Mert full ugyan ezt érzem most. Ayano69, te tudod jól 🙄

▲▼▲▼▲

Este van, magam vagyok a szobámba. A laptopon megy egy unalmas film, vagy valami ahhoz hasonló. Mégis jobban érdekelnek az üzenetek, amiket Karmával írtunk a másiknak. Hajnal három lesz lassan, már rég nem beszélgetünk, mégis ezek a jelentéktelen az üzenetek tartanak ébren.

Hogy miért?

Azért mert hiányzik. Azt akarom, hogy itt legyen mellettem, és hogy meg tudjam ölelni.

Próbáltam elaludni, de nem megy. A késztetést, hogy magamhoz szorítsam, érezzem a karjait magam körül, a melegét, az illatát, minden más vágyamat elnyomja. Ezért is veszem elő telefonomat, és pötyögök neki egy üzenetet.

"Karma..."

"Mit szeretnél?" - jön a válasza rögtön, amitől akaratlanul elmosolyodok. Csupán az, hgoy rögtön visszaír, boldoggá tud tenni.

"Nem jönnél át hozzám?"

"Mégis miért szeretnéd, hogy átmenjek?" - kapom meg a válaszát, és látom magam előtt a sunyi mosolyát, amit mindig akkor villant rám, amikor idegesíteni szeretne. De nem tudja elképzelni mennyire is akarom látni azt az idegesítő képét.

"Mert meg akarlak ölelni" - írom neki őszintén. Bámulom a képernyőt, mikor érkezik válasz, de percekig semmit sem új üzenet nem érkezik. Lehet, hogy belaudt, vagy letette a mobilját, mert elkezdett egy sorozatot nézni. De amikor jómagam is leraknám a telefonomat, megrezzen.

"5 perc" - jött a tömör válasz. Egy bomba robbant fel bennem üzenetét látva, aztán gyorsan az órára pillantok.

2:44.

Mosolyogva pillantok vissza az üzenetre, lerakom a készüléket, inkább a filmnek szentelem a figyelmemet, hátha úgy gyorsan telik az idő. Az emberkék egymás kaszabolták, futkorásznak, menekülnek a gyilkos elől, aki végül rájuk talál. Amikor az egyik lány felsikít, megnézem a telefonomat.

2:48.

Felkelek az ágyamról, kimegyek a nappaliba. Idegesen forgatom a kezemben a készüléket, majd - amikor szerintem elég sok idő eltelt - az órára pillantok.

2:50.

Már itt kéne lennie. Újra megnézem az időt, hiába írta, hgoy 5 perc, ami valójában lehetetlen, mert jó tíz percnyire lakunk egymástól, és képtelenség ideérni öt perc alatt. Mégis mindezek ellenére már írnék Karmának, amikor megrezzen a telefonom.

"Engedj be" - Ahogy elolvastam az üzenetét, felpattanok a kanapéról, és az ajtóhoz sietek. A szívem nagy dobban, amikor meglátom az ajtóban Karmát egy szól melegítőben, és pólóban lihegve, de mindezek ellenére mosolyogva. Anélkül, hogy betessékelném, vagy mondanék neki valamit, megölelem. Szorosan fonom a karjaimat dereka köré, fúrom fejemet mellkasába, és beszívom férfias illatát.

- Ennyire hiányoztam? - incselkedik Karma, mire csak motyogok egy igen szerűséget. Felkap az ölébe, így már nyakát ölelem, miközben becsukja maga mögött az ajtót. Elneveti magát, édesen, amitől csak még inkább megölelem. - Jó, mert te is nekem.