Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Csók az esőben ❀ Ichigo

- I~ chi~ go~ - ugrok párom nyakába, aki a kedvenc kávézónk elött vár engem. - Hiányoztál!

- Késtél - mormogja nyakamba, ahogy átöleli a derekamat, így fel is emel a földről.

- Héj, ne csináld ezt! - kezdek ré ficánkolni ölelésében, hiszen tudja jól, hogy nem szeretem ezt, viszont hallva nevetést még sem bánom a dolgot.

- Menjünk be még mielőtt elered az eső - fogja meg kezemet, de megállitom. - Mi az?

- Emlékszel a listára, amit írtunk a tenger parton?

- Amikor a hideg vízbe bele esetél a mólóról, aztán az egész napot a hotel szobába voltunk, és hajnal kettőkor a fejedbe vetted, hogy írjuk meg? - kérdezi felvont szemöldökkel utalva a balul elsült randikra.

- Igen! - válaszolom figyelmen kívül hagyva iróniáját. - Emlékszel, vagy sem?

- Melyikre gondolsz?

- A negyedikre.

- Hogyne emlékeznék! Persze! Itt látom magam előtt a papír lapot!

- Ichigo! - boxolok vállába márgesen, mire megint felnevet.

- Nem tudom mit akarsz - vallja be továbbra is szórakozottan, de aztán nagyot dörren az ég. - Bent is meg tudjuk beszélni. Gyere menjünk!

- Csók az esőben! - mondom továbbra is húzva páromat, hogy kint marasztaljam.

- És nem várhat? Nem lehetne azután, miután ettünk valamit?

- Addigra eláll az eső! Most! - hisztizek tovább. - Na, I~ chi~ go~ - nyújtom el nevét, és tudom jól, hogy így nem bír nekem nemet mondani.

- Ahj - enged ki egy hangos sóhajt, ahogy hajába túr mérgesen, de tudom jól, hogy nyert ügyem van. - De csak akkor, hogyha most azonal esni kezd.

És pont abban a pillanatban le is szakad az ég. Percek alatt szétázunk, nevetésünket elnyomja az eső, mennydörgések, és villámok zaja.

- Nem hiszem el, hogy ekkora szerencséd van - mondja Ichigo, ahogy magához húz, és homlokát enyémnek dönti. Narancssárga színű tincsei bőréhez tapadnak, szemei csillognak, és így, bőrig ázva eléri azt, hogy megint belé szeressek.

- Inkább csókolj meg - mondom elpirulva.

- Milyen türelmetlen valaki - neveti, majd szép lassan ajkait sajátjaimra tapasztja, ezzel teljesítve be kus vágyamat. És hiába szakadt az eső, hiába jég hideg a levegő, mi még is felmelegítjük egymást.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro