Mindig piszkálsz és flörtölsz velem. Néha rohadtul idegesítő tudsz lenni, viszont sose tudnám megunni gyengéd hangodat, édes mosolyodat. Le se tagadhatnám, hogy teljesen beléd estem. Csak tudatában sem vagy ezzel. Nem, hiszen túl hülye vagy ehhez, plusz nem mutatom ki.

Így észre se veszed hogy éred el, hogy pillangok csapkodjanak a gyomromba, mikor meglátlak. Hogyan pirulok el egy tizedmásodpercre, mikor egy kósza hajtincset kisöpresz szememből. Hogyan akad el a lélegzetem, mikor hecc kedvéért olyan közel hajolsz hozzám, hogy érzem meleg leheletedet arcomon. Hogyan ver hevesebben szívem, mikor szórakozottan átkarolod a vállamat, és magadhoz húzol. Vagy miképp ölsz meg, mikor szorosan ölelsz magadhoz, és illatod csiklandozza orromat. Egy momentumra olyanná valok, mint a körülötted legyeskedő lányok.

Miattuk van mindez, és persze miattad. Talán, ha nem lennél annyira népszerű a csajok körében, megengedném, hogy lásd a zavaromat, és megmondanám, hogy szeretlek. Nap, mint nap szenvedek ettől az érzéstől, mint egy bolond. Kegyetlen, néha azt kívánom, hogy bárcsak ne ismernélek, viszont akkor visszasírnám az együtt töltött perceket. Nem cserélném el őket, mint a mostanit.

Egy előadáson ülünk, csupán fogalmunk sincs miről is szól. Te azért, mert a barátaiddal csevegsz, közben pedig lökdösöd, bökdösöd a lábamat és a karomat. Én pedig próbállak leállítani, de aligha megy. Részben azért, mert túlságosan is makacs, részben azért, mert túlságosan is fáradt vagyok. Ezért félre téve minden fajta megjátszott álcámat, válladra hajtom fejemet, és lehunyom a szememet. Nevetésed elhal, halkan szólongatsz, mire csupán hümmögök. Kérdezed mit csinálok, mire egy "Fáradt vagyok" motyogással válaszolok. Reménykedek benne, hogy megelégszel válaszommal, és hagysz aludni. Feleletemet hallva felkuncogsz, megfogod kezemet, amitől a pillangóim felébrednek. A barátaid ismét beszélni kezdenek hozzád, azonban lecsitítod őket.

- Most miért?

- Zavarod - mondod, ahogy megsimogatod a hajamat. Legbelül elolvadok kedvességedtől és aranyosságodtól, eléred, hogy újra és újra beléd szeressek. Ugyan akkor a szívem összetörik, hiszen finom gesztusokat teszel bárki felé, akit a barátodnak tekintesz vagy család tagodnak. Bele se merek gondolni mit meg nem fogsz tenni a barátnődnek, aki az ujja köré csavar téged. Egy dologban vagyok csupán biztos, és azaz, hogy ő lesz a legszerencsésebb lány a világon. Nevetnem kell szánalmamban, hiszen még egyáltalán nem találkoztam vele, de már féltékeny vagyok rá, és a helyében szeretnék kerülni. Szememet égetik a könnyek, viszont lenyelem őket, elnyomom őket, hogy később engedjem szabadjára. Most ki szeretném élvezni a pillanatot, amiben csak te és én számítunk.

- Tudod, néha igazán kegyetlen tudsz lenni - szólalsz meg hirtelen, amitől gyomrom egy golf labda nyagságára zsugorodik. Nem mozdulok meg, továbbra is színlelem, hogy alszok, még akkor is ha mindketten tudjuk, hogy ébren vagyok. - Mint most is. Édesen alszol itt mellettem, és fogalmat sincs hogyan ölsz meg legbelül - suttogod, hogy csak én halljam, és aprót puszit nyomsz fejemre, mielőtt rádöntenéd sajátodat.

Ezzel érted el azt, hogy nap végén bevalljam érzéseimet.