- Na, légyszi, a kedvemért csináld meg! - nyaggatom barátomat, aki szemét forgatva próbál lerázni magáról, ám én továbbra is belé csimpaszkodok egészen addig, amíg nemváltja valóra az álmomat. Ami nem más mint az, hogy mályvacukrot süthessek a tűzen, miután kint szakad az eső, és a tűz gyűjtás egy lehetetlen dolognak bizonyul ilyen időben. - Na, Dabi! - hisztizek neki tovább, ahogy már nyakát karolom át, és ajkaimmal ezernyi puszit nyomok arcára.

- Elég lesz már - morogja idegesen, ám ismerem elég jól, hogy akár mennyire is ellenzi a puszijaimat, szereti, ezért sem állok le. - Bébi, elég! - fogja arcomat két keze közé, és eltol magától.

- Légyszi, Dabi - nézek rá kutya szemekkel hátha ezzel meghatom, de akkor nem is ő állna velem szembe akkor. - Jól van, akkor nem kell megtenned! - vágom be a hisztit, ahogy ellököm kezét, és durcásan trapolok be a nappaliba, hogy a tévét bámulva morgolodjak, és szidjam Dabit.

- Bébi, most mérges vagy rám? - hallom meg Dabi hangját, ahogy utánam jön.

- Igen! - vágom rá rögtön, mire csak felnevet. - Chö! - veszem a kezembe a távirányítót, és idegesen kezdem el kapcsolgatni a csatornákat.

- Mennyire vagy mérges rám, bébi? - szolal meg újra, viszont ekkor már egyik keze nyakamra siklik, hogy érintésétől egy pillanat alatt kirázzon a hideg.

- Nagyon! - kiabálom bár leginkább azért, hogy így adjam ki azt a feszültséget, amit ő okoz az érintésével.

- Nagyon, bébi? - érzem meg leheletét nyakamon, majd a következő pillanatban már ajkai nyakamon vannak.

- Igen! - kiabálom idegesen, ahogy próbálok elhúzódni tőle, ahelyett hogy nyögnék egyet, és hajába ne túrjak. De Dabi nem hagyja, hogy ilyen könnyen elmeneküljek. Átkarolja vállamat, miközben még több csókkal hinti be nyakamat, arcomat, végül számat. És hiába ellenkeznék, Dabi tudja nagyon jól hogyan tud igen könnyen kibékíteni, és remegésre késztetni testemet.

- Még mindig mérges vagy rám, bébi? - kérdezi azzal a rohadt szexi mosolyával, miután elvált tőlem. Lihegve, és kipirosodva nyelek egyet, miközben ragyogó kék szemei egyre jobban rabjukká tesznek.

- Utállak - motyogom orrom alatt, ahogy halvány pírral az arcomon elfordulok tőle, és figyelmemet a hülye tévé sorozatnak szentelem.

- Biztos vagy ebben, bébi? - nevet fel, és rekedt hangjától kiráz a jól eső hideg. Aztán a következő pillanatban kék fény világítja meg tévét, mire hátra fordulok Dabihoz, aki önelégült mosollyal néz rám, miközben fél kezében kék tűz ég.

- Dabi! - sikítok fel örömömben, majd azonnal nyakába ugrok. A lendülettől hátra eshetnénk, ha Dabi nem lenne olyan erős, hogy ez a kis neki futásom semmiségnek tűnjön. Fél kézzel megtart, miközben a másikban még mindig ott ég a kék tűz. - Imádlak! - nyomok egy hatalmas puszit szájára.

- Én is, bébi - lop tőlem egy csókot, mielőtt megkérdezhetném:

- Dabi, megéheztem. Sütünk tojást, és bacont is?