Eren + 35. Vedd le! @Gruviagrayxjuvia -nak:3 Remélem tetszeni fog, mindenkinek jó olvasást! 🤗❤

▲▼▲▼▲

- Vedd már le azt a szart! - kiabál Eren dühösen a konyhában, mielőtt lekapná a felforralt vizet a tűzhelyről, ami így leborul, és az összes víz leborul a kőre. Felsikítok, ahogy hátra ugrok, majd mérgesen barátomra nézek.

- Mégis mi a francot művelsz, te idióta?! Megkergültél?! Rám is ömölhetett volna! - förmedek rá, ahogy a konyhabútorhoz húzódok, nehogy megégjen a talpam a forró víztől. Bár Eren ezzel aligha foglalkozik, vagy azzal, amit mondtam, teljesen idegbeteg módjára hajítja be a kannát a mosogatóba.

- Éppen megmentettelek attól, hogy leégesd magad! Igazán megköszönhetnéd, nem gondolod?! Vagy szándékodban állt a kórházba kikötni?! - esik nekem, mire megszeppenve nézek rá. Mielőtt megjelent volna, teát szerettem volna csinálni, csak hát jött, és valamiért leborított a kannát a tűzhelyről. Viszont nem ez az első hasonló alkalom, amikor legelőször figyeltem fel arra, hogy valami nem oké, az volt, amikor a kést kapta ki a kezemből, amikor zöldséget aprítottam fel. A második, amikor addig nem engedett ki a lakásból, amíg nem veszek fel egy hosszú nadrágot harminc fok melegben. Akkor már volt egy kisebb veszekedésünk. És ezek csak még rosszabbak lettek az idővel.

- Nem vagy az anyám, hogy folyton felettem állj, és azt nézd, hogy bajom esik-e! Tudok magamra is vigyázni! Arról nem is beszélve, hogy teljesen bemagyarázol minden szarságot! Bármit teszek, azt mondod, hogy az veszélyes számomra, holott semmi bajom nem lesz! 

- És ezt mégis honnét tudod?! Nem is figyelsz a körülötted lévő dolgokra! - üvölt rám, mire teljesen megszeppenek, hiszen ebbe, még az ablak üvegek is bele remegtek. - Leszarom, mit gondolsz, az lesz, amit én mondok!

- Tűnj el, Eren! - parancsolok rá halkan, de ellenkezést nem tűrő hangon, amivel meglepem Erent. Szemeim égnek a könnyektől, amiket visszatartok, mellkasomra ólom súly nehezedik, nehezen kapok levegőt, és a szívem összeszorul.

- Mi? - nyög Eren értetlenül, mire veszek egy mély levegőt, hogy összeszedjem minden erőmet, és világossá tegyem neki a dolgot.

- Azt akarom, hogy menj el! Elegem van abból, hogy úgy kezelj akár egy kölyökkel, és hogy nem engeded, hogy éljem az életemet. Elegem van ebből, menj el! Vidd azt, amire szükséged, és tűnj el! - parancsolok rá, és lenyelem a könnyeimet. Eren lassan érti meg mondandómat, arcára kiül az idegesség, amitől összerezzenek, viszont megemberelem magamat.

- Azt mondod, hogy bármit elvihetek, amire szükségem van? - kérdez vissza, mire csak aprót bólintok. Lehajtom a fejemet, hogy ne láthassa az arcomat, így teljesen értelmetlenül bámulom a cipő orrát. Egy kart érzek meg a derekamnál és egyet a lábamnál, ahogy mennyasszonyi pózba felkap Eren, és az ajtó felé veszi az irányt.

- Mi? Mit csinálsz?! - akadok ki, miközben átkarolom nyakát ijedtemben.

- Magammal viszem, amire szükségem van - feleli, mintha ez annyira egyértelmű lenne. Kinyitja a bejérati ajtót, tesz egy lépést, viszont annál tovább már nem megy. Percekig csöndben állunk így, újra gondolva a nem rég történteket. - Tudom, hogy borzalmasan viselkedtem veled, hogy túlságosan is féltettelek, de a rémálmom óta attól rettegek, hogy elveszíthetlek - szólal meg rekedtes hangon, ahogy lassan, óvatosan hangot ad érzelmeinek és félelmeinek.

- Milyen rémálomról van szó? - fordulok felé értetlenül, mert számomra ez újdonság, mivel nem említett semmi ilyesmit. A kérdés hallatán Eren csak felsóhajt, és félre fordítja a fejét, mintha kellemetlen dologról lenne szó.

- Az álmomban balesetet szenvedtél, pedig egy karnyújtásnyira voltál tőlem... Megmenthettelek volna... - motyogja, akár egy kis gyerek, aki a legféltettebb titkát árulja el.

- Olyan hülye vagy - sóhajtok fel fáradtan, ahogy hajába túrok. - Mindketten tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni - mosolygok rá, amivel elérem, hogy megszeppent Eren nézzen vissza rám. Ajkaira hajolok, és édes csókba hívom, mire félénken visszacsókol. - Na, most vigyél vissza, takaríts fel, és nézzünk meg valami hülye filmet, amire nem is fogunk emlékezni, mert egymással leszünk elfoglalva - dobom fel az ötletet, amivel Erent visszahozom az életbe.

- Nekem van egy jobb tervem - sétál vissza a lakásba, ahogy berúgja maga mögött az ajtót, és a nappali felé veszi az irányt. - Feltakarítok később, de előtte veled foglalkozok anélkül, hogy bármilyen filmet is indítanék - dob le a kanapéra, ahogy félem mászik, és olyan szenvedélyes csókba invitál, amibe bele remegek, és tudom, hosszú éjszaka áll előttünk.