Napszemüvegem mögül szemlélem a várost, egy könnyed nyári ruhát vettem fel megmentve magamat ezzel a megsüléstől. Barátom elé sétáltam ki a buszmegállóba, nem lakok túlságosan messze, mégis elegendő ez a negyedóra arra, hogy tudjam, a négy fal között szeretném tölteni a nap hátra levő részét. Barátom busza szerencsére időben érkezik, így egy gyors puszi után, már otthonom felé tartunk.

  - Mi lenne, ha ennénk egy fagyit? - veti fel az ötletet Shinsou. Egy fagyizó előtt torpan meg, a válaszomat sem várja meg, ahogy beáll a sorba.

  - Nem hoztam magammal pénzt, Sou-chan - biggyesztem le ajkamat, amin csupán elmosolyodik és puszit nyom a homlokomra.

  - Meghívlak, mint eddig mindig. Már hozzá szoktam, hogy kieszel a pénzemből - csipkelődik, én pedig megforgatom a szememet.

  - Én meg azt szoktam meg, hogy valahányszor átjössz, vagy alszol, vagy a macskámmal játszol, velem pedig alig töltesz időt.

  - Hm, igazán? - hajol közel hozzám és puszit nyom nyakamra. A kánikula ellenére, hátamon végig fut a bizsergés és elönti az arcomat a pír. - Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy szenteljek több figyelmet rád?

  - Mit adhatok? - zavar meg minket az árus, megmentve a lelkemet Shinsou további bosszantásától. Barátom pár perc alatt megveszi a fagyikat, ő a klasszikus csokoládénál marad, míg én karamellát kértem. És amikor azt hittem, hogy megúszom a tovább piszkálódást, rosszul gondoltam.

  - Szóval, mit szeretnél csinálni? Szeretnéd, hogy veled játszadozzak, cicus?

  - Shinsou, állj le... - motyogom vörös arccal, miközben elsétálunk egy másik pár mellett, akik furcsállva figyelnek minket. - Miért csinálod ezt mások előtt? - kérdezem dühösen és mielőtt megint megtörténhetne ez, másik utat választok.

  - Csak tudni szeretném, hogy mégis mit szeretne az én kis cicám, hogy mire haza érek, a legjobban kényeztetni tudjam, ha már annyira vágyott a figyelmemre. - Hangja mély, ajkait játékos mosolyra húzza, le sem tagadhatja mennyire élvezi a helyzetet. Durcizva ráncolom össze a szemöldökömet, és inkább a fagyimra szentelem a figyelmemet, elkerülve azt, hogy még inkább zavarba hozzon.

  Csendben sétálunk egymást mellett a fagyinkat majszolva, egy-egy kisebb mennydörgés rázza fel a várost és már egyáltalán nincs is olyan meleg, mint fél órája volt. A forrósággal együtt pedig a rövid haragom is elpárolog, megfogom barátom kezét és vállára hajtom a fejemet.

  - Nézzük végig az Árnyvadászokat és rendeljünk pizzát, ha haza értünk - szólalok meg.

  - Magnus és Alec miatt? - vonja fel a szemöldökét, mire sunyin vállat vonok. Túlságosan jól ismer ezért csak mosolyogva megvonom a vállamat és tovább eszem a fagyimat. Vagy legalábbis szeretném, hogyha nem azt érezném, hogy barátom figyel. Felvont szemöldökkel nézek rá, mire elpillant egy halvány pírral az arcán, nekem pedig remek ötletem támad.

  - Szeretnéd megkóstolni? - kérdezem ártatlanul. Barátom bólint egyet, a fagyihoz hajol, hogy megízlelje a hideg édességet, ám mielőtt megtehetné, megcsókolom. Érzem, hogy meglepődött a váratlan cselekedtől, viszont néhány pillanatnyi bambulás után, visszacsókol. Ajkaink édesek a csokoládétól és a karamelltől, és tudjuk fokozni, ahogy a szende puszi egy heves csókolózásba fordul át. Megérzem Shinsou karját derekam körül, közelebb von magához és csókunk egyre érzelgősebb és forróbb, amitől megremegnek a lábaim.

  A távolból hallok egy mély, erős zajt, majd azt veszem észre, hogy bőröm nedves lesz. Hosszú percek kellenek hozzá, hogy elváljunk egymástól Shinsouval, és addigra bőrig is ázunk. Zihálva nézünk egymásra, a nyári zivatar lehűti a levegőt, azonban a bennünk és köztünk tomboló szenvedély felmelegít minket. Shinsou sötét lila fürtjei homlokára tapadnak, fekete ingén kirajzolódnak izmai, amitől még inkább felhevül a testem. Azonban nem csupán én fürkésztem a másikat, barátom elsötétült tekintettel néz végig rajtam, majd közelebb von magához. Végig nyal ajkán, amitől kiráz a hideg, aztán eszembe jut, hogy fehér ruhát viselek. Lenézek, hogy lássam az anyag teljesen átlátszik, ettől pedig fülig vörösödök.

  - Menjünk haza, nem szeretném, hogy más megkóstoljon, cicus - csókol nyakamba, és onnantól kezd az összes figyelmét nekem szenteli.