Sikerült vele is írnom egy OSt, elkészült végre valahára, igaz sza... akarom mondani nem a legjobb lett, de remélem tetszeni fog. Jó olvasást!~♥ Zene fent☝

▲▼▲▼▲

- Kuro! - kiabálom be a lakásomba, miután beestem az ajtón. A mai estét a barátaimmal töltöttem egy szórakozó helyen, persze csak azután, hogy legjobb barátnőm rávett, hogy menjek el velük. Végül pedig túlságosan is jól éreztem magam, és kissé részegen tértem haza. Kuro, akit macskaként fogadtam örökbe, és akiről később kiderült, hogy egy vámpír, most a nappaliból bámul rám, hogy mégis mit szerencsétlenkedek.

- Mi az? - morogja, miközben tovább nyomkodja a videó játékát, és chipset majszol.

Nem válaszolok semmit sem, leharcolom magamról a cipőmet, és dzsekimet, aztán becsoszogok Kurohoz. Nem pillant rám, egyedül a képernyőt bámuljak, és egyedül csak akkor néz rám, amikor ölébe mászok.

- Mégis mi a francot csinálsz? - morogja kissé bosszúsan.

- Ölelésre van szükségem - motyogom, ahogy átkarolom nyakát.

- Mást nem találtál helyettem?

- Viseld el most az egyszer. Részeg vagyok - fúrom fejemet nyakába. Lehunyom a szememet, beszívom illatát, egészen eddig észre se vettem, hogy milyen kellemes illata is van. - Nem indítanál valami zenét?

- Nem - jön tömör, nem törődöm válasza.

- Ne légy gonosz - nyafogom, ahogy felemelem a fejemet, és kábán ránézek. Kuro tekintetét leköti a játék, eszébe sincs, hogy egyszer tegyen nekem egy szívességet. - Lusta... - dünnyögöm, ahogy elengedem, és kimászok öléből.

- Most hová mész? - kérdezi meglepődve, ahogy rám pillanat. Felállok, meg kell torpanom elsőnek nehogy neki romboljak az asztalnak. A szoba kissé forog velem, viszont mérges vagyok Kurora, és nem akarok a közelébe lenni.

- Aludni - válaszolok nehézkesen, majd elindulok a hálószobám felé.

- Nem úgy volt, hogy ölelésre van szökséged? - kérdezi, és mintha kis vágyat éreznék az iránt, hogy visszamenjek hozzá, és tovább ölelgessem. De valószínűbb, hogy az elfogyasztott alkohol hiteti el velem.

- De - állok meg a szobám ajtaja előtte, ahogy megkapaszkodok az ajtó félfába nehogy elessek. - De álmos vagyok.

- Nem itt akartál aludni? - faggat tovább.

- De - válaszolom, mert képtelen vagyok hazudni. Ebben az állapotban legalábbis. És anélkül, hogy megvárnám, hogy Kuro valamit mondjon az ágyamhot csoszoogok, és rögtön rádőlök. Hálát adok az égnek, hogy végre eljutottam ide, és végre feküdhetek a pihe-puha ágyikóban. Fejemet a párnába fúrom, magamra húzom a takarót, és hagyom, hogy elnyomjon az álom.

Vagyis próbálok így tenni, ha nem venném észre azt, hogy valaki bemászik a takaróm alá.

- Kuro.... Te mégis mi a francot művelsz? - motyogom, miközben lefekszik mellém, és egyik karjável magához ölel. 

- Aludni akarok.

- Előbb játszottál még.

- Aludhatnánk? - kérdez vissza kissé ingerülten, és akaratlanul is kuncognom kell. Az előbbi haragom elszáll, közelebb bújok hozzá, és figyelmen kívül hagyom halk szitkozódásait.

- Köszönöm, Kuro - szólalok meg még utoljára, mielőtt elaludnék. Tudom jól, hogy Kuro észre vette, hogy megbántott, és ezzel akarta  jóvá tennie kis bunkóságát.

Hát sikerült neki.