- Miért tetted ezt?! Megbíztam benned! - üvöltöd rekedtes, sírós hangon. Arcodat a könnyeid mossák, szemeid vörösek, felduzzadtak, arckifejezésed haragot, csalódottságot sugal. Shigaraki rémülten és bosszankodva néz rád, nem érti a hirtelen kiborulásodat. Testét rázza a hideg, feléd nyúl, hogy érintésével lenyugtasson, viszont csupán ront vele. - Ne érj hozzám! Nem látod mit tettél velem! Minden miattad van! Megbíztam benned! - kiabálod hisztérikusan, amivel egyre jobban megfélemlíted.

Mégis mit tett, hogy így beszélsz vele?

Le se tagadhatná mennyire feldühíted a viselkedéseddel, azonban amint jobban végig néz rajtad, rájön. Hallja felzaklatott hangodat, ahogy őt hibáztatod, miközben először ruhád, aztán bőröd, végül húsod porrá válik.

Ő ölt meg, a képességével.

Lába alól kicsúszik a talaj, a sötétségbe zuhan, ahol szavaid visszhangoznak, a bűntudat és a megbánás magával rántja őt a mélybe, fojtogatja, nem engedi el. Elméjébe vésődött arcod és a szavaid, amivel szinte kitépted a helyéről a szívét.

Megbíztam benned.

Rázásra ébred fel Shigaraki, álmos, aggódó arcoddal találja szembe magát. Az izzadságtól homlokára tapadnak hajtincsei, bőréhez a ruhája. Ziháltan veszi a levegőt, eleven élnek benne a rémálmainak a képe, az arcod, a szavaid, a fájdalmad, amit ő okozott a két kezével.

Megölt.

- Mi a baj? - simítasz végig arcán finoman, ám érintésedre elhúzódik. Összeráncolt szemöldökkel nézel rá, szemedből kimegy az álmosság. - Megint rémálmod volt? - kérdezel rá, ahogy megfogod a kezét. Nem engeded meg neki, hogy elhúzódjon tőled, szádhoz emeled az ujjait, aztán egy gyengéd csókot lehelsz rá. - Velem történt valami? - puhatolózol tovább, viszont Shigaraki nem válaszol.

- Nem akarok beszélni róla - vágja rá durván, ahogy átfordul a másik oldalára, hogy a hátát mutassa neked. De nem hagyod ennyiben a dolgod, hozzá bújsz, továbbra is makacskodsz, miközben megfogod a kezét és ujjaidat az övéire kulcsolod.

- Nem tudom mi történheted - kezded, mielőtt egy csókot nyomsz hátulra a nyakára. - De tudod, hogy megbízok benned és szeretlek - suttogod, és érzed, hogy megfeszül karjaidban a teste. Ismét megpuszilod, majd karját cirógatva lehunyod a szemed. Egy kis idő után ellazul a teste, halk szipogást hallasz, és még esélyed sincs, hogy megszólalj, mert Shigarakati megfordul és szorosan karjaiba zár. Arcát nyakadba fúrja, érzed könnyeid, amitől szíved meghasad. Közel vonodhoz, megsimogatod a haját, cirógatod a hátát, miközben halk hangon ismételgeted: - Minden rendben van, itt vagyok, Shigaraki.