SzonjaRad kérésére, remélem tetszik:3

plusz egy kép még Leviről

Ayano69-chan nézd mit találtam

▲▼▲▼▲

A kémia nem könnyű, sem tanítani, sem tanulni. Az, hogy utálom pedig nem segít rajtam. És pontosan ezért fogadtak fel egy magántanárt a szüleim, hogy belém verje a rohadékot.

Annyi kedvem volt még a plusz órákhoz, hogy már fontam a kötelet, amivel felakasztottam volna. Azonban az első találkozás után a tanárommal, gyökeresen megváltoztatta a hozzá állásomat a dologhoz. Levi Ackerman, a férfi, aki elérte, hogy mindent megtegyek azért, hogy kiváló tanuló legyek kémiából.

   - Megértetted végre vagy még ötször el kell magyaráznom ezt a szaros egyenletet, kölyök? - kérdezi a tőle megszokott módon. Igen, az összeképet némiképp rontja a modora, de igen furcsa lenne, ha nem lenne minden második szava a szar.

   - Meg! - kiabálom idegesen, és leejtem a fejemet a padra, ami a füzetem hever. Közel két órája nyúz valami baromsággal, akármennyire is kedvelem, nekem is elegem lesz a kémiából. - Miért nem kapok valamit azért, ha valamit hibátlanul megoldok? - nyöszörgök. Minden dogámat ötösre írtam meg, mióta tanít, egyszer sem dicsért meg miatta vagy kaptam valami jutalmat. Bezzeg, ha hibázok, akkor meg üvölt velem, amiért hülye voltam.

  - Majd, ha tényleg hibátlan lesz az egyik dolgozatod, kölyök - morogja, ezzel pedig felelőtlenül is fogadást ajánl fel.

  - Rendben! - vágom rám miközben rácsapok az asztalra izgatottan, és eddig minden elhasznált erőm újra visszatér a testemben. Levi szórakozottan elmosolyodik, magában nyugtázza is, hogy milyen hülye vagyok és hogy nem fog sikerülni.

De nem tudja, hogy ez az egyetlen dolog, ami arra késztet, hogy összes szabadidőmben a kémia füzetemet bújom és egyenleteket oldjak meg. Sőt még álmomban is ez üldözött.

Egy heti kemény munka pedig meghozta a gyümölcsét. Ötvenből ötven pontot értem el, csillagos ötös lettem, egyedüli az osztályból. 

Idegesen toporzékolok a városi könyvtár előtt, ahova lebeszéltük a találkát. Arcomról nem vakarható le a vigyor, szívem a torkomba dobog, kicsattanok a boldogságtól. Végre, az a rengeteg meló megfizetődik és a jutalmamat kihasználva megcsókolhatom azt a férfit, akit annyira kedvelek.

De az meg sem fordult a fejemben, hogy ennek a férfinak lehet barátnője vagy felesége. Szinte érzem, hogy egy képzeletbeli kéz pofán vág, ahogy meglátom Levit egy vörös lány társaságában. A lány vele lehet egyidős, talán pár évvel fiatalabb, vihorászva öleli Levi karját, aki mosolyogva hallgatja a meséjét. Sose láttam így mosolyogni Levit. Sohasem.

Elkapom a tekintetemet, érzem, hogy forró könnycseppjeim lefolynak az arcomon. Keserűség elönti a mellkasomat, miközben szívem darabokra törik. Lábaim önmaguktól indulnak el a hazafelé vezető úton. Egy komplett idiótának érzem magam, amiért tényleg azt hittem, megkaphatom magamnak őt. Még az a szerencse, hogy nem csókoltam meg, ki tudja mekkora galibát okoztam volna nekik.

  - Hé, kölyök! Hova mész? - hallom meg Levi hangját, amitől annyira meglepődök, hogy hátra nézek. Pár lépésre van tőlem, zsebre vágott kézzel figyel, arcáról a szórakozott mosoly lehervad. - Miért sírsz, kölyök?

  - Csak a szemembe ment valami - füllentem csípőből, ami nevetségesnek hangzik, mégsem kérdezősködik róla tovább Levi. Egyszerre örülök és sírok miatta.

  - Miért mentél el? - kérdezi rá másra, és nem tudom melyik a rosszabb. Tekintetem találkozik acélkék szemeivel, eddigi összes hazugság, amivel menteni szerettem volna magamat, egy momentum alatt kitörlődik a fejemből. Egyedül csak annyira marad erőm, hogy szépítsek az igazságon.

  - Láttalak egy lánnyal, akivel nagyon jól elvoltál, így úgy döntöttem, hogy jobb, ha haza megyek. Szóval nem kell velem töltened az idődet - magyarázom. Büszke vagyok magamra, amiért nem sírtam el magam újra.

  - A húgommal voltam - válaszolja, nekem pedig kihagy egy ütemet a szívem, ahogy egy hatalmas kő esik le róla. De aztán elönt a düh.

  - Te most szórakozol velem?! Azt hittem, hogy a barátnőd vagy a feleséged volt! Ezért sírtam?!

  - Több, mint egy hónapa nem kellene tanítanom téged. Szerinted mégis miért vagyok még mindig a melletted?

  - Honnan tudjam mi jár a fejedben?! - kiáltok rá hisztérikusan, de hamar elhallgatok, amikor tudatosul bennem mit is mondott. - Várj, mi?

  - Mutasd a dolgozatodat - utasít, és a döbbenettől zokszó nélkül odanyújtom neki a lapokat. Csendben, komoly arccal nézi át a faladatokat és a megoldásokat, aztán rám pillant. Elmosolyodik, de nem gúnyosan, szórakozottan vagy lenézően, hanem olyan szeretettel és büszkeséggel, amitől melegség önti el a szívemet. - Ügyes voltál. Kéred a jutalmadat?

  - N-Nem lehetne, hogy én kérek valamit és azt neked teljesíteni kell? - nézek rá könyörgő szemekkel, de egyáltalán nem hatom meg vele.

  - Nem - feleli röviden, mire megforgatom a szememet. - Kéred vagy sem?

  - Kérem! - kiabálom idegesen, viszont egy pillanat múlva elhallgatok. Levi ajkait enyéimre tapasztja, gondolkozás nélkül visszacsókolok. Olyan régóta álmodozok arról milyen lehet a csókja, egyetlen percet sem fecsérlek el bambulással. Átölelem a nyakát, miközben karjait derekam köré fonja így az októberi hidegben hamar felmelegítjük egymást. - Hé... - motyogom két csók között, ahogy eszembe jut valami.

  - Mit akarsz, kölyök? - morogja idegesen tovább csókolva. Esze ágába sincsen megszakítani a csókot, aminek kifejezetten örülök, mivel egyáltalán nem tudok betelni vele.

  - Nagyon jól működik közöttünk a kémia.