Hangos dörrenések, vakító fények, és dübörgő zene. Anzaijal a fűben feküdve bámuljuk a sötét eget, amit a színes tűzijáték megvilágít. Barátom szorosan ölel magához, tekintetét rabul ejtették a fények játéka, engem pedig ő maga. Rápillantok, csupán azt szerettem volna tudni, élvezi-e, viszont ahogy megpillantom nyugodt, boldog arcát, és akaratlanul is mosolyra húzom számat. Onnantól kezdve nem érdekel a tűzijáték.

  - Rossz fele nézel - szólal meg Anzai, mire pír kúszik arcomba. - Nem tetszik? - kérdez, miközben rám pillant.

  - Nem... Csak... - hebegem, aztán végig gondolom mit is szeretnék mondani. Veszek egy mély levegőt, csak utána válaszolok: - Találtam érdekesebbet is.

  - Mi? Micsodát? - kérdez vissza értetlenkedve, én pedig ott, akkor esek pofára. Egész fejem rákvörös lesz, fejemet Anzai mellkasába fúrom.

  - Egyszer akarok flörtölni, akkor sem megy - motyogom leginkább magamnak, mint sem neki. Aztán észre veszem, hogy rázkódik a válla, nem később pedig kitör belőle a nevetés. - Te most szórakozol velem?

  - Aha - neveti, mégsem tudok rá haragudni, viszont még így is azt akarom, hogy abba hagyja a nevetést. Szóval közelebb hajolok hozzá, és egy puszit nyomok arcára. - Ez mi volt? - kérdezi zavartan, ahogy megfogja arcát, ahol megpusziltam.

  - Puszinak hívják. A párok szokták egymásnak adni - felelem neki szórakozottan. - Kérsz még? - kérdezem, aminek meg se várom a válaszát, mivel rögtön adok még egy puszit arcára. Aztán még egyet, és még egyet, és még egyet, és még egyet. Végül ajkaira is adok egyet, ami egy hosszú csókká válik.

  - Miattad nem láttam a tűzijátékot - motyogja, miután elváltunk egymástól.

  - Hah! - fújom fel durcásan arcomat, és már mászok le róla. Persze, tudom jól, hogy viccelődik, de azért fáradjon egy kicsit ő is.

  - Ne menekülj - ragadja meg karomat, ahogy maga alá ránt, és fölém magasodik. - Most én jövök - mondja, de án csak tovább játszom a sértettet.

  - Nem látom a csillagokat.

  - Kárpótollak - suttogja ezeket a szavakat már az ajkam, mielőtt összetapasztaná párnáinkat. Finom, és szenvedélyes csókba invitál, aminek képtelenség ellen állni. Átkarolom nyakát, hajába túrok, miközben ő derekamon simít végig. Aztán pedig combomra csúsztatva kezét felhúzza lábamat. Testét sajátomnak préseli, amitől egy halk sóhaj hagyja el ajkamat.

Anzai elszakad tőlem, arcán mosoly, tetszett neki a reakcióm, így a következő pillanatban megint megmozdítja csípőjét. Alsó ajkamba harapok, azért sem fogom kiereszteni a hangomat. Nyakamba csókol, sok apró puszival hinti be nyakamat, aminek egy hamar megadom magam.

  - Ne csináld...

  - Nem azt akartad mondani, hogy „csináld még"? - kérdez vissza pimaszul, mire csak elfordítom fejemet. Újabb puszit nyom nyakamra, aztán arcomra, végül számra. Elmélyíti a csókot, amitől még inkább felforrósodik a testem. Bele nyögök akaratlanul is a csókba, és érzem, hogy Anzai megint csak bele mosolyodik a csókba. - Mondtam, hogy kárpótollak - mondja.

  - Fogd be, és folytasd...

  - Ahogy szeretnéd.