~ ~ ~

- Adj már belőle! - nyújtózkodok a popcorn felé, amit Todoroki a lehető legmesszebb rakott el tőlem. Semmiképp nem bírom elérni, ami valószínűleg azért van, mert fél kézzel szorosan magához ölel, míg másikkal eszik.

- Ott van - mondja gonoszul.

- Mióta vagy te ilyen? - kérdezem durcásan.

- Mióta a kedvenc pólómat leöntötted teával.

- Hogy tudnálak kiengesztelni? - nézek rá kutya szemekkel hátha az meghatja, de persze várhatok arra.

- Nem is tudom... - gondolkodik el, miközben sunyi mosolyra húzza ajkát. - Kezdjük ott, hogy a kedvenc filmemet nézzük.

- Oké! - És azzal át is nyomtam egy másik csatornára. Visszanézek rá várva, hogy mit szeretne még, viszont amint felé fordítom a fejemet, megcsókol. Maga alá taszít, teljes testsúlyával rám nehezedik, miközben ostromolja ajkaimat. Olyan szenvedéllyel csókol, ami pillanatok alatt elveszi eszemet. Bele veszek szeretetében, hagyjom, hogy ujjainkat összekulcsolja, hajamba túrjon.

De aztán elválunk, ahogy levegőnk elfogyik. Lihegve, kipirosodva nézek rá, várom, hogy folytassa, amit elkezdett.

Viszont Todoroki gonosz. A következő momentumban visszaül helyére magával rántva engem is, így csak azt veszem észre, hogy mellkasán fekszem, és nézem a tévét.

- Mi... - nyöszörgöm.

- Ha a filmnek vége, akkor folytatjuk. Addig viszont maradj nyugton, és nézzük végig - szólal meg.

- Most ugye csak szórakozol? - háborodok fel.

- Nem, de maradj csöndbe, most jön a kedvenc részem.

- Chö... - forgatom meg szememet, mielőtt ismét a tévé képernyőre szegezném, és bámulnom tovább ezt a roppant érdekes műsort.

Todoroki néha nagyon kegyetlen tud lenni.

~ ~ ~

- Még dühös vagy rám? - bújok Todorokihoz miután végig néztük azt az unalmas filmet, és befejeztük azt, amit elkezdtünk. Finoman simogatja hátamat, míg másik kezével egy kósza tincset söpör ki arcomból.

- Sose voltam az - feleli mosolyogva, és ez az a pillanat, amikor megütném. Sőt meg is teszem, azonban elkapja csuklómat. Durcásan fúrom arcomat mellkasába, amin csak felnevet Todoroki. Megpuszilja fejemet, aztán nyakamat, és végig egész vállamat.

- Miért csináltad ezt? - motyogom.

- Mert mindenkép meg akartam nézni azt a filmet.

- Csak ezért?

- Meg azért, hogy lássam azt oldaladat, amit még nem láttam.

- Melyiket nem láttad még?

- Amelyik annyira kétségbeesett, hogy azt hitte megutálom azért, mert leöntötte a kedvenc pólómat teával.

- Jól van már na - durcizok tovább, viszont ezen csak még inkább jól szórakozik Todoroki. - Remélem tetszett.

- Imádtam, mint minden mást benned.