A fiúk nem szeretnek, mert túlságosan is bunkó vagyok. Ettől függetlenül mind meg akar fektetni. Hát igen, jó csaj vagyok, kár, hogy egy jó pasi sincs a közelembe. Bár ha jó az ágyban.... Ja, hopsz.

Viszont nagyobb problémám most az, hogy éppen költözök valami birtokra, mivel apám úgy gondolja ideje lenne, hogyha megismerkednék a mostoha anyámmal, és mostoha testvéreimmel. A probléma az, hogy hat vad idegen srácot kell elviselnem, akik sápadtak, mint a fal, és mind pszichopatának tűnnek. De azt meg kell hagynom, hogy kurva jól néznek ki.

- Kész a vacsora - zökkent ki gondolat menetemből az egyik srác, talán, Shuu, talán. Lemászok az ágyamról, amin egész nap heverésztem. Zsebre vágom telefonomat, miközben a mostoha bátyám után megyek. Zenét hallgat, és nem szól semmit sem egész úton, amíg be nem érünk az ebédlőbe.

Leülök az egyik székre, a lehető legtávolabb a legbetegebbnek tűnő tagtól, a szemüvegestől, Reeijitől. Ám a jobb oldalamon a másik pszicho ül, Kaito, a macis kisgyerek. Mondhatom rohadt jó.

Viszont már mindenki helyet foglalt, így nem tudok máshova ülni. Persze, van olyan is, akinek nem tetszik, ahol ülök. Ez pedig Laito, a szex félistene, aki alatt nyugodtan feküdnék, vagyis...

- Kicsi lány, rossz helyen ülsz - mondja incselkedő hangján, ahogy megemeli a kalapját.

- Oh, én szívesen átadom a helyemet.

Ha ülhetek helyette a te öledben.

- Csak ne gondolj rosszra - kuncogja, mire arcomat elönti a pír.

Ugye most viccelsz?

- Hagyjátok már abba. Egyetek inkább - korhol meg minket Reeiji, mire Laito kuncogva le ül az üres helyre, ami közvetlenül velem szembe van, így egész vacsora alatt szemezhet velem. Én persze próbálok csak a tányéromra koncentrálni, ami nálam igen furcsa, mivel nem igen szoktam így zavarba jönni. Persze a fél istennek ez sikerül.

Ezért vacsora után ahelyett, hogy visszamennék a szobámba, inkább kimegyek, és sétálok egyet. És egy rózsa kertben kötök ki. A virágok illata megbódít, a hold fényében mesésen festenek a vörös szirmok. Megbabonáznak, nem tudom megfékezni magam, miközben az egyik szál felé nyúlok, és abban a pillanatban egy tüske megszúrja az ujjamat. Felszisszenek a fájdalomtól, és rögtön elkapom az ujjamat.

- Óvatosabbnak kéne lenne, kicsi lány. A rózsák könnyen megszúrhatnak - mondja Laito, amint a semmiből megjelenik, amitől sikeresen meg is botlok a lábamba, ahogy ijedtembe elhátrálok. De még mielőtt beborulhatnék a rózsák közé, Laito derekamnál fogva elkap, és magához húz tökéletesen egymásnak préselve a testünket. Oly' annyira, hogy arcunk is csak pár centire van egymástól, leheletét érzem bőrömön. Laito arcán csábos mosollyal figyel, és érzem, hogy a hormonok felpezsdülnek testemben.

Igen, a szex félistene ezt váltja ki belőlem.

- Miért jársz ilyen későn kint? - tekeri meg bájosan haj tincsemet, és szinte hajszálon múlott, hogy ne kapjam le.

Mégis mi a francról képzelődők?

- Nocsak, elvitte a cica a nyelvedet - húzza fél mosolyra a száját, amire automatikusan azt mondom, ami agyamon átvág.

- Elvihetnéd inkább te. - Hopsz.

- Oh - húzza sejtelmes mosolyra ajkait, ahogy megigazítja kalapját. - Szeretnéd? - nyúl állam alá, miközben rejtelmes tekintetét sajátomba fúrja. Vérem felforrósodik érintésétől, sőt a közelsége is megőrjít.

Igen.

- Túl egyszerű - kuncogja, mire csak mérgesen összehúzom szemöldökömet, és felfújom arcomat.

- Akkor engedj el - mondom neki, ahogy próbálok kiszabadulni szorításából. Persze, hogy nem engedi, ő ahhoz túl helyes.

- Nem.

- De.

- Nem szeretném, hogy beess a rózsák közé.

- Pedig jól mutatnának mellettem - vágok vissza, amire csak felkuncog. És lassan elenged, persze úgy, hogy ne zuhanjak vissza a tövisek közé. - Mit szólnál egy esti sétához? - kérdezi továbbra is csábos hangján, mire gyomrom összeugrik.

Még többet veled egyedül? Nem egyértelmű a válasz?

- Nem tudom, túl sötét van ide kint...

- Vigyázok rád - hajol hirtelen közel hozzám, és elsöpri a hajamat a vállamról, majd karját derekamra teszi. Közelebb húz magához, érzem a finom, férfia illatát, és meleg leheletét nyakamon. - Erre gyere - irányít a rózsa kert felé, aminek a közepén egy hatalmas szökőkút áll. A víz halk csobogása kellemes hangulatot ad, miközben az egyik padon helyet foglalunk. A Hold ezüstös fénye megvilágítja a virágok ezreit mesés hangulatot festve így. Az esti szelő, ami végig fut a kerten kiráz, és akaratlanul is libabőrös leszek. - Talán fázol, kicsi lány? - cirógatja meg nyakamat arcán még mindig a vonzó mosoly feszül.

Nem, csak a vicc kedvéért rázott ki a hideg...

- Ne légy goromba, kicsi lány - kuncogja, mire ereimbe még jobban megfagya vér.

Szórakozol, ugye?

- Igen, kicsi lány - hajol közel hozzám, mire eltávolodok tőle, viszont úgy távolodok tőle, ahogy ő közeledik, de végül a padon kötök ki elterülve.

- Lemásznál rólam? - kérdezem megjátssza a mérges lány szerepét. Persze közbe eszem ágába sincs elmenekülni előle, de azért dolgozzon meg azért, hogy alatta legyek.

- Eddig azt akartad, hogy rád másszak, kicsi lány.

- Megváltozott a véleményem. Szállj le rólam.

- Lökj le - élcelődik tovább, mire minden további nélkül lelököm magamról. Nagy puffanással érkezik meg a földre, és vele együtt én is, ugyanis magával rántott, így már én fekszek rajta elég intim helyen elhelyezkedve. - Tetszik ez a pozíció.

- Cöh - morgom továbbra is játszva a megjátszott lány szerepét, miközben próbálok lemászni róla. Hiába. Azt hittétek, hogy csak úgy elenged? Nem, dehogy, ő Laito, a szexi félisten. Már nem mintha nem örülnék neki, csak hát, küzdjön egy kicsit.

- Hova, hova, ilyen sietősen? - húz közel magához. Hajamat elsöpri vállamról, és arcomból, míg másik kezével finoman tarkómra simít, hogy tudjon irányítani. Erősen tartja fejemet, alig pár centire van arcunk egymásétól, tekintetét sajátomba fúrja, érzem, hogy úgy olvas belőlem, akár egy nyitót könyvből. - Még fiatal az éjszaka... - cirógatja meg arcomat, majd hirtelen máris maga alá von. - És én még éhes vagyok - kikerekedett szemekkel nézek fel rá, nem számítottam, sőt arra sem, hogy a nyakamhoz hajol, hogy megcsókoljon ott.

Finom, puha párnái gyengéden nyomódnak bőrömhöz. Testemet végig járja a bizsergés, halk nyögés szakad ki belőlem. Hallom, hogy felkuncog reakciómon, meg akarom ütni, viszont teljesen lebénultam, és ahogy újra megérzem ajkait bőrömön, lehetetlenné teszi, hogy az ellenkezésnek akár egy apró jelét is mutassam. Aztán nyelvével vékony nyál csíkot húz nyakamon, majd olyan történik, amire egyáltalán nem álmodtam soha.

Szemfogait nyakamba mélyeszti. A fájdalom testembe nyilall, szemem kikerekedik, Laito vállába markolok, próbálom ellökni magam, de amint ellenkezek a kín felerősödik. Felnyögök, viszont mindezek ellenére tovább küzdök, mire Laito még jobban rám nehezedik lefogja egyik kezemet, amivel eddig ütögettem, míg másikkal nyakamat fogja meg, hogy fejemet ne mozgassam össze-vissza.

- Á-Á-Állj... E-E-Elég l-lesz... - nyögöm, és már könnyem is kicsurdol. Ám hiába kérlelem, mintha süket füleket találtak volna szavaim. Fogai mélyebbre hatolnak nyakamba, testem még jobban megfeszül, viszont képtelen vagyok küzdeni, és ha még ki is szabadulnék, nem tudnék elmenekülnék, utol érne, és újra a véremet venné.

De ez a helyzet, amibe csöppentem lehetetlen. Nem ihatja egy vámpír a véremet, hiszen nem is léteznek. Erre tessék. Itt van egy, amint iszik belőlem. Mint valami elbaszott horror film. De ha ő vámpír, akkor a testvérei azok? Egyáltalán, hogy lehetséges ez? És ezután mi fog történni? Kiszívja az összes véremet?

És megint nem az történik, amire számítok.

Laito megragadja államat, majd ajkait sajátomra tapasztja. Nyelvével azonnal utat tör magának, olyan erőszakosan köröz számba, hogy ismét egy nyögést szakad ki belőlem. Vas ízét lehet érezni a csókba, miközben testét még inkább nekem préseli. Bőröm ég, a forróság hirtelen önt el, és az éjjeli hideg, amitől nem rég még fáztam, egyszerűen nem tűnik már olyan hívősnek.

A következő pillanatban újra nyakamnál van, de nem harap meg, helyette végig csókolja. Lejjebb halad, le kulcscsontomig, onnan pedig le melltartómig, ahol fogait mellembe mélyeszti. Felnyögök, egyszerre okoz fájdalmat, és gyönyört. Kinyitom szemeimet, a hold még fényesebben ragyog, mint ezelőtt, a csillagok még többen lettek, a kilátás egyszerűen meseszép.

- Itt még nem végeztünk, kicsi lány - suttogja fülembe, amitől a hideg végig fut gerincem mentén. Ajkamba harapok, egyszerre akarom Laitot, és egyszerre akarom ellökni magamtól. Laito csak kuncog tehetetlenségemen, ahogy ismét nyakamra hajol, miközben keze lejjebb vándorol testemen...

× × ×

- Ne légy hangos, kicsi lány. A többiek meg fognak hallani téged - teszi mutató ujját szája elé Laito, miközben egy jég darabbal köröz köldököm körül, majd szépen lejjebb halad, egészen bugyimig, és nőiességemen elmasszírozza. Felnyögök, kezeimmel a vékony textilbe markolok, amivel az ágyhoz vagyok kötve. Laito a szokásos öltözékében ül ágyam szélén, azóta az este óta, minden éjjel iszik a véremből, és játszik velem. És én hagyom neki.

Több, mint két hónapja, semmi másból nem állnak a napjaim, mint hogy vacsora után Laitoval bezárkózok a szobámba, és azt teszem, amit mond. Ugyanúgy, ahogy most is.

Újabb jég kockát vesz kezébe, amivel mellbimbóm körül köröz. Ajkamba harapok a gyengéd érintésétől, legszívesebben felnyögnék, de nem tehetem...

A következő jég kockával a másik mellemet kényezteti a lassú kör-körös mozdulatokkal. Összeszorítom szemeimet, a textilbe kapok, testem megremeg, miközben visszafogom magamat, nehogy hangosan felnyögjek.

- Jó kis lány - kuncogja Laito, ahogy a következő jég kockával már fehérneműm alá simít, és nőiességemmel kezd el játszadozni. Nyakamhoz hajol, amit finom csókokkal hint be. Felhúzom lábaimat, térdeimet pedig összeszorítom, amint megérzem Laito ujját bejáratomnál. A következő pillanatban pedig már két ujja bennem mozog. Míg fogaival nyakamba harap, és inni kezd a véremből.

Felnyögök, nem bírom tovább visszatartani magamat. Lihegek, miközben csípőmmel harmóniában mozgok Laito ujjaival. Ám egy idő után abba hagyja a mozgást, így saját magamnak kell elérnem azt, hogy igazán jól érezzem magam. És Laito is ezt akarja.

De amint bele kezdek a mozgásba, kiveszi kezét bugyimból, és helyette mellemet masszírozza. Testével rám nehezedik, lábával sajátjaim közé térdel, és nőiességemhez nyomja.

Felnyögök az élvezettől, és karjaimmal Laito felé nyúlok, hogy magamhoz húzzam, de a textil megakadályoz. És ennek köszönhetően még jobban meg akarom érinteni. Hajába akarok túrni, végig akarok simítani bőrén, magamba akarom érezni.

- Ah... - nyögök fel újra. - L-L-Laitoh... - nyögöm most már nevét a kielégtelenség, amit nem értem el egyre kapzsibbá, és egyre türelmetlenebbé tesz. - Cs-Csókolj mehg... - nyögöm, és minden szó, amit kiejtek rendes erőfeszítésbe kerül.

És nem az történik, amire számítok. Laito ajkaimra tapad, nyelve utat tör magának, táncba hív. Szájába nyögök, miközben tenyerével hajamba túr.

Hogy mire számítottam? Arra, hogy könyörgésre fog, és csak akkor csókol meg, hogyha kérlelem, minimum fél óráig. De nem, most nem ez történik, és ezért felbátorodok, és még többet kérek.

- L-Laitoh... - nyögöm két csók között, amikor elszakad tőlem, hogy levegőt vegyen. - Laitoh... Akarlak... Mindennél... jobban... - nyögöm meg-megszakítva a csókot. Laito fülemhez hajol, hogy tiszzán hallhassam kuncogását. Gyengéden harap fülcimpámba, majd megszívja azt, miközben kezével nőiességemre simít. Masszírozni kezdi csiklómat, mire lábaim megremegnek, de ellenkezni kezdek.

- Mi a baj, kicsi lány? - néz rám szórakozottan Laito.

- Téged akarlak... Nem az ujjaidt... - nézek rá szemeiben, és most az egyszer látok meg bennük tiszta megdöbbenést. De alig ha egy pillanat erelyéig csodálhattam meg, mivel ezt követően rögtön a huncutság csillan meg tekintetében, és rögtön lábaim közé térdepel.

- Mondd mennyire szeretnél, kicsi lány - csúsztatja kezeit meztelen térdeimre, miközben ágyékát hozzám nyomja. Felsóhajtok a régóta várt érzéstől, hogy végre legalább ennyit érezhetek tényleg belőle. Mert azóta az este óta azon kívül, hogy iszik a véremből, és ujjaival a fellegekbe repít semmi sem történt köztünk.

Nem vált valóra a vágyam, igen, de talán most.

Így kapva kapok a lehetőségen, dereka köré kulcsolom lábaimat, hogy legalább így érjek hozzá. És hát, hogy egy kicsit felizgathassam. Ám a legnagyobb meglepetésemre tagja már így is kemény.

- Meglepődtél, kicsi lány? - kérdezi csábos hangon Laito, mire félve hol nadrágjára, hol rá pillantok. Ajkamba harapok, miközben egészen lágyan nőiességemet férfiasságához dörzsölöm. - Lassan a testtel, kicsi lány - fogja le csípőmet, és amint hozzám ér bőröm felforrósodik. - Előbb mondd el nekem, hogy mit szeretnél tőlem - fúrja tekintetét sajátomba végig nyalva ajkain.

- Téged... Magamba...

- Szeretnéd, hogy keményen megbasszalak? Úgyhogy csak a nevemet tud sikítani? Úgyhogy könyörögj a végén nekem, hogy elélvez? Úgyhogy soha többé nem fogsz már pasira ránézni? És hogy után csak hozzám fogsz jönni, hogy megdugjalak?

- Igen... Ezt szeretném... - válaszolom, és érzem, hogy ezzel együtt férfiassága még keményebb lesz. Elértem a célomat.

- Nyisd a szádat, kicsi lány - utasít, mire úgy teszek, ahogy kért. És a következő pillanatban már tagja számban mozog. Hajamba markol, erősen tartja fejemet, saját tempót diktál, amit kénytelen vagyok tartani.

Viszont két perc után kiveszi férfiasságát, mire lihegve nézek fel rá. Végig nyalok ajkaimon, amin érezni lehet testnedvét. Visszatérdepel lábaim közé, letépi rólam fehérneműmet, és rögtön el is száműzi a szoba sarkába. Leveszi magára öltönyét, majd az ingjét is elhajítja, így tökéletrs rálátást nyelek gyönyörű felső testére. Ajkamba harapok, miközben végig szemlélem, és emlékezetembe vésem minden porcikáját. Lábammal körbe kulcsolom derekát, közelebb húzom magamhoz, így megérzemlüktető férfiasságát nőiességemnél.

- Mit szeretnél, kicsi lány? Berakjam? Akarod, hogy benned legyek? És hogy utána a nevemet sikítsad? - húzza perverz mosolyra száját, miközben tagját bejáratomhoz igazítja.

- Igen... Szeretném... - válaszolom hiszem tudom jól, hogy ezt akarja hallani tőlem.

- Jó kis lány - kuncogja, és a következő pillanatban már belém löki magát. A fájdalomtól felsikítok, viszont nem várja meg, hogy megszokjam méretét, és lassan mozogni kezd. Ajkamba harapok, olyan erősen, hogy vérem kiserken rajtuk. Aztán a kínt fokozatosan felváltja az élvezet, és már csak nyögni tudok, ahogy Laito fölöttem támaszkodik, és lassú tempóban, de erősen löki belém magát.

- Laitoh! - kiáltom nevét, amint felgyorsítja tempóját, és olyan őrületes iramot diktál, hogyha pár centivel feljebb lennék, akkor biztos, hogy a fejemet az ágytáblájába verném bele. Majd hirtelen lelassul, és olyan csiga tempóban mozog bennem, hogy az inkább kínszenvedés, mintsem öröm. De persze én még ezt is élvezem, hiszen végre alatta lehetek. Aztán pár perc múlva megint őrült tempóra vált, aztán megint lelassítja mozgását. És ezt elég sokszor eljátsza, miközben arcán ördögi mosoly játszadozik. Kedvére van, hogy alatta vonaglok.

Végül pedig úgy dönt, hogy teljes test súlyával rám nehezedik, ismét lassú tempót vesz fel, miközben szemfogait nyakamba mélyeszti. Felnyögök a kíntól, és a gyönyörtől. Felsikítok, amint eltalálja g-pontomat, és ettől kezdve folyamatosan odadöf, ahogy fogait még mélyebbre mélyeszti nyakamba. Érzem, hogy egyre közelebb kerülök a csúcs felé, amit megszaporodott nyögéseim, és súlyaim szépen alá is támasztanak.

Arra számítok, hogy Laito ezt észre véve, rögtön megáll, hogy így húzza agyamat, viszont nem, nem ez történik. Továbbra is tartja lomha tempóját, egyedül, ami most érdekli az az, hogy minnél több vért szívjon ki belőlem. Nem, mintha per pillanat érdekne ez a dolog.

- L-L-L-Laitoh... - nyögöm nevét, ahogy lábaim, és karjaim megremegnek, és a gyönyör végig söpör a testemen. Laito tovább mozog bennem, amitől csak még jobban azt éri el, hogy elvegye az eszemet. Elhajol nyakamtól, fejem mellett támaszkodik meg, lenyalja a vörös nedűt szájáról, majd ajkaimra tamad. Vas íze keveredik csókunkban, miközben ugyan már elértem a csúcsot, mégis tovább nyögök szájába. Egyik karjával átöleli derekamat, míg másik kezével nyakamra simít. Végül pedig csak azt érzem meg, amint kiveszi férfiasságát, és hasamat beteríti testnedve. Elszakad tőlem, mire lihegve nézek rá. Szemeiben ott csillog a huncot fény, viszont az elégedetség is.

- Jó kis lány, de legközelebb nem leszek ennyire gyengéd, ugye tudod?

- VÉGE -

Hát mit is mondjak....:D Ezt a ficit is barátnőmnek írtam, aki nos, hát, igen, szereti ezt a karaktert, Laito-samát, én meg pedig szépen megírtam neki, amit kért:D Szóval Dia, ha nem tetszik, komolyan elbeszélgetünk, mivel a végét másodjára kellett újra írnom ugye bár:D Remélem élvezhető volt, nem tudom mit mondjak, ez még nekem is sok volt, főleg, hogy kémián az egyik bizonyos résznél odaadtam barátnőmnek a telefont, ő pedig félig fangörcsölve, félig röhögve mondta, hogy ez piszkosul jó....:D

Köszönöm, hogy elolvastad, csekkold le a többi írásomat is, hogyha tetszett:D :3 ♥